Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-06-10 / 23. szám

Szövetségnél (IV., Ferencziek-tere 7, III. em. 8). Telefon 101—58." Ez a programm tehát a miniszterelnököt és minisztereket. a főrendiház és képviselőház elnökeit és alelnökeit, a m. kir, Curia és a felsőbb bíróságok elnökeit egyenesen feltételezi, hogy ne mondjam: kirendeli az „országos" úrnapi proczesszióra! Hát egy kissé lassan azzal a kereszttel! Ha a r. kath. vallású állami és egyéb főméltóságok részt vesznek az úrnapi proczesszión, ez, ha. jó katholikusok, egyenesen vallásos kötelességük, azonban nem miniszteri vagy főbírói állásukból kifolyólag, hanem mint jó katholikusok vehetnek és vesznek is részt e r. kath. ünnepen, épenúgy, mint például gróf Tisza István, Szász Károly stb. nem mint miniszterelnök vagy képviselőházi alelnök, hanem mint buzgó református egyháztagok vettek részt a tavalyi reformáczió-ünnepélyen. A klerikális3

körök tudatos és következetes fallácziája tehát abban áll, hogy ők hitbuzgó magasrangú híveik részvételét úgy akarják és szeretik feltüntetni, mintha az, állami méltóságokból folyó kötelesség lenne s, fájdalom, akadtak és akadnak egyes protestáns vallású állami főméltóságok is, a kik ennek a fallácziának felülnek s azt hívén, hogy nekik, állásuknál fogva, hivatali, vagy legalább is illendőségi kötelességük az úrnapi proczesszión részt venni, ott tényteg meg is jelennek az evangyéliomi protestáns hithűség nagyobb dicsőségére. Az ilyenek száma azonban, hála Istennek, kevés. Gróf Tisza István például, tudom, egyetlen egyszer sem járdáit az úrnapi körmenetben és ezután sem fog ott járdalni. Magam is püspöki városban lakom, végig néztem már vagy 20 úrnapi körmenetet, de intelligens református embert sohasem láttam a körmenetben. Vannak azonban ellenkező példák is. Épen ezért meg kell értetnünk világi embereinkkel, minisztertől fogva egészen a kisbír óig, hogy protestáns embemek az úrnapi körmeneten való részvétele a protestáns öntudat egyenes megcsúfolása és a hithűség eminens megtapodása. A melyik prot. ember az úrnapi körmeneten uszályként szolgál a fényes római papi ünnepélynek, az hagyja el a prot. egyházat, mindenesetre pedig hagyja el a protestáns egyház körében viselt egyházi hivatalát vagy méltóságát! Ezt az egyedül helyes és következetes álláspontot kell megvilágítani, begyökereztetni és érvényre emelni prot. világi férfiainknál és akkor, a r. kath. klérus minden kecsegtető meghívása és fényes programmja mellett is, nem lesz protestáns ember, a ki az úrnapi körmeneten részt vegyen. Erős protestáns öntudat felkeltésére és ébrentartására kell tehát a protestáns hatóságoknak, lelkészeknek és iskoláknak közremunkálni, akkor nem lesz az Űrnapja „országos" és „hivatalos" ünnep, még ha sokkal liangosabban hirdetik is azt ilyennek a nagyon bátor és nagyon következetes klerikális körök. Arról, ma még legalább, szó sincs, hogy a belügyminiszter vagy bárki is kötelezné a protestáns hatósági személyeket az Űrnapja megtartására, illetve az ekkor tartott istentiszteleten és körmeneten való részvételre ; de ha ébren nem leszünk és nem vigyázunk, még erre is rá kerülhet a sor. Addig is azonban jó lenne illetékes helyről megkeresni a m. kir. belügyminiszter urat, hogy a hivatalos istentiszteletnek sorából hagyja ki a kizárólagosan r. kath. ünnepet, az úrnapját; ha pedig megtartja, az esetben, a tökéletes egyenlőség és viszonosság (1848: XX) követelményének megfelelöleg, vegye fel a hivatalos ünnepek közé október 3.1-ét, a reformáczió emlékünnepét is. Quod uni justum alteri aequum ! Református. BELFÖLD. Az Egyetemes Konvent gyűlése. A Magyarországi Ref. Egyház Egyetemes konventje három napon át május 31-én és június 1—2-án, ülésezett az Abonyi-utczjii székházban dr. Baltazár Dezső püspök és gróf Dégenfeld József főgondnok elnöklete mellett. Az öt püspök közül csak dr. Kenessey Béla, a konvent elnöke nem vehetett részt a gyűlésen; a főgondnokok mind ott voltak ; Erdélyből, a hol öt világi főgondnok van, Boér Elek, a hivatalára nézve legifjabb, jelent meg. A mi egyházkerületünket Petri Elek püspökön és Darányi Ignácz főgondnokon kívül, két lelkészi tag: Szilády Áron és Nagy Imre és három világi: Benedek Sándor, Szilassy Aladár rendes és dr. Bernáth István póttag képviselte. A gyűlést dr. Baltazár Dezső püspök imája után a világi elnök rövid beszéde nyitotta meg, a mely után a távollévő erdélyi püspök távirati üdvözlése a konventi tagok igazolása az elhunyt két tagról, Űjfalussy Béláról és Lenárt Józsefről való kegyeletes megemlékezés és egyéb elnöki bejelentések következtek. Ezek után dr. Tüdős István püspök lelkes indítványára a konvent elhatározta, hogy a két nagy magyar kálvinista költő, Arany és Tompa iránti hódolatának a 100 éves születési évforduló alkalmából (Tompa 1917 szeptember 28-án született) jegyzőkönyvileg ad kifejezést és Dóczi Imre indítványával kapcsolatban elrendelte, hogy ne csak Tompa Mihály emlékére rendezzenek ünnepélyt, hanem Arany Jánosról is emlékezzenek meg mindazon iskolák, a melyek bármily okból kifolyólag eddig ebben akadályozva voltak. A hadbavonultak lelkigondozásának fontos munkájáról, a melynek egységes irányítását a konvent intézi, dr. Benedek Zsolt tanácsos adott jelentést. Jelentette, hogy a konvent több felterjesztést intézett a református tábori lelkészek számának szaporítása, önálló jogi helyzetének rendezése, a katonai anyakönyvvezetés körüli sérelmes állapot megszüntetése ügyében. Örömmel értesült a konvent arról, hogy a katonai ágendás-könyv is most már nemsokára elkészülhet, a szerkesztéssel megbízott Csikesz Sándor tábori lelkésznek a frontszolgálat