Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-14 / 41. szám
szerencse, liogy az öreg tapasztalt- Wekerle már ismeri ezt a hangot a rógi világból (a jókat oda serczentő Rigó Lajosok és az átkozódó Kovácsy Kálmánok rokonsága ez!) és nem iiti fel olyan könnyen a fejét, mert máskülönben csak a papirkosár lenne az ilyen hangú „felszóllalás"-oknak méltó temetője. Azonban, hogy sem a czikkíró, sem ez a tisztes lap alaptalan gyanúba ne keveredjék, sietünk kijelenteni, ho£*y a református lelkészeken ejtett sérelmet mi is annok tartjuk s annak reparálását mi is energikusan köveidíjih*- A czikk belső magvával tehát a lényeget illetőleg egyetértünk. Azonban a milyen határozottan tesszük ezt, épen olyan határozottan tiltakozunk az ellen a hang éllé'- ai melyet Marjay az összes református lelkészek neV-iben kinn a fórumon, a miniszterelnökkel szemben használ. Mert így lehet ugyan beszélni kortesutakon, hordók tetejéről, vagy a szakszervezetekben, de ne beszéljünk azok nevében, a kiknek kezében sokkal hatalmasabb erkölcsi érvek s lábuk alatt sokkal szilárdabb fundamentum van, mintsem hogy az ilyen hangú védőbeszédekre rászorulnának. Nem! Ez nem önérzetes, ez csak ízléstelen, ú. n. odamondogató beszéd ! Es vagyunk mi a magyar református lelkészi karban — hiszem — nagyon sokan, a kik nem a farkasok dalát* tesszük magunkévá, hanem Kálvin öntudatos, mélységes hitét és az ennek alapján felépített önérzetet, kötelességtudást és hajthatatlanságot; de ennek a hatalmas szellemi erőnek más a hangja, más a fellépése. Mert azt csak nem meri állítani Marjay Péter, hogy a farkasok elszántsága és szabadságszeretete valami nagy etikai ideálok érdékében dühöng? Ha tehát szimbolikus hasonlatokkal él, méltóbb hasonlatot is találhatott volna s mint pap hozzá közelebb eső forrásokat is használhatott volna, mint a farkasok dalát. A zsoltárok némelyike bizonyára hatalmasabb szabadságról és erőről beszél, mint ez a dal. De legyünk igazságosak. Előfordul a czikkben egy nem „közönséges alak", Pál apostol is. Az öreg Wekerle bizonyára fellélegzett ennél a pontnál, mert azt hitte, hogy a javíthatatlan szerző ennek hatása alatt majd szalonképesebb hangot fog használni. Szegény, nagyot tévedett. Mert egy pillanat múlva már azt kellett látnia, hogy Pál apostolt csak azért kellett idézni, hogy azután a legmodernebb és legutilisztikusabb érvvel jól fejbe verje. De akkor miért kellett idézni az apostolt, ha követni nem akarja, sőt Petőfivel le is czáfolja, valószínűleg nem is sejtvén, hogy az apostolnak látszólagos passziv rezisztencziájában több erő van, mint a leghangosabb forradalmár rombolni vágyó követelőzésében. Azonban ne folytassuk tovább. Hanem inkább örüljünk annak, hogy szerencsére nem az ilyen czikkekre * Ez Marjay idézetében a következő : „Fázunk és éhezünk, Átlőve oldalunk, Részünk minden nyomor, De szabadok vag-yunk!" van bízva Wekerle felvilágosítása. Ö, bár nem református és nem pap, bizonyára sokkal magasabbrendű szempontokat és érdemeket is ismer, mint a milyeneket ez a czikk neki összehordott. És épen azok alapján utalja ki a mi segélyünket. A mi szerencsénk is, mert máskülönben igen rosszul állanánk. Általában nem hisszük, hogy az igazán és nemesen önérzetes és öntudatos magyar intelligenczia ne nézné keserűséggel a magyar sajtó és közélet hangjának és modorának szörnyű eldurvulását, azt a hangot és azt a modort, a melyet néhány politikus már régen bevitt a parlamentbe és, sajnos, még régebben képvisel künn az életben és az újságokban; mert a demagógia még soha magasan szárnyalni nem tudott és hősöket nem teremtett. Hagyjuk meg ezt a fegyvert tehát azoknak a, főleg a politika dsungeleiben érvényesülő kalandoroknak, a kik magasabbrendű etikai fundamentumokon nem állanak s nem védhetik a maguk igazát, mert nincs, vagy személyi érdeket védenek a köz czégére alatt; szóval a szó szoros értelmében vett „farkasokénak, a kik nem azért éheznek és nyomorognak, mert elveikhez halálig ragaszkodnak, hanem mert a zsákmányhoz közelebb nem juthatnak. A kik nem a köz és magas eszmék érdekében keresik a szabadságot, hanem azért, hogy az első alkalmas pillanatot a saját boldogulásuk czéljaira használják fel. És bár tudjuk, hogy Marjay sem az ilyen farkasokra gondolt, mégis a hangja ellen fel kellett szólalnunk. Nem! A magyar református papság csak az oroszlánok és sasok dalait énekelhetné, ezeket is csak annyiban, a mennyiben ezek az erő, öntudat és magasra szárnyalás szimbólumai évezredek óta. 'Küzdjünk tehát! De nemesen, fenkölten, állásunkhoz, méltóságunkhoz, hitünkhöz, világnézetünkhöz és erőnkhöz méltóan! Mindezt pedig azért írtuk meg és közöljük, mert fájt a lelkünknek látni és hallani azt, hogy a budapesti kávéházakban — tehát bizonyára a minisztériumokban is — milyen gúnnyal é? lesajnálással olvasták Marjay czikkét, mulatván az egyes körökben már-már karrikatúrává lenni kezdő (lásd a Fáklyát és társait!) magyar református pap újabb kiszólásain és rusztikus „felszóllalás"-ain. Pedig a mi egész egyéniségünkön Krisztus fenkölt komolysága, Pál apostol mélységes tüze s Kálvin hatalmas és nemes energiája tükröződhetik csupán. A ki tehát közülünk és épen a mi érdekünkben a fórumra lép, abban ezen erényeknek nem kis mértékben kell rejtőznie. így méltó ez hozzánk és csakis így képviselhet az mindannyiunkat. Militans. p "f 0 bronzból vert, igen I T sikerült plakettje öt r\.dl V111 ko r °n .? *rb a * : r:K " rendelhető a rvalvin-Szövetség' titkári irodájában (IX* ken, Rádayutcza 28. szám).