Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-16 / 37. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZItsl SKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28, a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : B1LKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Vezérezikk: Apostoli öröm. p. — Második czikk: Tanévet megnyitó beszéd. Dr. Pruzsinszky Pál. — Harmadik czikk : Segédlelkészeink. II. Ifj. Victor János. — Táreza: Tompa-jnbileumra. Dr. Patay Pál. — Belföld: A solti ref. egyházmegye és a ref. sajtó. Tóth Bálint. — Külföld, p. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház — Iskola. — Egyesület. Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. APOSTOLI ÖRÖM. Pál apostol írja a íilippii gyülekezetnek : ... csakhogy minden módon a Krisztus prédikáltatik és én ennek örülök, sőt örülni fogok." Mi is mondhatjuk: bárki prédikálja a békét, a nemzetek közötti tisztes megértés és megegyezés evangéliumát: örülnünk kell. Szimpátiánk érthető okokból távol áll úgy az internaczionálétól, mint Rómától, de mint annak idején mondottuk szívünk örömre lobbant, a mikor a stockholmi, most már úgy látszik füstbe ment tervekről először hallottunk ; és mondhatjuk-e, hogy idegenkedéssel fordultunk Róma felé, azért, hogy a várva-várt béke érdekében emelte fel szavát a népek kormányzói előtt ? Örülünk és örülni fogunk, ha a megindított akczió közelebb visz bennünket az áldott békéhez, ha az elhangzott szép szavak úgy hatnak, mint olaj a háborgó vizekre. De lehetetlen, hogy az ügyből kifolyólag ne mutassunk reá újból arra a fájdalmas jelenségre, hogy most a háború negyedik évében, a midőn balról és jobbról akcziók indulnak arra nézve, hogy a népek és ezek kormányzói közeledjenek valahára egymáshoz, nem látjuk semmi jelét annak, hogy a reformáczió keresztyénsége valami igazi nagyszabású dolgot kezdeményezne a népek közötti megértés, a mielőbbi becsületes béke gyorsabb eljövetelének érdekében. Bizonyára egyik főoka ennek az a még mindig meglévő mérhetlen gyűlölet, a mellyel épen a két leghatalmasabb, nagyobbrészt protestáns hadviselő fél viseltetik egymással szemben. De azért úgy érezzük, hogy nekünk is vannak kötelességeink és nem maradhatunk némák ott, a hol oly nagy és szent érdekekről van szó. Lehetne-e p. o. szebb aktusa a mi jubileumi zsinatunknak, mint az, hogy felhívást intéz a béke ügyében az összes evangéliumi ker. egyházakhoz? Hogy csak „vékony, lassú" szó lesz!? Mindegy! Az írás szavaiként: Akár hallják, akár nem hallják, de tudja meg mindenki, hogy az ünneplő prot. keresztyénség is ki akarja venni részét a béke és megértés és ennek nyomán fakadó apostoli örömszerzés dicső munkájából. p. TANÉVET MEGNYITÓ BESZÉD. Komoly gondolatokba merülve állunk az 1917— 1918-ik tanév küszöbén. Még mindig benne vagyunk a világháborúban. A látóhatár, mint mondani szokták, borús, hozzátehetjük: borultabb, mint bármikor volt. Az összeütközésben megrendült minden társadalmi rétegnek minden atomja. Erezzük a megrendülést mi is. Szemeink előtt jelenségek tárulnak fel, melyek nemcsak önmagukban, de mint szimptómák is jellemzők. A nyár folyamán a szántóföldek nélkülözék a munkás kezek legjavát; gyermekek, nők, elaggott emberek állottak munkában, jeléül a rendkívüli időknek. Itt, a város falai között béna, félkezű, féllábú honvédek, az élelemárusító boltok körül csoportosuló tömegek mutatják, hogy megnehezült az idők járása fölöttünk. A határokról érkezett hírek példátlan harczokról, pergőtiizekről beszélnek. Innen és túl százezrek találták már halálukat a példátlan küzdelemben. Trónok dűltek össze, államok jutottak az enyészet szélére. Mindezek egyenkint s együttvéve a bizonytalanság érzetével feszültségben tartják idegeinket, a félő, majd bizakodó izgalmak közepette a közeledő még nagyobb megpróbáltatások, a szükség, sőt az inség képét látja az aggódó képzelet. De tévednénk, ha figyelmünket a közvetlen közelben mutatkozó jelenségekre fordítanék csupán, mert íme, a kemény próbák napjaiban a bizalomnak, örömnek kútfejeit is megnyitotta számunkra a kegyelem. A nagy idők, a szenvedések dicsőséget hoztak nemzetünkre, dél, kelet, észak és napenyészet tájain ismertté téve nevét a magyar. íme három nehéz esztendőnek elmúlása, a kárpáti harczok, a szerb és román betörések után kétségbevonhatatlan bizonyossággal áll előttünk a tény : a magyar szent korona országainak minden talpalatnyi területe Adakozzunk a református sajtóalapra!