Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-22 / 29. szám

han találóan mondotta Hermelink marburgi tanár, hogy óvakodjunk „a német reformáczió és Luther" szónoki alakzatoknak túlságos használatától, mert azok hősi nagysága „nem a német nemzeti ér/.ésnek, hanem más valami nagyobbnak a szüleményei és természetes folyományai". Nevezett tudós találóan utal az irodalom köréből arra, hogy a mint a Luther-jubileumi év Köstlin, Kolile, Hausrath és Lenz nagy művét és ezek ellenlábasául Janssen, Deni/ie és Grisar pápás irodalmát, úgy a reformáczió jubileuma, Kalkoff, Walther, Kaulfuss-Diesch, Brieger, Schreckenbach, Huch, Schneller és főleg Scheel müvét eredményezte. Masznyik Lutherje és műveinek hatkötetes szemelvényes kiadása mellett egy magyar tudományos és népies Lutherre még mindig várunk. Ha más nem, a Ref. Parokh. Könyvtárra vár még ez a feladat is ! Preuss előadását pozitív oldaláról egészítette ki Ottó eisena chi lelkész, ki a reformáczió jubileumának méltó megünnepléséről értekezett. E jubileum legyen a megemlékezésnek, a hitvallásnak s a készülésnek, helyesebben a fölfegyverkezésnek ünnepe a jövő nagy feladataival szemben. Isten müve s nem emberi: kulturális fejlemény a reformáczió, a mely az isteni kegyelem, az írás és' a hit s az egyház és a bűn nagy kérdéseiben tisztázta az emberiség vallásos életét és gondolatkörét. Mélységes bűntudat, rendíthetetlen vallásos hit, az isten törvényében gyökerező lelkiismeret s az iránta való istenliúsági engedelmesség annál jellemzőbb vonásai. De Németországban ma a világháború győzelmes befejezésének érdeke még az egyházban is dominál. Annak világánál szemlélik a vallásfelekezetek egymáshoz való viszonyát is, mely hihetőleg a békés együttélésnek és működésnek az életviszonya lesz a jövőben. Az államot csak a vallásfelekezetek ethikája érdekelheti, mely Lessing Náthán-meséje értelmében ma hangos szóval azt parancsolja, hogy humanitárius szellemben az előítéletektől ment felekezeti, egyéni és szocziális szeretet műveiben versenyezzünk egymással, a mint a lövőárkokban is prot., kath. és zsidó, sőt keresztyén és mohamedánus vállvetve küzd egymással a közös ádáz ellenség ellen. Protestáns tábori lelkészeink, sajnos, kevés dicséretes kivételtől eltekintve, nem épen épületes dolgokról értesítenek még a pokoli halál torkában is a katli. egyház lélekvadászatáról. A világháború a polémia élét kissé eltompította és megtanított a vallás világában is, mely Schleiermacher szerint különben is erős szocziális erő, keresni azt, a mi egyesít és mellőzni azt, a mi elválaszt. A hazai és külföldi klerikális türelmetlen egyoldalúságot a nagy marburgi kantiánus filozófus: Cohen is képviseli, a midőn Berlinben tartott előadása szerint a zsidóságban látja a monotheizmus legtisztább alakját és Mózesben (és nem Krisztusban) az erkölcsiség példányképét. Szerinte az igazságosság és nem a kegyelem és szeretet az ethika magva. Hát ezt a zsidó igazságosságot, mint „etliikai érzületet" az üzleti világból nagyon is ismerjük és ma fájdalmasan érezzük. A német protestantizmusnak két nagy halottja van Bezzel HV, a bajor főegyházi tanács elnökének ős Sohm R. nagyhírű lipcsei egyet, tanárnak elhunytában. Előbbi nagy gyakorlati theologus volt és legújabb műve „Der Dienst des Pfarrers" cz. klasszikus pastoráltheologiája. Utóbbi kiváló egyházjogász és történetíró. Egyházjogi művében a szabad személyes keresztyén vallásosság érdekében azt a forradalmi elvet vitatta, hogy „az egyházjog az egyház lényegével ellentétben van", míg 1887-ben először megjelent Egyháztörténete halála előtt már 19 kiadást ért. Két fiának hősi halála és nejének elhunyta törte meg e nagy lelket. Méltó emléket emelt neki Műiért tanár a „Christl. Welt" mult számában. Előbbivel még nemrég váltottunk irodalmi kérdésekben bizalmasabb levelet. Utódja lett Veith főegyházi tanácsos Münchenben. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. Debreczeni Lelkészi Tár. Szerkesztik Loncz Géza dr. és Varga Zsigmond dr. XIII. kötet. 1916. Debreczen, Hegedűs és Sándor könyvkiadóhivatala. Ára kötve 16 korona. Az 1916. év elején a „Debreczeni Lelkészi Tár" fejlődése új stádiumába lépett. Addig, mint ismeretes, évi 1—1 kötetben jelent meg, összesen 12 kötetben. De a 13. kötettel már az új fejlődés vette kezdetét s ez abban állott, hogy az 1916. évben a D. L. T. már havi füzetekben jelent meg s a vállalat addig egyedüli tartalmához, a „beszédekhez és imákhoz különféle istentiszteleti alkalmakra", hozzájárult két új rész, a „Theologiai értesítő" és az „Értekezések és egyéb kisebb dolgozatok a theologia köréből" cz. gyűjtemény. Ezen hármas részben folyt le az 1916. évben a D. L. T. munkássága, melynek eredményekép most előttünk fekszik egy vaskos, tartalmas kötet. Az első rész, a Theol. értesítő, 202 lapra terjed. Kitűzött czélja volt, hogy a „theol. tudomány jelenlegi állásának ismertetését hozza". A lefolyt évben nyújtotta az ó és az új szövetségi tudomány majdnem összes discziplinái, eddigi irodalmának s problémáinak ismertetését. jóformán csak az új-szövetségi bevezetés és az apostoli kor története hiányzik még. Az ó-szövetségi tudományt ismertető czikkeket dr. Deák János és dr. Varga Zsigmond theol. tanárok írták, az új szövettségi discziplinákat pedig dr. Daxer György és dr. Erdős József theol. tanárok mutatták be. Szóhoz jutott azonban még az egyháztörténet is, még pedig a. három első század keresztyén irodalmának ismertetése és azután még a keresztyén egyház ó- és középkori történetének főbb mozzanatai s irodalmunk feltüntetése alakjában, mely mind a kettő Lic. Erdős Károly theol. tanár tollából való. A „Theol. Értesítő" ezen dolgozataiban érvényre jut a szerkesztők program inja, melynek iránya pozitív keresztyénnek ígérkezett, de úgy, hogy teljes liberalizmussal szabad teret enged minden iránya tudományos vizsgálódásnak. Az ismertetések részben a pozitív, részben