Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-09-30 / 39. szám

tőszomszédságban szolgáló lelkész lesz szerencsés birtokosa az árya parochiának. Legyen az akármilyen gyenge adminisztrátor, legyen bár hanyag a pasztorácziója, legyen a legszimplexebb szónok, esetleg azt is sejtik róla, hogy megrontója lehet a gyülekezetnek: de mivel a többit nem ismerik, a többi után nem mehetnek, messze vannak, hát ez is jó lesz, csak papunk legyen. Azok pedig, kik vagy megfáradva, vagy egészségi, vagy megélhetési okból olyannyira óhajtanának megérdemlett csendesebb helyre jutni, kénytelenek csak várni-várni évről-évre épen azért, mert messze vannak, nincs a szomszédban parókia. Ok a megüresedett gyülekezetnek még a tájára sem mehetnek, a gyülekezet pedig hogy gondolna arra, hogy a szomszédságnál meszszebb menjen papot keresni. így sem a hegy, sem Mohamed nem közelíthetnek egymáshoz. A gyülekezet azért talált papot, de az a végvárakon a legközelebbi református templomtól pár száz kilométer távolságban működő szegény pap egész életén át csak szép reménynek tarthatja az elmozdulást. Fövenyessy Pál. Egyházkerületi Értekezlet. A kerületi közgyűléssel kapcsolatban tartatni szokott Egyházkerületi értekezlet f. hó 22-én d. u. tartotta ülését a Ráday-utczai díszteremben dr. Bernát István és Szőts Farkas dr. kettős elnöklete mellett. Ének és Kátai Endre esperes imája után az elnök mondott megnyitó beszédet, a melyben hangoztatta, hogy mennyire emlékeztet bennünket a most még egyre duló háború a keresztyén evangélium, a keresztyén újjászületés szükségességére. A theologiai énekkar karéneke után dr. Szőts Farkas ügyvezető lelkészelnök terjesztette elő bejelentéseit, a melyekből örömmel látta az értekezlet, hogy az évenkénti adományokból nemcsak a sok becses előadást tartalmazó Emlékkönyveket lehetett kinyomatni és egy lelkészárvát segélyezni, hanem egy kis tőke gyűjtése is lehetővé vált, a mely most 3000 K értékű liadikölcsönkötvényben van elhelyezve és az évi jövedelemből számottévő segélyt lehet adni a felállítandó kecskeméti leányiskolában tanuló lelkészárváknak. Dr. Szőts Farkas felemlítette, hogy a jövő évben lesz 25 éve annak, mióta az értekezlet működik és ajánlotta, hogy a jubiláris évben olvadjon bele egy országos egyesületbe, a Kálvin-Szövetségbe. Az ügy majd kellő előkészítéssel kerül tárgyalás alá a jövő évben. Az értekezlet programmjának főpontja volt a patronázs-ügy lelkes munkásának, Varga Nagy István tanácsbírónak előadása „A hadigondozásról." Ebben lelkes szavakkal mutatott rá az egyháznak e téren váró nagy munkájára. Határozati javaslatát, a melyet az egyházkerületi közgyűlés is elfogadott, egész terjedelmében ide iktatjuk. „Az egyházkerületi értekezlet Varga Nagy István kerületi tanácsbírónak, a Pécs-baranyai patronázse-egylet elnökének és az Orsz. hadigondozó hivatal pécsi rokkant munkaközvetítője főnökének előadásából és az értekezlet tagjainak felszólalásából sajnosan győződött meg arról, hogy az Orsz. hadigondozási szervezetnek olyan nagy hiányosságai vannak, melyek mellett csak kétszeres aggodalommal tekinthetünk a közeledő tél elé, hogy miként fogunk a nagy drágaságban segíthetni nélkülöző katona-családjaikon, melyek helyzete, különösen a városokban már most is kétségbeejtő.' Bűnös mulasztásnak tartanok tehát, ha a közelgő veszélyre a főtiszt, egyházkerület figyelmét fel nem hívnánk azzal a kérelemmel, hogy a bajok orvoslására emelje fel hathatós szavát és ennek támogatására kérje fel 0 nagy méltóságát, egyházkerületünk szeretett főgondnokát, ki különben is az Orsz. hadigondozó tanácsnak egyik elnöke. A hadigondozási rendelet egyik fő és haladéktalanul orvoslandó hibájának tartjuk, hogy a gondozás csak a hősi halált halt és rokkanttá vált katonák családtagjaira terjesztetett ki, holott még százezrével küzdenek a fronton, vagy sínylődnek hadifogságban és kórházakban olyan vitézeink, a kiknek vagyontalan családja az állam és társadalom támogatását szintén megérdemli és joggal követelheti. Hasonló és sürgősen orvoslandó hibának tartjuk, hogy, bár a rendelet kibocsátása óta közel félév lejárt, a törvényhatósági és járási hadigondozó bizottságok még máig sem alakultak meg és nem működnek; hogy nincs gondoskodva egy helyi szervről, a milyen például a pécsi katonai pártfogó iroda, a melynél a hadigondozók tanácsot, útmutatást és a gondozottak is, a mikor nincs gondozójuk, támogatást találnának, a mely a helyben kínálkozó segélyforrásokat a gondozandó katonacsaládok részére összegyűjtené, a közönség áldozatkészségét folyton ébrentartaná és a közvetítésre utaltak számára a segélyezést, a munkaszerzést közvetítené. Sajnosan hallotta az értekezlet az értekező tanácsbíró szájából, hogy ő bár a bajok orvoslása végett kész rendelet-tervezeteket nyújtott be az Orsz. hadigondozó hivatalhoz, még annyit sem sikerült elérni, hogy azokat tárgyalás alá vegyék. Javasoljuk tehát, hogy egyházközségeink, élükön a lelkészekkel, maguk vegyék kezükbe a híveink közé tartozó hadiárvák, özvegyek és rokkantak gondozását. Legyen az a gondozás minden esetben olyan szeretettől áthatott, a milyent a szülő gyakorol saját gyermekével szemben, igyekezzék pótolni az árvának az apát, a támasz nélkül maradt szülőnek a gyermekét, a testvérnek a testvért, a rokkantat pedig karolja fel igaz felebaráti szeretettel; kövessen el a lelkész az egyháztanácscsal együtt mindent, hogy ne legyen köztünk támasz nélkül maradt szűkölködő katonacsalád. Az esperesek pedig hivassanak, fel, hogy a szeretet munkájában jó példával előljárjanak, lelkésztársaik működését ellenőrizzék és az eredményt minden évi őszi gyűlésre e kerületnek bejelentsék."