Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-01 / 26. szám

nem lehetne-e közelednie a protestantizmusnak egy erős sajtó orgánum megteremtése érdekében a magyarság liberális keresztyén elemeivel? A protestánsok közreműködése megóvná a lapot attól, hogy klerikális legyen; a katholikusoké elősegítené elterjedését. A közös vállalkozás pedig nagyobb, testvéribb kapcsolatot teremtene Krisztus egymással pörösködő követői között; közös, eszmények és czélok érzését váltaná a lelkekbe. Ez a lap nem lenne az, a mit véglegesen elérni akarunk, csak egy lépcső ahhoz. De mégis minden felekezeti korláton felülemelkedne, hordozója lehetne egy magasabb, tisztább világnézetnek, fensőbb erkölcsiségnek. Ilyen lapot pedig a protestántizmus közreműködése nélkül nem lehetne megteremteni, mert e nélkül csak egy második Alkotmány lenne, mely mint egy rozzant kis őrhajó, czirkál észrevétlenül a klerikálizmus sekély vizén. / . . . Ibsen Peer Gyntje, a mikor j,ok bolyongás után hazatér, egy csomó letört kalászt lát, melyek szomorúan integetnek feléje: „mi vagyunk azok a tettek, melyeket soha nem tettél meg". A reformáczió négyszázéves évfordulóján, ha majd az irodalmi mezőkön végigtekintünk, nem fog-e egy csomó letört kalász integetni felénk s nem kísért-e föl egy szomorú vád, egy megteremteni meg sem kísérelt napilap .visszajáró szelleme? Muraközy Gyula. BELFÖLD. A kecskeméti egyházmegyei értekezlet. A kecskeméti egyházmegyei lelkészek és világiak június 21-én Szolnokon gyűltek össze értekezletre Takács József h. esperes és dr. Küry Albert egyházmegyei gondnok elnöklete mellett, a melynek, mint a beküldött tudósítás jelzi, főtárgya volta zsinati képviselők jelölése. Jelölték rendes tagokul egyhangú lelkesedéssel Szilády Áron halasi lelkészt és a gondnokot rendes, Takács Józsefet és dr. Hajdú Béla ügyészt póttagokul. A középiskolák képviselőiül Ravasz Árpádot és Apostol Pált, a népiskolák képviseletében Csikesz Endrét és Nagy Sándort jelölték, az utóbb említetteket póttagokul. A budapesti theologia, a kecskeméti jogakadémia és a nagykőrösi tanítóképző-intézet együttes képviseletére vonatkozó jelölés nem ment ilyen simán. A tudósítás azt mondja, hogy hosszabb vitát provokált a theol. tanárkar állásfoglalása, a mely szerint a kerületi bizalmas értekezletnek a pesti esperes jelenlétében (sic!) hozott egyhangú megállapodásával szemben a saját kebeléből ajánlott rendes tagot és a jogakadémiáról póttagot. Az ' értekezlet tehát, tekintve hogy az első két zsinatra, a theol. akadémia, a 3-ikra a nagykőrösi képezde közül küldetett rendes tag, a sorrend és méltányosság szerint úgy határozott, hogy most a kecskeméti jogakadémia tagjai közül dr. Joó Gyula küldendő rendes tagul s a budapesti theol. tanárok közül póttagul B. Pap István. Elhatározta továbbá az értekezlet, hogy határozatát megküldi a hét esperesnek. Eddig a tudósítás, a melynek a főiskolai zsinati képviseletre vonatkozó részletét a theol. tanári kar reputáczioja érdekében nem hagyhatjuk szó nélkül, mint a hogy a theol. igazgató az Az Újság-ha beküldött közleményre nézve is azonnal megtette helyreigazító nyilatkozatát. Az ellen ugyanis, hogy a kecskeméti egyházmegyei értekezlet a „szokásra és méltányosságra" hivatkozva, dr. Joó Gyulát jelölte rendes tagul, senkinek sem lehet egy szava sem. De sajnálatos és mélyen sértő a theol. tanárkarra, sőt dezavuáló a püspöki hivatalra nézve is az, hogy a jelölést olyan előzmények és olyan vita után tette meg, a milyen ott lefolyt és a melyet az esperesekhez küldött körlevél is hű megvilágításban tűntet fel. Ez utóbbiban is félrevezető és a tényeknek meg nem felelő és a tanárkarra nézve sértő passzusok vannak. Kelletlenül bár, de röviden reflektálnunk kell mindezekre. Hát először is nem áll az, hogy itt a kerületi közgyűlés alkalmával valamilyen fórum előtt bármiféle megállapodás történt volna a tanintézetek s így a három testvérintézet zsinati képviselete ügyében. A pesti esperes is kijelentette, hogy semmiféle ilyen megállapodásról nincs tudomása. A theol. igazgató sem értekezett senkivel s így természetes, hogy a theol. tanárkar nem helyezkedett szembe semmiféle hivatalos vagy magán megállapodással, a püspöknél sem jelentett be senki semmiféle paktumot. A tényállás tehát az, hogy a püspök épen azért, mert a tanintézetek képviseletére nézve az értekezleten semmiféle megállapodás nem történt, (tehát nem a megállapodás ellenére, mint a körlevél mondja) felszólította a theol. tanári kart is a jelölésre. A theol. tanárikar a jelölést megtette és azt el is küldötte úgy a püspöki hivatalhoz, mint a testvérintézetekhez. Mindössze ennyiből állt a theol. tanárkar ténykedése. Senkit megelőzni nem akart, senkihez jelöltje érdekében nem fordult és jelölőhatározatát tisztán elvi szempontból kiindulva hozta meg. Igazán furcsa színben tűnhetett fel az egyházmegyei értekezlet tagjai előtt a kecskeméti jogakadémia igazgatójának minden jogos bázist nélkülöző és bántó kijelentései alapján „felderített tényállás", azt. i., hogy a theol. tanárikar szembehelyezkedéssel, csalafinta megelőzéssel akarta a püspöki hivatal asszisztencziájával belopni a maga jelöltjét a rendes tagságra. Ezzel igazán megvetésre méltó és önmagát lealacsonyító cselekvényt követett volna el. De mert teljes korrektséggel járt el, azért jogosan kérhet és várhat megfelelő elégtételt. A fenti, tájékoztató sorok a legilletékesebb tényezők tudtával és láttamozásával jelennek meg. A kikről nem szabad megfeledkezni. Az új pénzügyminiszter az indemnitási törvényjavaslat tárgyalása alkalmával reámutatott arra, hogy a „közszolgálati alkalmazottak" segítésére a háború kezpete óta f. é. május l-ig közel 300 millió K-t fordított