Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-06-24 / 25. szám

fogva vállalja kelletlen teherként. Hallottam lélekvándorlásról, megsemmisülésről; krisztusi élet diadaláról azonban nagyon ritkán. Jönnek aztán nevek! Gyászoló kedvesek! Néha keservesek vagy mint sokszor — tudjuk — örvendező szívek, de a búcsúztató zengi a maga dalát: összetört szívekről... és ... no csak nem forszírozom ... csak nevén nevezem, folyik, árad a sokszor ízléstelen, szinte nevetséges kínrímekkel megtűzdelt beszéd. Miért kedves mégis ?... Mert olcsó pénzen szerzett dicsőség fénylő sugaraiban sütkérezik a hü hitves, akármilyen hűség lakozott is benne, a kedves, jó. ápoló gyermek, ha hálátlan volt is ... És csudálatos .. . abban a búcsúztatóban : mindenki olyan jó, olyan aranyos, olyan drága, olyan t'eledhetetlenül pótolhatatlan az elköltözöttek között, de ép úgy az élők között. Ezt a dicséretet hallani az elköltözött „szellem ajakáról", olyan jóleső érzés, mert míg élt, se mondott kedves rokonairól nyolcz évtized alatt ennyi jót a saját szívéből, csak most a más szívéből és fizetett ajakán, s tán ha élne, protestálna ellene! Jól esik az „én" nevem említése a sokaság előtt! Még ha „névvel nem nevezettnek között foglal helyet, ő maga odagondolja „az én" nevemet is! S ha kimarad? Pedig elment ő is, ünneplő ruhába, kocsiba is fogott, sírt ásni is kész volt és mégis kihagyták! Kész a bosszúállás a szív rejtekébe! Nem megy el a torra, kezdi mindjárt ezzel, később szóval, tettel és a gyászos felek csak későn tudatják, hogy nem akarásból, tévedésből maradt ki a koma, sógor, kezd enyhülni a szent lélek „fagyos levegőjű" temploma! De a szó csak árad, a búcsúztató ajkán, tele szóval, rímmel, 18—20 perczig, sokszor még tovább is és az Istennek jut belőle a legkevesebb dicsőség! Kedves Szerkesztő uram, "adjon jó tanácsot, így gyűlések előtt hogy lehetne ezt szóvá tenni? Kinek? Milyen hatóság előtt? Ezt a tárgyat hogyan lehetne felvinni a zsinatra? Lehetne-e kilátás arra, hogy a finomabb ízlésű, nagyobb bölcseségű atyák találnának valami olyan formulát, a melyben a kántor maradna kántor, a pap lenne a pap, a ki a beszéd végén prózai formában, ízléssel és papi dekórummal végezné a „búcsúztatást",* Balatoni. * Igaza van a levél Írójának, liogy sok ízléstelenség, tapintatlanság okozói a búcsúztatók általában és különösen azok, a melyek „vers" alakjában jelennek meg. Sokféle intézkedés, rendelkezés történt már erre nézve. A törvény értelmében a zsinat intézkedik az agenda tárgyában, neki van joga kategorikus rendelkezéssel megszüntetni a verses búcsúztatókat, a melyekben a tanítóknak sem telik nagy kedvük. A kezdeményezés erre nézve az egyházmegyei értekezletekből és gyűlésekből indulhat ki. Ellenség a front mögött. fs

f0

6

I

v

;l° erkölolvasmány katonák számára. A Kálvin-Szövetség kiadványa. Ara 30 fill. Megrendelhető a Kálvin-Szövetség titkárságánál (IX., Ráday-u. 28). A MI ÜGYÜNK. , A Kálvin-Szövetség a békéért. ,,-Szövetségüttknek június 17-én tartott választmányi ülésén Bernát István elnök egy fontos kezdeményezést jelentő indítványt tett a protestáns egyházak békeakeziója tárgyában, a melyet a következő érveléssel támogatott: A szocziaüsták stockholmi békeakeziója nagy lármája mellett sem fog észrevehető eredményt elérni, már csak azért sem, mert a szocziaüsták harezos szervezet, melynek épen nincs programmjában az egyes társadalmi osztályok közötti béke fenntartása. A Magyarországi Szövetkezetek Szövetsége megindította a szövetkezetek bókeakezióját, mely a polgári társadalom békehajlandóságának megnyilatkozása is. Felkérte a hollandi központ útján a londoni világközpontot, hogy valamelyik semleges államban konferencziát hívjon össze, mely megállapítsa azokat a módozatokat, melyek által közelebb juthatunk a békéhez. Az egész szövetkezeti mozgalom az Angliában megindult keresztyén szocziálizmusnak a hajtása, a mely keresztyénség pedig még eddig — eltekintve a pápa próbálkozásaitól — a béke érdekében semmit sem tett. Azonban a keresztyén egyházak tovább tétlenül nem maradhatnak e nagy kérdésben, mert ez a keresztyénség jövője szempontjából olyan hiba volna, melyért felelősséget vállalni a mai kornak nem lehet. A keresztyénségban rejlő hatalmas erő. mely képes átformálni népeket, nemzeteket, itten is tudna olyan eredményeket elérni, a melyek bizonnyal közelebb viujiének az óhajtott békéhez. Az akczió sikere iránt annyival inkább meg lehet a bizalmunk, mert mikor a presbiteri világszövetség tagjai itten jártak, Matthews kijelentette, hogy ha valamikor szükségünk lesz az ő támogatásukra, forduljunk hozzájuk bizalommal s ők mindig keresztyéni szeretettel és komolysággal fogják törekvéseinket felkarolni. Számíthatunk e téren Kuyperre, a nagy holland protestáns államférfira is, ki a maga politikai tekintélyénél fogva további intézője lehet e mozgalomnak. 0 a háború alatt tanúsított igen barátságos magaviseletével úgy a semleges, mint a hadviselő államok előtt olyan köztiszteletben áll, hogy a mi ügyünket magáévá téve, teljes biztosítékot nyújthat a mozgalom sikerét illetőleg. Ez a háború a világ két leghatalmasabb protestáns nemzetének: a németnek és az angolnak a harcza. Kell, hogy a gazdasági rivalitásért megindított háború a keresztyén szellem ereje által megindított békemozgalommal fejeződjék be. Ha a keresztyénségben nem volna annyi erő, mely e mozdalom megindítását, később eredményeit létrehozhatja, akkor csavarjuk be zászlónkat és kezdjük el új erővel az igazi keresztyénség megteremtését. A Kálvin-Szövetség igen kicsiny ahhoz, hogy egy ilyen nagyarányú mozgalomnak erőt és sikert tudjon biztosítani. Mi csak az egyházi főhatóságokhoz fordulunk, hogy tegyék meg a maguk részéről azt, a mit lehet. Ha sikerül e tekintetben egységes közvéleményt létrehozni, akkor tegyék meg a lépéseket a magyarországi prot. egyházak nemzetközi úton is. Bernát István indítványát a Kálvin-Szövetség választmánya — több tag hozzászólása után — magáévá tette és a további lépések megtételére az elnökséget kérte fel. Elmarad a nyári konferenczia* A Kálvin-Szövetség ez óv nyarán a tanítók számára akart konferencziát