Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-08 / 27. szám

sen, hogy ott csak véletlenül voltak ez említett urak jelen s csak beszélgetés közben merült fel a képviselet kérdése. Úgy tudom, Nagy F. esperes ür kérdezte, hogy mi van az iskolák képviseletével s ugyancsak ő jelentette ki elsőnek a sorrendre nézve előbb már említett nézetét. Ezzel én az ügyet befejezettnek hittem. Azonban az történt, hogy Püspök úr május hó 18-án kelt leiratá­ban felhívott bennünket (három intézetet) arra: „hogy a főiskolák zsinati rendes és pótképviseletére nézve egy­más között sürgősen állapodjanak meg és megállapodásuk eredményéről őt értesítsék. Ekkor én, miután a leirat némileg meglepett, felutaztam Budapestre, hogy előbb a theologiával iparkodjam megállapodásra jutni. Az igaz­gató úrral nem tudtam találkozni, csak Hamar kolléga úrral beszéltem. Tőle pedig arról értesültem, hogy ők már meg is hozták ismeretes határozatukat a theologia jogának előtérbe helyezésével a nélkül, hogy velünk előzetesen érintkezésbe léptek volna és azt már közölték is Püspök úrral. Ilyen módon nem lévén többé semmi értelme az érintkezés további keresésének, hazautaztam s hivatalos átiratban a másik iskolát kerestem meg, közölvén vele álláspontunkat, a mit ők helyeseltek. Majd az így létrejött határozatunkat felterjesztettük Püspök úrhoz. A mi felterjesztésünk június 4-én ment el. Előbb a legnagyobb igyekezettel sem terjeszthettük fel." Eddig szólott az én referádám az e. m. értekezle­ten. Ehhez a történeti hűség okáért itt csak azt teszem hozzá, hogy nekünk, t, i. a másik két iskolának, az esett rosszul és az e. m. értekezlet is azon ütközött meg, hogy a theologia tanári kara a Püspöki leiratból nyil­vánvalóan csak a „sürgősen" szóra helyezett súlyt, s az eggmásközötti megállapodás nélkül hozott véleményes ja­vaslatát terjesztette be a püspöki hivatalhoz. Ezek történtek az e. m. értekezleten s még az, hogy ezek után az értekezlet a sorrend szerinti képvi­selet mellett foglalt állást, sőt felhívta Kiss Zsigmond h. esperes urat arra, hogy eljárásunk okáról értesítse a többi esperes urakat stb., az értesítés szövegét hevenyészve bár, de a történtekhez híven én írtam le K. Zs. bará­tunknak. Az már én reám és az értekezleten történtekre nem tartozik, hogy az Egyh. ós Isk. Laphoz miféle tudósítás került be, mert a tudósításra senki hivatalos megbízatást nem nyert. Még kevésbbé tartozik az, hogy mi jelent meg az „Az Újság" cz. napilapban. A fő az, hogy én mit mondtam az értekezleten. Azt, a mit itt most és az­után Kiss Zsigmondnak nagyt. úrnak leírtam s a mit B. Pap István kolléga is említ levelében, hogy t. i. a kép­viselet kérdésében többek előtt szót emeltem a ker. köz­gyűlés alkalmával. A mi pedig Kiss Zs. h. esperes úrnak az esperes urakhoz intézett körlevelének eme passzusát illeti: „a pesti egyházmegye esperesének jelenlétében és helyes­lése mellett abban történt megállapodás" stb., azt tartom szükségesnek kijelenteni, hogy ez nem az egyházker. közgyűlést megelőzőleg, a zsinati képviselők kijelölése tárgyában tartott esperesi és gondnoki értekezletre vonat­kozik, mert hiszen ilyennek tartásáról csak a mai napon értesültem, hanem vonatkozik arra a megbeszélésre, a mely a püspöki hivatalban a fentemlített módon történt. Kecskemét, 1917 július 4. Dr. Joó Gyula, jogakad. igazgató. * Joó Gyula igazgató úrnak itt közölt helyreigazító nyilatkozataiból és magunk által is beszerzett ténybeli megállapítások alapján tanári karunk kötelességének is­meri annak kijelentését, hogy ebben a többféle sajnos félreértések által összezavart, kellemetlen ügyben dr. Joó Gyula igazgató urat a legcsekélyebb vád sem illetheti, és hogy ő ebbe az ügybe minden jóhiszeműsége daczára, a saját hibáján kívül jutott olyan világításba, a mely az ő egyéni reputáczióját súlyosan érinti. Ebben a tekintet­ben tanári karunk ő neki teljes elégtételt ad és az egész ügy fölött sajnálatát fejezi ki. Tanári karunk reputácziója szempontjából csak any­nyit kell még kijelentenünk, hogy a theol. tanári kar, a mint dr. Joó Gyula igazgató nyilatkozatából is kitűnik, semmiféle, sem hivatalos, sem félhivatalos megállapodást meg nem szegve, hozta meg a maga elvi alapon álló véle­ményes javaslatát és egyáltalában néni kívánta mellőzni a másik két intézettel való megállapodást, a mit bizonyít az, hogy javaslatát nemcsak a püspöki hivatalhoz terjesz­tette fel, hanem hozzájárulás végett a másik két intézet tanári testületéhez is megküldötte. A budapesti ref. theol. akad. tanári kara. Szabályrendelettervezet.* — A dunamelléki református egyházkerület belmissziói bizottsága számára. — A dunamelléki ref. egyházkerület 1916. évi őszi közgyűlésének 152. jegyzőkönyvi sz. határozatával ki­küldött belmissziói bizottság működését a következőleg szabályozza: 1. A belmissziói bizottság működése az egyház­kerület püspökének, mint a bizottság elnökének, közvet­len felügyelete alatt áll. A belmissziói bizottságot rendes és rendkívüli tagok alkotják. a) A rendes tagokat a közgyűlés öt évre választja. Ugyancsak öt évre választja a rendes tagokkal együtt a bizottság ügyvezető elnökét és előadóját. A rendes tagok száma az ügyvezető elnökön és előadón kívül annyi, hogy minden egyházmegye és a kerület kebelé­ben levő intézetek egy-egy taggal képviselve legyenek, továbbá a diaszpóra-misszió elnöke és előadója hivatalból rendes tagjai a bizottságnak. b) A rendkívüli tagok a kerület területén levő olyan * E fontos szabályrendelettervezetet, a mely a készülő ker. jegyzőkönyvben is olvasható lesz és az egyházmegyei gyűléseken is tárgyalják, közérdekű voltára való tekintettel lapunkban is közöljük. Az ügyre vonatkozó eszmecserének is készséggel nyi­tunk teret. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom