Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-02 / 35. szám
hanem beléjük sodortak abból a felkavart szennyből annyi evangéliumellenes mérgező anyagot is, hogy azoknak romboló hatásait csak a legodaadóbb s legmegfeszítettebb munkával lehetne némileg ellensúlyozni. Nem vesszük-e észre, hogy már a háború előtt is ürült, a háború első viharai között telni kezdett templomaink szinte teljesen megüresedtek s a lelkeket nem az evangélium, hanem a Mammon tartja hatalmában ? Nem veszszük-e észre, hogy az aranyborjú köriil tomboló őrült táncz miként ragadja magával híveinket, egyszerű, falusi népünket is, s miként burjánzik fel ezen a szennyel borított táneztéren a lelketlen kapzsiság, a hirtelen meggazdagodás fényelgése, gőgössége, tiszteletlensége és erkölcstelensége ? S látja-e e?t, tárgyalja-e ezt kellő komolysággal, a védekezésre munkára felhívó és buzdító működéssel a prot. sajtó?! Tekintse végig bárki is öszszes prot sajtóorganumaink hasábjait, s azt fogja látni, hogy azokon ina is csak azok a kicsinyes, kevés értékű kérdések kerülnek egy-egy rövid lélekzetű czikkben tárgyalásra, a melyek még a békesség csendes idejében sem lendítettek sokat egyházunk életén ; — azok a ozikkek pedig, a melyek a nagy erkölcsi belső romlással s annak orvosszereivel foglalkoznának, szinte teljesen hiányzanak ! S tekintsünk egy kissé szét a körülöttünk levő külső világba is. Hallottuk, hogy az új kormány, egyebeken kívül, a róni. kath. autonómia régen vajúdó dolgát is programmjába vette, míg az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásáról csak mellékesen emlékezett meg. Foglalkozott-e s foglalkozik-e a prot. sajtó ennek a nagy egyház- és vagyonpolitikai tévedésnek nagy horderejével és egyházunk anyagi exisztencziájára kiható eredményeivel? A ki tudja, hogy mit jelent valójában a róm. kath. autonómia, s a kit nem vakít el a szépen és protestánsul hangzó „autonómia" jelszó, az tisztában van vele, hogy ez alatt semmi más nem rejlik, mint csak a róm. kath. egyház használatában levő, de eddig vitás eredetű és rendeltetésű megmérhetetlen vagyonnak a róm. kath. egyház tulajdonává tétele és az a felett való szabad és örök rendelkezés. S ezzel a nagy, úgy látszik a r. kath. egyházra nézve kedvező megoldást nyerő dologgal foglalkozunk-e érdeme szerint? Tettünk-e tanulmányokat ennek a megalkotandó autonómiának lényege, természete, czéljai és az átutalandó vagyon eredete, nagysága és rendeltetése felől? Felkészültünk-e, szervezkedtünk-e, hogy a róm. kath. autonómiával junktim végrehajtassék prot. egyházainkra nézve a 48 : XX., úgy szellemi, mint anyagi tekintetben ? Ha az ezekre vonatkozó tanulmányokat és fejtegetéseket keresem prot. sajtónk hasábjain, megint nem találom őket sehol. Pedig — utinam falsus vates sim — nekem az az érzésem, hogy ha egyszer a róm. kath. autonómia úgy tető alá kerül, mint a hogy azt a klérus óhajtja, azzal együtt úgy lekerül a politikai élet napirendjéről az 1848 : XX.-nak nagy küzdelmekkel odajuttatott kérdése is, hogy azt a belső erejét és politikai súlyát vesztett magyar protestántizmus sohasem fogja többé a megoldandó kérdések sorába beleerőszakolhatni ! S fejtegeti-e a magyar prot. sajtó azokat a veszedelmeket, a melyek fenyegetnek bennünket, nemcsak a róm. kath. autonómia megvalósulása és az 1848: XX.-nak a politikai napirendről lekerülése által, hanem amaz állam- és társadalompolitikai irányzat részéről is, a melynek kialakulását a figyelő szem már ma is észreveheti? Nem vessziik-e észre, hogy az a szocziáldemokrata irányzat, a mely világszerte erősödőben van s a mely a háború után át fogja alakítani politikai, gazdasági és társadalmi életünk képét, nem arra fog törekedni, hogy az állam és az egyházak közt fennálló kötelékeket erősítse, hanem inkább, hogy lazítsa, sőt teljesen elszaggassa ? S mi lesz ennek a következménye, ha az 1848: XX. t.-cz. végre nem hajtatik, hanem egyházaink és iskoláink állami segélyezése továbbra is csak évi büdzsétételként fog szerepelni? Lehet, hogy a róm. kath. autonómia ellenértékeként egy darabig fokozódni fog a büdzseszerű államsegély, de el lehetünk készülve rá, hogy politikai életünk mai szellemének átalakulásával és a háború által elképzelhetetlen mértékig fokozódott állami megterheltetések láttára a segély mértéke vagy erősen le fog szállani vagy pedig az állam és az egyházak radikális szétválasztásával teljesen meg is fog szűnni. S beszélünk-e kellő komolysággal és bőven az ebben rejlő veszedelmekről ? Felrázza-e sajtónk hivatalos hatóságainkat és egyházi közéletünket ezeknek felmutatásával és a felkészülés, védekezés szükségességének hangoztatásával? Nem — és nem ! Csak közönséges, mindennapi kérdésekkel foglalkozik, mintha dolgunk minden tekintetben rendben lenne és sehonnan semmi veszedelem nem fenyegetne. S tárgyalja-e, fejtegeti-e prot. sajtónk, hogy a világháború által teljesen átalakított állami, társadalmi, erkölcsi és gazdasági életbe miként kell beleilleszkednie a magyar protestantizmusnak, hogy erkölcsi és politika1 súlyát megtarthassa, érvényesíthesse? Nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel sem ! Folytathatnám még, de nem folytatom. Az elmondottak is eléggé indokolják, hogy miért nem vagyok megelégedve prot. sajtónkkal. S a miket elmondani bátor voltam, azok eléggé jelzik azt is, hogy mit kívánnék tőle. Ne vegye zokon senki elégedetlenségem e kifejezését, mert nem vádolni, hanem figyelmeztetni és kérni akartam vele. Kérve kérem azért prot. sajtónk vezetőit: hallgassák meg jóakaratú szavaimat; vizsgálják meg azok jogosságát és igazságát s ha belátják, hogy ezeknek szóvátétele jogosult és szükséges volt, cselekedjenek és dolgozzanak úgy, hogy hivatásukat igazán betöltsék közöttünk ! Hamar István. Ellenség a front mögött. fs f0 UH erköl: olvasmány katonák számára. A Kálvin-Szövetség kiadványa. Ara 30 fill. Megrendelhető a Kálvin Szövetség titkárságánál (IX., Ráday u. 281,
