Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-01 / 26. szám

lipcsei egyháztörténetíró tette „Luther az újabb kutatás világánál tekintve" 1914. cz. művében. A nagy reformátor ellen intézett pápás támadásokat Walther rostocki tanár méltatja „Luther és a reformáczió apologetikája" 1906 és főleg „Luther jelleme 1917. cz. szép művében. Ma Walther a legismertebb nevű agilis Luthertudós Németországban. Luther theologiáját a maga „történeti kifejlődésében és benső összefüggésében" Köstlin (2. kiad. 1901) és régebben Harnack T. írta meg (1862., 2. köt. 1886). A Lutherképek köziil a legjobb az 1913. a Wartburg várán fölfedezett Cranach-féle olaj kép. A reformáczió történetének behatóbb tanulmányozására műve Ranke és Brieger (1913) műve mellett Kaulfusz-Diesch reformácziókönyve (1917) ajánlható. A Lutherirodalom tehát bőségesen rendelkezésére áll a lelkészeknek. A mi igényeinket a Lutherművek Masznyik-féle válogatott kiadása teljesen kielégítheti, de a ki eléggé tud németül, ne fossza meg magát a fentemlített eredeti és önállóan feldolgozott Lutherirodalom olvasásától. Ritka élvezetben lesz része. Sz. M. A MI ÜGYÜNK. KÉRELEM. Lapunk mai számához utalványokat mellékeltünk mindazon előfizetőink számára, a kik 1917 deczember hó 31-ig tartozásban vannak. A szelvényen fel van tüntetve az összeg, a mely a jelzett időig esedékes. Nagyon kérjük a feltüntetett összegnek mielőbbi szíves beküldését, hogy terhes nyomdai kötelezettségeinknek mi is eleget tehessünk. Értesítés. A felelős szerkesztő július 8-tól kezdve szeptember hó elejéig Dunaszentgyörgyön (Tolna m.) lesz. Dr. Kováts István Balatonlellén nyaral, a munkatársak közül csak dr. Sebestyén Jenő és Fiers Elek titkár lesznek az egész nyár folyamán Budapesten. A szerkesztés munkáját ők voltak szívesek a nyári szünidőre vállalni. Muraközy Gyula augusztus 1-én tér vissza szabadságából. Dr. Patay Pál Ózdon lesz a nyár folyamán. IivODALOM. Új ótestamentomi hermeneutika. Hermeneutika — sokak előtt bizonyára érthetetlen idegen szó. A theologia terén jártas olvasó tudja, hogy hermeneutika a hermeneuein görög igével függ össze, mely annyit jelent, hogy magyarázni. Hermeneutika tehát az a tudomány, mely valamely irodalmi irat, leg'többnyire a szentírás magyarázatának elveivel, szabályaival foglalkozik. Úgy is nevezhetnők: szentírásmagyarázat tana. A mily fontos a szentírás magyarázása a keresztyen egyház életében és tudományában, oly jelentős tudomány tehát a szentírás megyarázatunak tana, a hermeneutika is. " Tudományunk jelentőségének elismerését láthatjuk abban is, hogy már hosszú idő óta tanítják a theologiai akadémiákon, az évi értesítők tanúsága szerint leginkább Eperjesen szerepel még most az előadott tantárgyak között. Sajnos, az irodalom terén nem jutott kifejezésre tudományunknak ez a fontossága. Itt önálló művek már jó régen nem jelentek meg, melyek ezt a tudományágat mívelték volna. Még a róm. katholikus theologia az újabb időből is tud ily műveket felmutatni, Zapletal (1908), Hilber (1912), Doeller (1914) és Hoberg (1914) tollából. De a protestáns theologia terén az 1879 vagy pláne az 1873. évig kell visszamennünk, -hogy az utolsó Önálló, bibliai hermeneutikákkal találkozzunk. Az előbbi évben megjelent Hofmann halála után kiadott műve s az utóbbi évben Immer újszövetségi hermeneutikája. Egyéként tudományunkat csak rövidebben tárgyalták az egész theologiát felölelő encziklopédiákban s reálencziklopédiákban. Nagy érdemet szerzett tehát magának König Ede bonni egyetemi tanár az ószövetségi hermeneutikájával, melyet nemrégen kiadott. König igen szorgalmas és tudós ószövetségi kutató, a kinek sokoldalú érdemeit az ószövetségi tudomány terén nem vonhatja kétségbe senki. Megírta a héber nyelv alapos nagyterjedelmű és kisebb nyelvtanát, kiadott egy héber-német szótárt; már régen helyet foglalt az ószövetségi bevezetés írói sorában a leggazdagabb tartalmú s legönállóbb efajta művek egyikével. Azután megírta Izráel népének történetét, majd vallásának történetet s jóformán hozzászólt kisebb-nagyobb művekben (s számtalan folyóiratbeli czikkben) az ószövetségi tudomány minden aktuális kérdéséhez. S mindehhez hozzájárul, hogy az árral úszik, nem írja meg tizedszer azt, a mit előtte már mások kilenczszer megírtak, nem halad a most épen divatos Wellhausen-féle iránnyal (noha annak igazsági mozzanatait ő is elismeri), hanem a kijelentés pozitív, bibliai hite alapján állva, önállóan dolgozza fel mindenkor az anyagot s saját szempontjai szerint dolgozza fel. Ezen érdemdús theologusnak utolsó nagyobb irodalmi terméke az ószövetségi hermeneutika.* A mű minden felesleges szópazarlástól menten röviden, preczíz módon s mégis kimerítően és egyúttal folyton szem előtt tartva a mi korunk ószövetségi bibliamagyarázatának előnyeit, sajátosságait, de hibáit is megróva, adja elő tudományunk anyagát. A bevezetés a tudomány fogalmát és rövid történetét nyújtja. Azután tárgyalja az első vagy alapvető rész az ó-szövetségi írásmagyarázat történetét, az írásmagyarázat alanyát és tárgyát. A második rész megadja aztán a helyes magyarázat pozitív irányelveit nyelvi és tartalmi szempontból. A nyelvi magyarázat helyes szabályait nyújtja külön a prózai s külön a költői szövegekre nézve, aztán általános stilisztikai s esztétikai szempontból s megmagyarázza a stilisztikai szemléltető eszközöket. A tartalmi magyarázat a földrajzi szempont érvényesítése a kortörténeti háttér feltüntetése, a szöve-* Eduárd König (Dr. litt. sémit. phil. theol. ord. Prof. in Bonn): Hermeneutik des Altén Testaments. Mit specieller Beriicksichtigung der modernen Probleme. Bonn. 1916. A. Marcus & E, Webers Verlag (VIII. és 178. 1. 8). Ára 6 M, kötve 7 M.