Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-08-19 / 33. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIESISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28, a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr.( Sebestyén Jenő dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Vezérczikk: A kitérők. Muraközy Gyulx. — Második ezikk: Jubileumi konferenczia. Orth Ambrusné. — Harmadik ezikk: A mi utunk. Deák Imre. — Belföld: Az ország főbb hitfelekezeti adatai az 1914-iki Statisztikai Évkönyv alapján. 1. Bomola István. — Külföld, p. — A mi ügyünk. — Egyház. — Iskola. — Gyászrovat. Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. # A KITÉRŐK. A multkorában egy református férfi jelent meg két tanú kíséretében a lelkészi hivatalban. Bejelentette, hogy katholikussá akar lenni. Mikor azután anyakönyvezés czéljából nevét s személyi adatait kértük tőle, mindenre azt felelte: —- Azt nem kell megmondani, kérem . . . Két hét múlva ugyanezt mondta s elment büszkén és névtelenül és a két tanú lépései diadalmasan kopogtak utána. Pár nap múlva átiratot intéztünk az összes róni. kath. s más lelkészi hivatalokhoz, hogy az egyházunkból hozzájuk áttértek felvételét a törvény rendelkezése szerint nekünk minden esetben tudtul adni szíveskedjenek. Egyetlen válasz jött reá. Ellenben két kövér kis iparos ember — az egyik asztalos,, a másik suszter — szinte hetenként szállítja a remegő, faluról felkerült cselédeket, daczos kis varrólányokat, a kik kérdezés nélkül kijelentik, hogy: „nem konfirmáltak", „senki se beszélte rá őket", olyan biztosan, mintha leczkét mondanának. Néha azonban sírva fakadnak a szelíd szóra, néha elmarad a második jelentkezés, egyszer pedig egy tanú írt levelet, hogy az ő tanúskodását tekintsük semmisnek, mert a kitérő leányt úgy kényszerítették egyháza elhagyására s az illető tanú lelkiismerete fellázad ez ellen. Máskor két mankón kopogva villogó szemű, ezüstérmes, debreczenvidéki baka jött az Örökimádás apáczák kórházából „kikeresztelkedni". Érthető, hogy két, egymással nagy felületen érintkező szellemi országnak is mindenütt vannak átszívárgásai. A tiszta búza és — mondjuk — a határos rozsvetés egy pár kalászt kölcsönösen kicserélnek a mesgyén innen és túl és abban sincsen semmi, ha például Szlávik Mihály, a ki polgári életben czipészmester, egy kath. nevelésű unokahuga kitérésekor tanúskodik. De ha Szlávik Mihály és sok kis Szlávik Mihályok becsukják napokra apró üzletüket s nem értvén, hogy: ne sutor ultra erepidam, lelkeket vesznek a fölösleges jócselekedetek számlájára; ha úri hölgyek elbocsátás terhe alatt térítik át jól fizetett cselédjüket, ha kétszáz évvel, Mária Terézia korába tolják hátra az órájukat s protestáns eretnekeket térítő fogadalmi társaságokat támasztanak föl jól megérdemelt sírj okból, akkor a katholiczizmus végzetesen félreérti a modern időket. A külső jelek mögött ugyanis egy jól szervezett akczió titkos gépeit látja néha az ember. S ez a protestáns térítés egyenértékű ázzál, mikor a vár egyik védője a másik háta mögül veszi el a fegyvereket, mert csak magát a várat, a keresztyénség épületét gyöngíti. Budapesten például 1915-ben hozzánk áttért róni. kath. 26, tőlünk kitért, katholikussá 6f. Az elmúlt évben hozzánk tért tőlük 48 és hozzájuk tért tőlünk 73. A másik oka a kitéréseknek a vallásos élet ellanyhulásával fellépő gyenge protestáns öntudat, mely a reverzálisok kérdésénél is feltűnő. A 12 éves katholikus gyerek kis kátéjában már benne van a kérdés: „mit érdemel az az ember, a ki az üdvözítő egyházat elhagyja?" A katholikus öntudat nyilvánvaló tényéről nem kell sokat mondanunk. De maga a zsidóság is beleveri mint egy vaséket a hívei lelkébe saját gőgös fölényének az érzését. Most, hogy egy társadalomtudományi szemle körkérdést intézett a magyar közélet kiválóságaihoz a zsidó kérdés ügyében, a zsidóság lapja felszisszent s a magyar zsidóságot külön „országgyűlésre" akarja gyűjteni. „Mi az öreg keresztyén hittérítőt is kidobjuk, ha sokat alkalmatlankodik nálunk" — írja a zsidó Egyenlőség. Mindenütt dominál a felekezeti értékek mélyített, büszke öntudata s ez kemény, mint egy pajzs és éles, mint egy aczélpenge s valahol csak rohamos hódításokat tesznek, mint Debreczenben, ennek a szoros együvétartozásnak, felekezeti öntudatnak fegyvereit csillogtatják föl először. Mi, protestánsok, azonban mint egy játékkarddal játszunk a liberálizmustinkkal s Adakozzunk a református sajtóalapra!