Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-07 / 1. szám

5 z/z^w^ Budapest, 1017. január 7. EGYHAZIes PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKE1 PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Marjay Károly, Muráközy Gyula, Patay Pál dr. Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: A reformáczió esztendeje. G. — Vezérczikk: Hatvan év. p. — Táreza: Fogoly Tóth Pál. Muraközy Gyula. Farkas József emlékezete. XVI. Dr. Pruzsinszky Pál. — Belföld: Észrevételek az egyetemes adóalapról szóló szabályrendelet-tervezethez. Mocsy Mihály. — A mi ügyünk: A Kálvin-Szövetség konferencziájának progranimja. — Irodalom. — Egyház — Gyászrovat, -y- Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A reformáczió esztendeje. „íiné, az Izraelnek őrizője nem szunnyad és nem alszik !" 121. zsolt. 1 Rendületlen hittel és fokozódó reménységgel léptük át ennek az esztendőnek a küszöbét. Az örök isteni gondviselés biztató és vigasztaló szeretetét érdemünkön felül éreztük az elmúlt évben is. Okun!~ rí^s •> kétségbeesésre, sem a csüggedésre. A bánat pedig, ha talált is lakóhelyet sok hajlékban, a nemzet erejét és lelkét még nem támadhatta meg. Mert a melyik nemzet oly gazdag s oly sokoldalú áldásait élvezte a Mindenhatónak, mint a mienk, annak nincs oka és nincs joga az elégedetlenségre, sőt visszatekintve e hosszú háború minden sötét lehetőségeire, fenyegető veszélyeire és elmúlt nyomorúságaira, igazán csak szűklátkörű kicsinyességgel vagy hitetlen tehetetlenséggel lehetne keseregni azon apró terhek, szomorúságok és nélkülözések miatt, a melyeket Isten a háború százféle formájában eddig is reánk mért. Mert Izrael őrizője „nem szunnyad és nem alszik" ma sem! Ez a gondolat legyen az alaphangja ez esztendei predikálásunknak ! Szűnjenek meg a jajgató, siránkozó és a szíveket tépő egyházi beszédek. Legyen a református szellem folyományaként a mi igehirdetésünk a győzedelmes kit, a rettenthetetlen reménység és az aktív szeretet igehirdetése, a mely nem összetörni, hanem talpraállítani, nem elcsüggeszteni, hanem megerősíteni akar. Induljon meg az egész országban a református szellemű evangelizálás minden vonalon. Legyen ez az év a magyar egyházi ébredésnek igazi nagy esztendeje. A reformáczió éve ne múljék el apró ünnepélyek rendezésével, néhány alapkő letételével vagy traktátus niegíratásával csupán. Es ha az Űr, a miként sóvárogva várjuk, megszánja ezt a világot, lehajol hozzá s büntető ostorát félretéve, a béke gazdag áldásaival gyógyítja meg az emberiség lelkének szenvedéseit, ne csak mulandó hálaadó istentiszteletekkel forduljunk az ő szent Felségéhez, hanem azzal a szent fogadással is, hogy nem nyugszunk addig, a míg a Krisztus evangéliumát, lelkét és szellemét nem tesszük úrrá e megtépett és elcsigázott lelkű nemzet életében ! És lehetne-e felségesebb hálaadó ünnepünk, mint az, a mely a reformáczió nagy esztendejében ezt a népet, melynek annyira szüksége van az új reformáczióra, újra Istenhez vezetjük, az egyház egész V-!FŐ szellemi megújhodásának óriási program inját megcsináljuk s annak végrehajtásához becsületes lélekkel, szent áldozatkészséggel hozzáfogunk? Oh, vajha az elmúlt kor szellemét magukban hordozó ősz vezérek is megértenék ennek az esztendőnek jelentőségét, a mi korunk szellemét s a magyar református egyház jövendője biztosításának követelményeit és igazi feltételeit! G. HATVAN EV. Lapunk mai újévi első száma a hatvanadik évfolyamot nyitja meg. Talán nem lesz érdektelen lapunk olvasói előtt, ha ebből az alkalomból kifolyólag egy-két adatot említünk fel lapunk történetéből. A Protestáns Egyh\ú és Iskolai Lap, tudvalevőleg, 1842-ben indult meg Török Pál és Székács József szerkesztésében. A szerkesztőség első helyisége ott volt a Kálvin-téri régi házban, a kapubejárat feletti szobában. Hét évfolyama jelent meg akkor életének ebben az első periódusában. Kegyelettel és méltó érdeklődéssel olvastuk el az 1848 deczember 31-én megjelent utolsó számát. A vezető czikkben Török Pál elmondja, hogy „hitsorsosaink összhangzó akaratát véljük kijelenteni akkor, a midőn a haza vészidején szent kötelességünknek ismerjük igényeinkkel és követeléseinkkel háttérbe húzódni, sok mindent gondosan távoztatni, a mi meghasonlást idézhetne elő. épen azért most elhallgatunk". Jelzi, hogy a protestáns ügyekről a Bajza József szer-