Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-07 / 40. szám

az előadó személyében beállott változás a legkisebb zökkenóst sem jelenti ebben a mindannyiunk szívéhez annyira hozzánőtt fontos munkában! Az új előadó első szavait váratlanul elhunyt elődje: Kelecsényi Zádor emlékezetének szentelte. Az egyházkerületi közgyűlés kimondotta, hogy a mely segélyek valamelyik évben el nem használtatnak, a következő évi segély összegébe beszámíttatnak. A közgyűlés a pécsi egyháznak ez alkalommal is megszavazta még az 1000 K missziói segélyt, de utasította, hogy ezt a segélyt az adócsökkentési alapból igyekezzék mielőbb biztosítani magának, hogy az 1000 K más fontos szükségleteink kielégítésére legyen fordítható. A belmissziói bizottság előadója, Forgács Gyula is ezen a gyűlésen mutatkozott be a kerületi közgyűlésnek. Az egyházépítő munkák terén tanúsított kiváló elméleti és gyakorlati jártassága mindannyiunk előtt ismeretes, így legszebb reménységgel tekinthetünk az egyházkerületünk belmissziói bizottságával kapcsolatban kifejtendő munkássága elé is. A belmissziói bizottság a beérkezett egyházmegyei vélemények alapján gyökeresen átdolgozta szabályrendelet-tervezetét. Kihagyta abból különösen azokat a részleteket, a melyek azt a hitet ébreszthették, mintha a belmissziói bizottság a többi bizottságokét messze meghaladó önálló jog- és hatáskörrel kívánná munkáját végezni. A bizottság tagjainak a számát is módosította az elhangzott kívánságoknak ntegfelelőleg. Az egyházkerületi közgyűlés elhatározta, hogy az átdolgozott szabályrendelet-tervezetet a jegyzőkönyvben kinyomatja és annak elfogadása fölött a következő közgyűlés dönt. Déli egy órakor ért véget a közgyűlés a püspök hálaadó imájával. Délután négy órakor, három tanáccsá alakulva, hozzálátott az egyházkerületi bíróság a fegyelmi és a közigazgatási ügyek' tárgyalásához. A fegyelmi bírósági ügyek során — többek közt — másodfokúkig is megállapította az egyházkerületi bíróság Kiss Mózes bissei lelkész hivatal folytatási képtelenségét és helybenhagyta a tolnai egyházmegyének 'Répás Pál volt faddi lelkész ügyében hozott fölmentő ítéletét. A közigazgatási ügyek közül a legnagyobb érdeklődés a megfelebbezett kecskeméti igazgató-választás kérdése felé fordult. Az egyházkerületi bíróság a választást megerősítette. K. A lelkészválasztási törvény revíziója. II. Érthetetlen kitétele azután ennek a 19. $ nak a „saját költségükön". Nem preczizírozza a törvény, hogy a választók, illetve a paphallgatók, vagy az egyházközség pénztára viseli-e a költségeket. A törvény betűjéből az magyarázható ki, hogy a választó, illetőleg a paphallgatásra kiküldött egyháztagok fedezik sajátjukból a meghallgatással járó kiadásokat. Hát ugyan akad-e olyan egyháztag, a ki a saját költségén hallgat meg papot a második, vagy harmadik disztriktusban'? És igen jól ismerjük a falusi gyülekezetek elöljáróságának szűkmarkúságát ós fukarságát, mikor az egyház pénztárának terheléséről van szó! Szóba lehetne-e hozni ilyen egyházközségben egy távoli helyen munkálkodó, akármily érdemes jelölt személyét és ajánlani szíves meghallgatásra ? Most, hogy láttuk a szóbanforgó II. t.-cz. 19., 20. §-ainak helytelen rendelkezését, nézzük meg, milyen értelemben kellene üdvös, használható lelkészválasztási törvényt alkotni, Kezeim között van a bányai ág. h. ev. egyházkerületnek 1910 szeptember havában közgyűlésileg megállapított lelkészválasztási szabályrendelete. Nem tudom eléggé ajánlani a leendő zsinati atyáknak ezt a füzetet. Nagyon sok jó, tanulságos és hasznos részletet vehetnének át a mi törvénykönyvünkbe is. Jelenleg azonban tárgyamat csak a „meghallgatás" kérdése képezi és ez okból a fenthivatolt szabályrendelet idevonatkozó rendelkezéséről teszek csak említést. 17. A választást jelölés előzi meg. 23. A választó egyházközség közgyűlése az egyházmegye elnöksége által kitűzött napon az esperes és az egyházmegye felügyelője vagy megbízottjai elnöklete alatt az egyházkerület elnöksége által jelöl hetőkiil elfogadott jelentkezők (pályázók) névsorából hármat, és az egyházmegye elnöksége egyet jelölhet a megüresedett lelkészi hivatalra. 27. §. Az egyház jogosult a jelölés után a jelölteket az esperes útján próbaszónoklatra meghívni. A próbaszónoklat idejét ós a meghívás sorrendjét az esperes, vagy megbízottja állapítja meg. A választás napjára próbaszónoklatot kitűzni nem szabad. A jelöltek próbaszónoklataikat az esperes, illetőleg az esperes által kiküldött biztosok jelenlétében tartják meg. A próbaszónoklatra meghívott jelöltek és kiküldött biztosok úti és ellátási költségét az egyházközség pénztára fedezi! És ennek a választási szabályrendeletnek úgyszólván minden egyes pontja praktikus intézkedést tartalmaz. Hol áll a mienk ettől ? S a mikor szó van e szabályrendeletben jelölésről, ne gondoljunk a mi egyházunk régi klasszifikáló, minősítő uzusára. A jelölésnél az ev. egyházban is ugyanazon szempontok irányadók, mint nálunk: rendben vannak-e a pályázó iratai? Fegyelmi kereset nem forog-e fenn? Végignéztem nemrégiben líuttkán egy evang. lelkészválasztást. Kíváncsiságból is. Nem volt vesztegetés, ígérgetés. Itt legfeljebb politikai magatartás körül forgott a kérdés. Három egymásután következő vasárnapon megérkeztek a pályázók, az állomáson fogadta az egyház felügyelője, a szónoklat tartása is czenzor jelenlétében történt, a'hivatalos funkezió elvégzése után a felügyelő kíséretében mindegyik visszament az állomáshoz és elutazott azonnal. Idejük, alkalmuk nem volt bizalmasabb tárgyalgatásra senkivel. Nem mondhatja tehát senki, hogy a választó gyii-