Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-09 / 36. szám
vagyont akar gyűjteni. Ha adományokat gyűjt, az már csak magától értetődik, hogy azokkal évi jelentésében fillérről fillérre elszámoljon. Erre nézve is, mint mindenre nézve, teljesen a k. közgyűlés intézkedései szerint kell eljárnia. Azt írja a bíráló, hogy a B. M. B. „csupán" jelentést tesz. A jelentés nem csak azt teszi, hogy a B. M. B. mond valamit a közgyűlésen, hanem azt is teszi, hogy számot ád egy évi működéséről, javaslatokat és terveket terjeszt elő, a melyekhez a kerületi közgyűlés hozzá szokott szólni, egyes dolgokat elfogad, másokat elvet. Nálunk ez így szokás a dunamelléki kerületben s épen azért fölösleges lenne a szabályzatban bővebben körülírni, hogy mit is tegyen akkor az illető bizottság s mit tegyen a kerület, a mikor ilyen „jelentés"-ről van szó. Ne sokalja K. L, hogy ez a bizottság a közgyűlés napjain kívül is óhajt gyűlésezni. Ez csak azt mutatja: hogy a B. M. Bizottság becsüli feladatát, a mit nem lehet elintézni a közgyűlések napjain, nagynehezen kiszakítható egy-egy óráig tartó bizottsági gyűlésen. A bíráló fél a költségektől. Ez, a jelen esetben, nagyon helytelen eljárás. Semmibe nem kerülő belmissziói munkát akar? Nekem ilyen nem kell. Részemről olyan munkát szántam a B. M. Bizottságnak, a mely (reménylem) tízezrekbe fog kerülni, de nem a segélykérésekkel agyonzaklatott kerületi pénztárból, hanem a ref. egyháztagoknak eddigelé nem ismert és próbára nem tett áldozatkészségéből. Ugyan mire való lenne és érdemes lenne-e egy bizottságot szervezni azért, hogy az egyházkerületi értekezletet vegye kezébe? Miért? Hát nem jó kezekben van ez az értekezlet? Az „örökös pénzgyűjtés" csak egyeseket tart távol az értekezlettől. A nagyobb részét a sok bizottsági gyűlés tartja vissza. S ha csak ez lenne az értekezlet baja, azon máskép is lehet segíteni. Ne idegenkedjék K. J. a tanfolyamoktól sem. Konferenczia volt már elég, de tanfolyam nagyon kevés. Azután azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a lelkészeken kívül egyházunkban tanítók is és olyan férfiak és nők, a kiket sok áldásos belmissziói munkaágra ki lehetne képezni. K. I. csak lelket, testvéries megértést, egymás példájából merített szent' lelkesedést és a mi a fő: kitartást akar. De hol nincs lélek, megértés, lelkesedés és hol nincs kitartás? Mindez megvan. Tessék végignézni csak a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" immár 75 évfolyamát, vagy a Kerületi jegyzőkönyvek ama pontjait, a hol a korcsmák ellen, a vasárnap ínegszentelése érdekében, a haza határait is túllépő testvériség ápolására, ifjúsági egyesületek szervezésére stb. nézve annyi mindent lehet találni. Nemcsak ezek vannak meg, hanem van egyházkerületünkben belmisszió is. A meglévő belmissziói intézmények nagyrészt egyházkerületünkben vannak, vezetőik csaknem kizárólag lelkész-emberek. Vannak „vándor-apostolok'" is. Ezekkel, a kik minden idejüket a belmissziónak szentelik s egyházunk hitéletének emelésére kellőképen nem értékelhető áldásos murik tatnak, a saját egyházuk alig törődik. A Kerületi Belmissziói Bizottság létrejövetelónek szülője tulajdonképen az, hogy van minden: van belmisszió, van iratterjesztés, van sok buzgó lelkész és tanító és van sok buzgó egyháztag, de nincs olyan szerve az egyháznak, a melynek útján ezeket szeretettel magához ölelné, bíztatná és segítené. E nélkül pedig bajos elképzelnünk egyházias érzésű belmissziói. K. I. „kaptafát" emleget. Nálunk épen az a baj, hogy ha egységről, megértésről és legfőképen, ha „egymás példájáról" van szó, akkor mindjárt kaptafától félnek az emberek. Mindent egybefoglalva, tisztelettel kérdem: van-e joga az egyházkerületnek intézkedéseket tenni a hitélet emelésére? Van-e joga a belmissziói munka egységes irányítására? Hiszen ez az E. T. I. t.-cz. 67. §-a értelmében kötelessége is ! Van-e joga megkérdezni az egyes belmissziói mozgalmakat: Atyámfiai, kik vagytok, mit csináltok ? Van-e joga megkérdezni saját intézeteit, lelkészeit s tanítóit, hogy mit tesznek a hitélet emelésére, vagy mit akarnak tenni annak érdekében s mik lennének nehézségeik? Nincs-e joga az egyházkerületnek egy bizottságot megbízni ama határozatainak végrehajtására, a melyeket a misszió érdekében közgyűlésén hozott? Ha van, hát akkor ne aggódjunk a szabályzattervezet miatt. Ha tovább is szemet hunyunk az előtt, a mi már megvan, követeljük, hogy meglegyen az, a mi nincs, de létrejönni nem engedjük, akkor lesz majd Kerületi közgyűlés, lesznek nem önállóan működős „válaszolási kényszer"-tői mentes bizottságok, a melyek a gyűlés idején kívül soha nem fognak összejönni s a patronázs-egyesülethez, a gyermek-menhelyhez, a belmissziói országos egyesületekhez s más „világi hatóságokhoz" soha sem fognak levelet írni, lesz theologia, tanítóképző — csak nem lesz lelkész, nem lesz egyházias érzésű tanító, presbiter és nem lesz gyülekezet. F. Gy. * —.— •• — Lapunk szűk terjedelme miatt csak megrövidítve közölhetjük F. Gy. észrevételeit múltkori czikkünkre és magunk is csupán néhány sorban válaszolhatunk azokra. Bővebb felelet helyett utalhatunk röviden a kerületünkben működő missziói bizottságra. Ez már évek hosszú sora óta áldásos munkásságot fejt ki egyfelől a Dráván túl, másfelől a szórványokban lakó híveink lelkigondozása körül — a nélkül, hogy külön egyházhatósági jogkört vindikálna magának, a nélkül, hogy a kerületi közgyűlések idején kívül is szükségesnek tartaná nem tudom hányszor gyűlésezni, a nélkül, hogy személyi kiadásai a legcsekélyebb külön anyagi terhet hárítanák is kerületünkre. F. Gy. fejtegetései a legkevésbbé se győznek meg minket a felől, mintha a kerületi belmissziói bizottság is ne haladhatna ugyanazokon a kipróbált, helyes nyomokon, a melyeken a kerületi diaspora) missziói bizottság mintaszerű munkássága •i<« halad immár annyi esztendő óta. Bármennyire aláírhatjuk PÁPA JtforrtM