Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-08-12 / 32. szám

Az önkéntes helyiszervek a vidéki Rokkantm,unka­közvetítők, ezek élén egy főnök áll, a ki mellett egy ügy­vezető titkár működik, rendesen ipariskolai tanár és egy állami tanító, mint levelező. Van még 3—3 szaktanács­adó a gazdák, a kereskedők és az iparosok részéről. A munkaközvetítésnél irányadó alapelvül kell tekin­teni, hogy a rokkant katona lehetőleg régi otthonába, környezetébe, volt munkaadójánál helyeztessék el, hogy a kiválasztandó munkakör a munkás szellemi képes­ségeinek, mesterségének, rokkantságának, tehetségének, a munkaadó követelményeinek teljes mértékben meg­feleljen, hogy a hadirokkant ezen állapota daczára mun­kakörében teljes munkaerőt pótolhasson, hogy a foglal­koztatás állandó jelleggel bírjon, hogy a rokkant részére a munkájának megfelelő kereset biztosíttassék ; ugyan­annyit kapjon teljesített munkája arányában, mint más munkás. A könnyebb állások, mint portás, szolga, őr, a súlyosabban rokkant katonák részére tartandók fenn. A munkaalkalmak gyűjtése Budapesten a központban történik, a honnan a munkaalkalmakat egy értesítőlapon havonkint, sőt később hetenkint közzé fogják tenni. Van még sok, különösen a rokkantak ellenőrzését tárgyazó intézkedése is a rendeletnek, melyet itt egyen­kint hosszadalmas lenne felsorolni. Általában következe­tesen domborodik ki mindkét utasításban az a szempont, hogy a rokkant katonáknak a gazdasági életbe való mielőbbi visszavezetését úgy a rokkantaknak magán­érdeke, mint fontos közgazdasági érdekek kívánatossá teszik, azt tehát államnak és társadalomnak minden lehető módon elő kell segíteni. Nemcsak a nemzet köteles háláját rójuk le tehát a hősi halált halt katonák családjai és a rokkantakkal szemben, ha a hadigondozást elvállaljuk, abban részt veszünk, hanem segítjük vele felépíteni a háború utáni megerősödött Magyarországot is. Ez legyen minden jóérzésű ember szemei előtt és a ki teheti, jöjjön segíteni, álljon be lakóhelyén a hadigondozók közé. Varga Nagy István. A MI ÜGYÜNK. Helyreigazítás. Mint a Hornyánszky-czég írja, a Lapunk 30-ik számában megjelent s „Lapunk olvasóihoz" czímzett czikk miatt, a melyben megírtuk, hogy milyen „kellemetlen meglepetésben"' volt részülik a lap nyom­tatási és expediczionális költségeinek azonnal való horri­bilis felemelése miatt, őt a nyomdászok lapja megtámadta, mert mi helytelenül értelmeztük a munkabérek emelésére vonatkozó értesítését. Ezért most ezt a részletet helyre­igazításként szórói-szóra ideiktatjuk: „Mióta a mult év őszén a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" 1917. január 1-től érvényes áraira vonatkozólag megállapodásra jutot­tunk, a megélhetési viszonyok nagymérvű rosszabbodása folytán kénytelenek voltunk munkásaink drágasági pót­lékát, mely már akkoriban is jelentékeny összegre rúgott, körülbelül 150%-al emelni, alapfizetésüket pedig f. é. május havában circa 15%-al, a tegnap befejezett tár­gyalásaink alkalmával pedig már e héttől kezdve további 25%_ a l megjavítani, a mi a drágasági pótlék-emelkedés­sel együtt, átlag körülbelül 60% munkabéremelkedésnek felel meg." Ezzel kapcsolatban jelezzük, hogy az előbbi, f. é. elejétől érvényben volt háborús áremelés 30% volt, a mi a mostanival (120°/0 ) együtt összesen 150%-ot tesz ki. IRODALOM. A „Vasárnap" ügye. (Levél a szerkesztőhöz.) Helyesléssel olvastam a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" egyik júliusi számában a „Vasárnap"-ra vonatkozó megjegyzése­ket. Megvallom, hogy már régen szerettem volna én is ilyesvalamit írni, de a pestiek többször lebeszéltek, arra való hivatkozással, hogy ue bántsuk a ^Vasárnap "-ot, hiszen a szerkesztője nagyon buzgó, derék ember, de végtelenül érzékeny és még érzékenyebbek a debrecze­niek, a kik bírálatot, pláne ha az a Dunamellékről jön, egyáltalában nem tűrnek meg stb. stb. Most azonban látom, hogy Szerkesztő úr a köz érdekét ós szolgálatát fontosabbnak tartja az egyéninél s épen ezért bátor vagyok a „Vasárnap" ügyéhez én is hozzászólni. Szerin­tem sem teljesíti a „Vasárnap" azt a hivatást, a mit tőle vártunk. Mi azt vártuk, hogy ez a lap lesz a refor­mátus szellern propagálója a magyar nép körében. Azt vártuk, hogy minden eseményt a református világnézet szemüvegén keresztül fog bírálni s valósággal irányítani fogja népünk gondolkozását. Ehelyett közli 1. a teljesen felesleges ós mindig elkéső Heti Krónikát (pedig azzal a fáradsággal, amelylyel azt megírják, egy gyönyörű református szellemű czikket is lehetne írni). 2. Óriási részben csupán debreczeni híreket közöl, a helyett,,hogy az egyetemes egyház életének főbb mozzanataid tár­gyalná, 3. Egy-két evangéliumi részt is ad, ez a'zonban épen olyan jól közölhető lenne bármely keresztyén felekezet lapjában, mert ezek a czikkek nem ja refor­mátus öntudat fejlesztésének fontos czélját szolgálják, csak általában evangelizálnak. Én nagyon szeretem a „Vasárnap" nagyérdemű szerkesztőjét, elismere^n kiváló buzgóságát és érdemeit, de miután épen arról Vagyok meggyőződve, hogy neki az emberek eddig nem r\iertek szólni s csupán baráti szeretetből az egészséges knitika szavát elhallgatták előtte, én egy még nagyobb, t. i. egyházam iránt való szeretet nevében igaz barátsággal figyelmeztetem őt a „Vasárnap" hibáira, azon remény­ben, hogy az ő kiváló tehetsége, e szempontok tekin­tetbevételével újjászületésre vezeti a mi magyar népünk egyetlen református lapját, Soraim közléséért hálás kö­szönetet mondva, vagyok stb. Baranyai. EGYHÁZ, Lelkészválasztások. Doktor Dezső s.-lelkészt a zubogyi, László Dávid hitoktató s.-lelkészt a kömlödi, Faa Ernő s.-lelkészt a kislángi ref. gyülekezet válasz­totta meg lelkipásztorává. Új tanácsbíráink. A dunamelléki ref. egyházkerü­letben megüresedett egy lelkészi és három világi tanácsbírói állásra beérkezett szavazatokat f. hó 6-án bontotta fel az e czélra kiküldött bizottság Takács .József ker. főjegyző elnök­lete mellett. A lelkészi tanácsbírói állásra a szavazatok több­sége (190) Haypál Benő budai lelkészre esett, Földváry László váczhartyáni lelkész 103, Thury Károly kapolyi lelkész 44 szavazatot kapott; világi tanácsbírák lettek: dr. Vargha Gyula (333), Szűts Jenő fejérmegyei alispán, a vértesaljai e. m. tanácsbírája (313), dr. Szécsy Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom