Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-29 / 30. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI tsISKOL Al LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28, a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM Az Élet Könyvéből: Áldjad az Urat. Ifj. dr. Szabó Aladár. — Vezérczikk: A harmadik évforduló, p. — Második ezikk : Theologiai doktorátus. Dr. Patay Pál. — Belföld: A kálvinista pap torzképe a pesti utczán. Fiers Elek. — Az énekeskönyv revíziója. Ifj. Benkő István. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház — Iskola. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könj^véből. Áldjad az Urat! Áldjad én lelkem az Urat ós ' el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. 103. Zsolt. 2. v. Már régóta, vagy talán sohasem hangzott el annyi panasz, annyi zúgolódás, mint most, a háború harmadik esztendejében. Pedig az ember mindig szeretett panaszkodni, zúgolódni; mindig jobban észrevette a rosszat, a reá nézve kellemetlent, mint a jót, a hasznosat, az áldásosat! És sokszor az előbbiek annyira lekötötték figyelmét, megtöltötték szívét, lelkét, hogy az utóbbiakról teljesen megfeledkezett. De most talán csak jogosultnak is mondható ez a lelkiállapot. Hiszen a három év óta ömlő véráradat, a három év óta mindig jobban előtörő bűnáradat elkeseríthet méltán mindenkit. Oly nehéz az élet terhe, léptennyomon annyi a baj, az igazságtalanság, hogy méltán tölti meg egészen szívünket az elkeseredettség s tör elő minduntalan panaszló, zúgolódó szavakban. Es mégsem jogosult! Mert minden ember eljuthat a Jézus Krisztusban megjelent isteni kegyelem megtapasztalására, minden ember eljuthat az istenfiúság boldog öntudatának megszerzésére. Es, a ki megtapasztalta Istennek bűnbocsánatát, üdvösséget adó kegyelmét, a ki Istennek boldog gyermeke, az még most is, mikor az emberi és az egyéni élet terén a gyűlölet, a kapzsiság, az önzés tartják diadalmenetöket, így kiált fel a zsoltáríróval : „Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről!" Mert most is látja, tapasztalja az Úristennek nem egy jótéteményét. Nemcsak az aratásnak általában kielégítő, sőt sok helyen szép eredményére gondolok, nemcsak a hadihelyzetre, az ellenség meg-megújuló rohamainak részleges, vagy teljes kudarczára. Mindez mélységes hálára indítja minden magyar keresztyén szívét. De ha mindennek ellenkezője következnék is be, volna miért áldani és magasztalni Istennek szent nevét! Áldjuk és magasztaljuk szent nevét a bűnbocsánat ajándékáért! A mult bűnei teherként nehezednek az emberi szívre, melytől hiába akar szabadulni, nyílt sebek lelkiismeretén, melyek néha égető fájdalommal sajognak. De Isten megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, ha Hozzá siettél bűnbánó lélekkel, alázatos szívvel s az ő bűnbocsátó, gyógyító szeretete nyomán lehull a teher, meggyógyulnak a sebek bizonnyal. Áldjuk és magasztaljuk nevét az örök üdvösség bizonyosságáért! Ha megtapasztaltad a bűnbocsánat áldását, egy nagy és dicsőséges bizonyosságot nyertél a múltra nézve, de ehhez járul egy másik, a jövőre vonatkozó bizonyosság is csakhamar. Ha futásomat elvégeztem s a hitet megtartottam, az igazság koronáját megadja nékem az Úr, mely számomra is eltétetett. Áldjuk és magasztaljuk nevét erőnk megújításáért! Hányszor ellankadunk, elcsüggedünk most, mikor testünket, lelkünket kemény próbára teszik a rendkívüli viszonyok s események. Es 'milyen felséges a keresztyénnek megtapasztalni napról-napra, hogy Isten most is megújítja testi erőit hivatása betöltésére, megújítja lelki erőit a kísértések elleni küzdelemben. Miért nincs hát telve szíved az Isten iránti hálával, szent neve áldásával és magasztala ával? Miért tölti meg azt csupán zúgolódás és panasz Nem akarsz képmutató lenni, nem akarsz elfeledkezni a reális élet bajairól, visszásságairól. De erről nincs is szó! Lásd meg a bajokat, emeld fel szavadat a visszásságok ellen, de mindenekelőtt lásd meg Isten jótéteményeit, s szíved alaphangulatai ne a keserű elégedetlenség, hanem a mennyei Atya iránti hála legyen ! Isten áldásaival fog-Adakozzunk a református sajtóalapra!