Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-28 / 4. szám

A kálvinizmus és a modern gondolkozás. Nyilvános konferencziáink első óráit — ez alkalommal is — a kálvinizmussal kapcsolatos elméleti kérdéseknek szenteltük. „A kálvinizmus és a modern gondolkozás" volt ebben a sorozatban az első téma. Súlyos operácziójából csak nem régiben fölépülő és a még most is roppant nehéz erdélyi utazási viszonyok miatt a följövetelre magát rá nem szánható Nagy Károly kolozsvári theol. tanár helyett Sebestyén Jenő budapesti theol. m. tanár vállalkozott a kérdés fejtegetésére. Fölolvasása elején rámutatott arra, hogy a modern gondolkozással szemben a kálvinizmus az előtt a két lehetőség előtt áll, hogy vagy alkalmazkodik vakon a modern irányzatokhoz, vagy tudomást se szerez róluk. .Mielőtt megfelelt volna arra, hogy'melyiket válasszuk a kettő közül, ismertette sorjában a modern irányzatokat: a materiálizmust, a pozitivizmust, az agnoszticzizmust, az evoluczionizniust és a pragmatizmust. Az ezekkel szemben való állásfoglalásra nézve azt az elvet vallotta, hogy ne mi alkalmazkodjunk ezekhez, de ezek legyenek kénytelenek alkalmazkodni hozzánk. Mint Doumergue, Kálvin nagy ismerője, mondotta: ne adjuk föl a kálvinizmus szellemi tartalmát, de az elevenedjék meg a mi életünkben is. A hozzászólások során. Gödé Lajos (Szekszárd) annak a kívánságának adott kifejezést, hogy jó lenne, ha volna olyan dogmatikánk, a mely szigorúan körvonalazná ezekkel az irányzatokkal szemben is álláspontunkat. Enyedy Andor (Sátoraljaújhely) annak a szükségét hangsúlyozza, hogy a kálvinizmusnak bele kell vinni a maga pezsdítő erőit az életbe. Ehhez népszerű nyelven megírt iratok kellenek egyfelől középosztályunk, másfelől népünk számára. Dr. Kováts István rámutat arra, hogy az apologetika tanítása csaknem mindenütt kiszorult theologiáinkról. Ennek a fontos tárgynak föltétlenül helyet kell biztosítanunk theol. képzésünkben. Koszorús István (Újpest) azt tartja a legfontosabbnak, hogy különösen a theologusoknak kell forró személyiségeknek lenniök, a kik vallják a kálvinizmus értékeit. Ifj. Victor János szerint nékünk „preparatio evangelica"-t kell látnunk a mai modern gondolkozási áramlatokban. A kálvinizmusnak azt az igényét, hogy ő a keresztyénség legtisztább formája, alig lehet jobban bebizonyítania mással, mint azzal, hogy a modern szellemi irányzatok kérdéseire ő tud leginkább megfelelni. A vita eredményeként az elnöklő Révész Kálmán esperes megállapítja, miszerint a konferenczia azt a hármas kívánságát terjeszti a Kálvin-Szövetség elé, hogy 1. tegyen lépéseket pozitív szellemű kálvinista dogmatika megíratására, 2. a kálvinizmus alapelveit igyekezzék középosztályunk és népünk körében traktátusok útján terjeszteni. 3. tegyen lépéseket az iránt, hogy az apologetikának a theologiákon való tanítására súly fektettessék. Az új énekeskönyv. A délelőtti ülések második kérdései már gyülekezeti életünk körébe vezettek minket. Az első napi téma mindjárt egyik legégetőbb és legaktuálisabb kérdésünk volt: „Templomi éneklésünk és az új énekeskönyv'1

. Szinok Zoltán erzsébetfalvai lelkész rendkívül nagy gondra és szakavatottságra valló fölolvasásában mindenekelőtt rámutatott a kérdés aktualitására. Beható kritikában részesítette a második próbaénekeskönyvet. Elsősorban azt kifogásolja, hogy a második próbaénekeskönyv mind a 150 zsoltárt fölveszi, tehát a sohasem énekelteket is, holott már az 1903-iki első próbaénekeskönyv is csak 72-t tartott fölvehetőnek. Kifogásolja másodszor a zsoltárok nehézkes szövegét. Végül a dallamok terén is több kifogást emel. Hangsúlyozza, hogy új énekeket is kell bevenni, különösen gyermekek számára. Mivel a kérdés tárgyalására szánt idő letelt, d. u. 4 órakor folytatta az előadó fölolvasását. A hozzászólások során B. Pap István is kiemelte, hogy mindenáron rajta kell lennünk, miszerint ez a próbaénekeskönyv mai alakjában ne nyerjen megerősítést. Rámutatott arra, hogy a mai franczia énekeskönyvek is mindössze 32 zsoltárt tartalmaznak. Árokháty Béla (Budapest) szerint az új énekeskönyv a zenei dilettántizmusnak a terméke és rámutat sorjában annak zenei hibáira. Azt a kívánságát hangoztatja, hogy legfőbb zenei testületünkből legalább egy szakértőt vonjanak be a bizottságba. Id. Victor János (Budapest) nem tartja szintén helyesnek mind a 150 zsoltár bevételét. Viszont kiemeli, hogy az új énekeket csak nagy kritikával vehetjük be énekeskönyvünkbe. Kájel István (Felsőireg) szerint énekeskönyvünk nem kezdődhetik ezzel a sorral: „A bolond így szól az ő szívében." P. Czinke István (Rimaszombat) hangoztatja szintén, hogy kövessünk el mindent, miszerint az énekeskönyv, a mint van, ne szentesíttessék ; de vigyázzunk: ne kívánjuk, hogy egészen új énekeskönyvet kapjunk. A hozzászólások befejeztével, az elnök megállapítja, hogy a konferenczia elvileg egyetért előadó nézeteivel: a második próbaénekeskönyvet nem tartja megfelelőnek és szükségesnek véli, hogy a fölolvasásban hangoztatott elvek a Kálvin-Szövetség választmánya és a sajtó útján is terjesztessenek. 5 órakor ifj. Victor János, az Ev. lver. Diákszövetség főtitkára, tartotta meg dr. Szabó Aladárnak „Néhány szó a Szentírásról és annak magyarázatáról" czímmel jelzett előadását. Rámutatott arra, hogy a keresztyénség sorsa össze van kapcsolva a Bibliával. A keresztyén hitélet Biblia nélkül hanyatlásra van kárhoztatva. Miért van az, hogy a keresztyénség ott fejlődött ki a legjobban, a hol a Biblia fejti ki a maga hatását? Azért, mert egyedül a Biblia útján tarthatja fönn a keresztyénség összeköttetését a forrásával. A Biblia hatását az egyénekéletében nem az arról való irodalomtörténeti ismereteik