Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-09-02 / 35. szám

ismételten hangoztatjuk, hogy a gyermekmenhelyekben gyermekeink elhelyezése és valláserkölcsi neveltetése, illetőleg a hitfelekezeti érdekek biztosítása szempontjából nagyobb gondot kellene fordítani. Összesen 56,177 gyermek van ezen intézetek gondozásában. A környezet, elleni, befolyás, tej stb. nagy befolyással van ezen .gyermekek felekezeti hovatartozásában. Az országos gyermekvédő liga 12 intézetében ev. 26, ref. 106, szeretetházak 17 intézetében volt ev. 58, ref. 131. A nyolcz javítóintézetben ev. 116, ref. 329. Az összes ezen emberbaráti jellegű intézményekben volt ev. 2841, ref. 9543. A háború alatt ezen számok jelentékenyen emelkedtek. Ez irányú bel missziói tevékenységünk kifejtéséhez okvetlenül szükségünk lesz ezen statisztikai adatokra. Ezt és a reformácziói jubileumi és közállapotait akartam egységes hű képben, Statisztikai Évkönyvben feldolgozva bemutatni és a jövőre megőrizni. Erre kértem módot és alkalmat a múlt évi egyetemes gyűléstől. Természetes, hogy nem kaptam meg. Statisztikáról lévén szó, irtózunk tőle, mint a tömjéntől. Az előttem fekvjő Országos Statisztikai Évkönyv beszélő számjai alapján volna még mondani, közölni valóm, de már így is túlléptem a lapban engedélyezett teret, következőkben foglalom össze az 1914. év nyereség-veszteség számláját: Az ág. h. ev. egyliáz vesztesége a gyermekek vallására vonatkozó megegyezéseknél 182, áttéréseknél 219, a felekezeteokíviilieknél 135, kivándorlás folytán 6163. Összesen 6699. A ref. egyház vesztesége a gyermekek vallására vonatkozó megegyezéseknél 57, áttéréseknél 342, a felekezetenkívülieknél 177, kivándorlás folytán 8081. Összesen 8657. Homola István. Segédlelkészek mozgalma. A dunarnelléki egyházkerület segédlelkészei a viszonyok részesítő nyomása alatt, közös akczióra szánták magukat életfeltételeik javítása érdekében. Az egyházkerület ötven segédlelkésze által aláírt kérvényt augusztus 26-án adták át Petri Elek püspöknek Czanik Béla és Muraközy Gyula s.-lelkészek. A püspök úr megígérte pártfogását s biztosította a kérvényezőket, hogy a legnagyobb jóindulattal fogja a kérvényt az esperesi értekezlet s azután az egyházkerületi közgyűlés elé terjeszteni. A kérvény szövege a következő: Alulírottak, a dunarnelléki ref. egyházkerület segédlelkészei azon tiszteletteljes kéréssel járulunk az Egyházkerület Főtiszteletű és Méltóságos Elnökségéhez, hogy anyagi helyzetünkön intézményesen és állandóan legalább annyi javítást kieszközölni méltóztassék, hogy a legnyomasztóbb anyagi gondjainktól megszabadulhassunk, társadalmi állásunkhoz mérten élhessünk és öltözködhessünk s szent hivatásunkat lelkesedéssel és örömmel tudjuk betölteni. Kérésünk támogatására legyen szabad rámutatnunk arra a roppant drágaságra, mely társadalmunk minden osztályát arra kényszerítette, hogy anyagi javadalmazásának emelését, sőt megkétszerezését kérje s legyen szabag rámutatnunk arra a roppant aránytalanságra, mely a főiskolai végzettségű segédlelkészek s velük egykorú, akár épen ipari pályán dolgozó, aránytalanul kisebb előképzettségű egyének anyagi javadalmazása között fennáll. Tudatában vagyunk annak, hogy az az életpálya, melyre külső és belső elhívás szerint léptünk, .sohasem adta meg a munkánk fontosságának megfelelő anyagi életfeltételeket s ezért kérésünket ennyiben foglaljuk össze : Méltóztatnék a dunarnelléki ref. egyházkerület segédlelkészeinek anyagi javadalmazását úgy rendezni vagy rendeztetni, hogy ruházkodásra, részben a háború folyamán kénytelenségből csinált tartozásaink törlesztésére fizetésünk legalább 75%-kal állandóan felemeltessék 1917 január 1-től visszamenőleg. A kivitel módjaira nézve, hogy t. i. ez az Egyházkerület által közvetlenül vagy közvetve az egyes egyházak által adassék, rábízzuk magunkat a Főtiszteletű és Méltóságos Elnökség atyai bölcseségére, melyhez igaz reménységgel fordultunk tiszteletteljes kérésünkkel. A kérvényt az egyházkerület összes segédlelkészei alárták. A vértesaljai egyházmegye közgyűlése. A vértesaljai egyházmegye Székesfehérvárott aug. 22-én Lévay Lajos esperes és.Sziits Jenő tanácsbíró elnöklete alatt tartotta meg rendes évi közgyűlését, melynek keretei között — a jubiláris esztendő alkalmával díszgyűlésben is áldozott az Istennek a reformáczió áldásairól való megemlékezés áldozatával. A díszgyűlést tartalmas megnyitó beszéddel Léyay Lajos esperes nyitotta meg, kinek ünnepi érzéseket keltő szavai után Kiss Dániel sárbogárdi lelkész gyengélkedése miatt úgy olvasta fel ez alkalomra írott ünnepi beszédét, mely a maga rövidségében is áttekintő és megkapó képét nyújtotta a reformáczió legfőbb eredményének: Krisztus szuverénitása helyreállításának az egyházban. E szuverénitásért folytatott küzdelemnek egyetlen és győzedelmes fegyvere Isten igéje volt, melynek hirdetői a prédikálás feltételéből: a hitből szólottak. A reformáciió visszatérést jelent: hithez, buzgósághoz, hivő, munkás ker. élethez. Nagy Vincze szép alkalmi költeményének meleg előadásával és a XC. zsoltár eléneklésével végződött a díszgyűlés, melyet a tárgysorozat egyéb pontjainak letárgyalása követett. Papp Albert lelkészi, Sziits Gedeon dr., Peterdi Károly, Halász Gedeon dr. világi tanácsbírák eskütétele után a már megszokott gondossággal és figyelemmel készült, egyházmegyénk életének minden fázisára kiterjedő esperesi jelentés tartott elénk tükröt, melyben tisztán látszottak gyülekezeteink szellemerkölcsi életének fény- és árnyoldalai, anyagiak terén pedig e rendkívüli korszak küzdelmei és nehéz teherpróbái. A továbbiak során az egy-