Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-21 / 3. szám

Maga a história is bőséges alkalmat ad neki arra, hogy az egyházra tekintsen, szemei előtt vajmi sokszor megjelennek az egyszerű eklézsiák, mert „fényük van". Onnan kerültek ki azok, a kik egyik kezükkel az Isten országának ostromolt falait építették, a másikkal a nemzet szabadságát, nyelvét védelmezték. Szép sereg. „ítéld meg magad, írja érintett levelében, találsz-e valami hozzá hasonló csapatot. Nem tehetek róla, én azt tartom, hogy boldogító érzés ilyen gárda tagjai közt élni, küzdeni." Valaki azt mondotta: mond meg, mire gondolsz a legszívesebben és én megmondom neked, hogy ki vagy te. Farkas József néhány szava, a melyet íme elolvastunk, némi tájékoztatást nyújt arra nézve, hogy mire gondolt a legszívesebben, most rajtunk van a sor, mondjuk meg, ki volt ő? Az, a mi őt egyházához kötötte, ott fészkel, a hova emberi szem nem láthat, ott lakik, a hol az érzések, a hajlamok születnek. Még életének alkonyán is szívesen beszél arról, a mi betölti: „Ha még egyszer pályaválasztás előtt állanék, ismét örömmel és büszkeséggel lépnék be ujoncznak a szent gárdába ... a magyar protestáns lelkész-légió zászlajára örömmel és büszkeséggel tennék ismét esküt, ha lehetne, praeteritos Jupiter si redoleret annos." Szereti pályáját, ez a szeretet vallásosságából veszi erejét. Spinozáról azt mondotta Goethe valamikor, hogy istenittas emb^r, Farkas Józsefre e mondást így alkalmazhatjuk : Farkas József istentudatos ember. Előadásaiban, írásaiban, a közéletben, életének minden pontján, válságosabb órákban különösen, megilletődéssel áll Az előtt, a kinek színe előtt korszakok támadnak és enyésznek el. Az ő istentudata, az ő egyensúlyos lelkivilágának fundamentuma, mert Istenben való hitének verőfénye eloszlatja azokat az indulatokat, a melyek könnyen hányják-vetik a hangulatok szeszélyétől függő embert, de fundamentuma munkakedvének és jóindulatának is. Istenbe vetett hitéből táplálkozik az igyekezet, mely a meglevőt megtartani, nemes tartalommal megtölteni, az ellentéteket kiegyenlíteni óhajtja, ennek a hitnek nevében és intenzív erejénél fogva emelkedett is, az emberek fölé emelkedett és elmondhatta ő is: „A lelkem sokkal boldogabb és nagyobb, sem hogy valójában ellensége lehetnék bárkinek is". Vallásosságával összefügg munkássága. Farkas József egyenletesen, mindig dolgozott. Attól az órától kezdve, hogy munkába állott, egészen addig, hogy ravatalát felállították, szorgalmas volt, még halála előtt kéthárom nappal is tanított és mikor erről van szó, egy tény ne kerülje ki a figyelmet. Minden munkássága egyetlen egyre: az egyházra irányult. Mint pesti presbiter és a pesti egyháztanács tagja, történetírója egy egyházat, mint professzor, a kerület egyházait, mint egyházi író, az egyetemes egyházat szolgálta. Előadásaiban, könyvéiben, nagyszámú czikkeiben stb. nincsen egy pont sem, mely nem az egyház érdekeire — már akár közvetve, akár közvetlenül — vonatkoznék. Egyéniségének sajátszerűségét persze belevitte több-kevesebb tehetségével együtt e munkába, de minden gondolata családjáii,kívül egyházáé egyszerűen és engedelmesen. Működésének középpontjában az egyház áll, a melyet gyerjnekkorától fogva ölelt magához; fáradozása egy teljes harmóniába olvad össze, fényt és derűt merítve abból a hazafias érz(

ésbQl is, a mely a kálvinista magyarságtól elválaszthatatlan. Egyért dolgozik: az egyházért. E tény mellett szinte eltörpül a siker kérdése is. Ne. legyen .ebben semmi meglepő. Munkánkról a hamarosan beálló -siker, vagy sikertelenség idővel lehámlik, a mi az idők próbáját megállja, az a munkába fektetett hűség és engedelmesség az iránt, a ki napjainkhoz napokat eltolt. Még az is másodrendű, vájjon egész talentumot yiszüpk?e magunkkal a munkába, vagy pedig csak (mint a hogyan magát egy régi prédikátor kifejezi) talent-garast. A munka a belefektetett hűség és engedelmesség arányában kapja meg idővel a maga kalkulusát: családok,- egyházközségek, sőt nemzetek múltja és jelene beszél erről, fy ,dplog lényegét tekintve, ezt vikigítja meg az a franczia író is, a ki a római birodalom virágzásának és bukásának okairól értekezett és erről beszél az a magyar; Js, a ki minden ország támaszáról és . talpkövéről mondott megszívlelendő dolgokat. Farkas József az egyházért dolgozott, Munkáiból, szavaiból idők folyamán is ki fog sugározni az a hűség és engedelmesség, a mellyel dolgozott és mindenkit, a ki iránta és munkássága, iránt érdeklődni fog, meg fogja illetni az, a mi az ő szerény lényét kezdettől íniiidvégig betölté, ijieg fogja illetni: az örvendező hit és bízó remény. Dr. Prazsinszky Pál. BELFÖLD. A ságvári ünnepély. F. hó 11-én szép és megható ünnepély színhelye volt a ságvári református gyülekezet temploma. Ekkor adatott át Kálmán Gyula ságvári lelkésznek, a külsősomogyi egyházmegye esperesének és a dunanielléki egyházkerületünk egyik vezetőemberének, az Istenben boldogult jó öreg királyunk által, áldásos közéleti, munkálkodásának elismeréseül adományozott Ferencz Józseflovagrend keresztje. Az ünnepély istentisztelet keretében folyt le. Kevéssel d. e. 11 óra előtt szólalt meg a harang hívó szózata ós pár perez alatt zsúfolásig megtelt a ságváriak tágas "temploma, de minden zavar és tolongás nélkül, a mi az ünnepélyt rendezett presbitérium ügyességét és tapintatosságát dicséri. Ott volt a liivek apraja és nagyja s orczáikról leolvasható volt a szeretett lelkipásztoruk legmagasabb kitüntetése fölött való örömük. Ott voltak még rajtuk kívül nagy számmal helybeli másfelekezetűek és vidékiek, a kiket nem pusztán Ü kíváncsiság,- hanem az ünnepelt iránt való tiszteletnyilvánítás vezetett oda. A 37. dics. 1. v. eléneklése után Kájel József kilitii