Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-06-10 / 23. szám

25%-ot kell fordítani a misszió czéljaira. Már most. ha csak egy pillantást vetünk a közalap költségvetésébe, azonnal kitűnik, hogy milyen mostoha elbánásban részesül a misszió. A törvény azt mondja, hogy az évi tiszta folyó jövedelem 25%-a. Az évi tiszta folyó jövedelem a pénztármaradék levonásával kitesz kerek számban 470,000 K-t, a miből az egyházközségek évi járuléka 201,000 K, a többi a tőkék jövedelme. Mert hiszen, Istennek hála, a közalapnak most már hétmilliónál több tiszta vagyona van. Látható tehát, hogy a konvent a százalékos felosztásra vonatkozó törvényrendelkezést úgy értelmezi, hogy csak az egyházközségek által befizetett évi járulékok 25%-át adja a missziónak, a többi „tiszta folyó jövedelem" 25%-át kikapcsolja a misszió évi dotácziójából. Tehát kétféleképen alkalmazza az Egyházi Törvény rendelkezését. Mert hiszen, nagyon helyesen, nemcsak az egyházközségek évi járulékának, hanem a tőkék jövedelmének 20%-át is tőkésíti. E szerint a kulcs szerint a misszióra most már évi 117,000 K-t, a most adott összegnek (53,000) több, mint kétszeresét kellene fordítani. Szóval a felületes szemlélő előtt is világos, hogy a „misszió" nem édes gyermeke egyházunknak. Hogy ez nem jól van, annak most a legutóbbi kon-venti gyűlésen is többen kifejezést adtak. Tudjuk, hogy a közalap által egyházunk hatalmas nagy dolgokat eszközölhetett. Templomok és egyházi épületek ezrei épülhettek az általa nyújtott tőkekamatsegélyek útján, a melyek most már 212,000 K -t tesznek ki, a mi több mint négymillió korona tőkesegélynek felel meg. Egyszersmindenkori segélyre is jut még évi 10,000 K, milyen jól esik ez olyan egyházaknak, a melyeket valami szörnyű, előre nem látott veszedelem ér utói (Gyöngyös!). A lelkészi nyugdíjintézet sem létesülhetett volna nélküle, az özvegyeknek, árváknak még azt a keveset sem adhatnánk a 15%-os hozzájárulás nélkül. De mindezeket honorálva még sem lehet hallgatással elmennünk a fent jelzettek mellett. Hát a mi egyházunknak nincs szüksége nagyon beható, intenzív „mis?szióra" ? Nálunk eddig csak a Emissziónak egyik részletét, a diaszpóra missziót, a szórványokban élő hívek lelkigondozását értettük a misszió alatt. De ha semmi mást nem foglalnánk abba, még akkor is kevés az a stereotíp összeg, a mit a törvény helytelen értelmezése folytán erre adtunk, mert híveink ezrei élnek még, nem csak más felekezetűek, hanem más nemzetiségűek nagy tengerében gondozatlanul, a mi nemcsak egyházunkra, hanem nemzetünkre nézve is egyre fokozódó veszteségeket jelent. Nem akarok arról szólni, hogy a most adott miszsziói segélyekkel is lehetne helyesebben gazdálkodni, ezt már itt e helyen is megírtam és erről a mostani konventi gyűlésben is esett szó, csak annyit jegyzek meg, hogy ennél a pontnál nagy javulást remélünk, ha a mi mostani missziói előadásunk munkálatában adott elvek érvényesülhetnek a nagyfontosságú munkában; de minden argumentálás nélkül is világos, hogy a kiáltó szükségleteknek megfelelő diaspora-missziói munkát sem lehe eszközölni a mostani korlátolt eszközök mellett. Hát ha még a többi belmissziói munkára gondolunk ! Eddig a közalap a szórványmisszión kívül csak a női diakonia támogatására ad 6000 K évi segélyt. Hát hol van még a „kileneze" ? Hiszen eddig még arra a fontos munkára is nagyon kevés jutott, a melyet pedig az Egyházi Törvény is mint segélyezendőt jelöl meg, a midőn taxatíve felsorolja a közalap feladatait, értjük a vallásoktatás segélyezését. A legközelebbi zsinaton bizonyára revizió alá kerül az a törvényrészlet, a mely a közalapra vonatkozik. Új segélyforrásokra is szükség van. A közalap jövedelmében elenyészően kevés, mint ezt az előadó is felpanaszolta, az adományok, hagyományok összege, a reformácziói emlékünnepen befolyó tőkésítendő perselypénz is mindössze néhány ezer koronát tesz ki. Egy szerény indítványt teszünk erre nézve. Legyen ez a perselypénz a maga egészében majd a misszióé. Szóljunk akkor a gyülekezetek előtt a szétszórt csontokról, az ifjúság lelki gondozásáról, élőszó és sajtó útján való evangelizáczió szükségességéről, a keresztyén szeretetmunkákról; szóval, legyen egy egyetemes missziói nap, hirdessük a közalapnak, ennek a mi egyetemes fenntartó segítő alapunknak ilyen feladatait is és akkor nyitunk csatornákat az adományok, hagyományok és adakozások számára. Mert most rendesen „közönséges szükségekre" vannak kitéve a perselyek. az emberek sok helyen ezért is elszoktak az adakozástól. Méltassuk a missziót a gyülekezetekben, megyei, kerületi és egyetemes gyűléseinken a nagyszerű feladatot megillető lelkes figyelemben és akkor nem ilyen csekély adományt juttathatunk számára. p. ÚJ NEMZETI ÜNNEPEK. Május hó elején, a vidéki lapokban, országszerte a következő kis közlemény volt olvasható: „Új nemzeti ünnepek. A belügyminiszter rendelete szerint a hatóságok a következő napokon tartoznak a templomi istentiszteleten magukat képviseltetni: április 11-én az 1848-as törvények szentesítése; április 27-én Zita királyné nevenapja; május 9-én Zita királyné születésnapja ; június 7-én Úrnapja; augusztus 17-én IV. Károly király születésnapja; augusztus 20-án Szent István király napja; szeptsmber 10-én Erzsébet királyné halála napja; november 20-án Ferencz József király halála napja." Megjegyzendő, hogy az ünnepnapok sorából kimaradt ezekben a közlésekben november 4: IV. Károly király nevenapja. Ezzel a tévedéssel hozták e közleményt az összes vidéki (p. o. debreczeni, egri, kassai, nagyváradi) lapok, a mi egyenesen arra mutat, hogy mindnyájan egy ugyanazon központi, klerikális forrásból merítettek. A kis közlemény olvasása után is hihetetlennek tűnt fel előttem, hogy a belügyminiszter rendeletileg köte-