Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-06-03 / 22. szám

KÜLFÖLDI HÍREK. „Evangélikus hetilevél" (Evangelischer Wochenbrief) czímen ad ki már 1914. év óta Deissmann Adolf, a ber­lini egyetemen az újszövetségi tudományok tanára heti­röpiratot, a melynek ezélja, „hogy a keresztyén szolidari­tás és a népek közötti kölcsönös megértés szent ügyének szolgáljon." Közlünk ennek szép czikkeiből néhány sze­melvényt. Az új sorozat 1-ső és 2-ik számában magasz­talólag emlékezik meg arról a munkáról, a melyet a német keresztyén diákmozgalom a háború alatt teljesí­tett dr. Niedermeyer titkárnak vezetése mellett. Közel 1 millió könyvet és füzetet küldött a fronton küzdő diá­kok számára. De gondoskodott a közkatonák részére is megfelelő szellemi táplálékról, tábori vándor-könyvtárak felállításáról, nagy munkát végzett a Ker. Ifj. Egye­sületekkel karöltve a foglyok lelkigondozása, a katona­otthonok felállítása körül. A keleti fronton 80 katona­otthont létesített. De a „német diákszolgálat" nagyszerű szeretetmunkát létesített a berlini egyetemi Mensa felállí­tása által is; ebben naponkint 1000 diák nyer ellátást. A kormány és társadalom tízmillió márkát bocsátott eddig a „diákmunka" czéljaira, a császár pedig a vaskeresztet adományozta a titkárnak elismerésül azért a nagyszerű munkáért, a melyet mozgalom a ker. Caritas szolgálatában teljesített. — Megemlékezik arról is, hogy mit tett az „Evangelischer Btind" a háború alatt. Érde­kes adat, hogy egyedül ez a szervezet mintegy 25 millió háborús iratot küldött szét. Ez hangoztatta elsősorban a „Burgfriede" szükségességét a különböző prot. pártok és felekezetek között. Ez utóbbira nézve egyébként a porosz evangélikus főegyházi tanács is kimondta, hogy a jubileumi évben megjelenő -iratoknál kerülni kell a katholikus egyház elleni polemizálást és minden olyan rész­letet, a mely gyűlölséget szít más vallásfelekezetek ellen. Egy czentrumpárti képviselő a porosz képviselőházban nagy elismeréssel szólt a porosz egyházi főhatóságnak erről a lojális utasításáról és kifejezte azt az óhaját, hogy a háború után is maradjon meg a mostani vallásbéke a ker. egyházak között. — A Wochenbrief legutóbbi (9—10.) számában foglalkozik Deissmann az amerikai hadüzenettel és rámutat arra, hogy milyen elítélőleg nyilatkozott sok amerikai is arról a kétszínű szerepről, a melyet Amerika a háború alatt tanúsított. — Szól egyik számban arról a nagy kegyetlenségről, a melyet a brit kormány a német misszionáriusokkal szemben tanúsított: családaiktól elsza­kítva, Indiába deportálta őket. — Magasztalólag emlé­kezik meg Deissmann arról a szolgálatról, a melyet a keresztyén szeretet nevében az upsalai ev. érsek Söder­blom teljesített. Felhívására 60 fiatal svéd férfiú ment Oroszországba az ottani hadifoglyok látogatása, gondo­zása czéljából. A német ev. egyházi választmány (Deutscher Evan­gelischer Kirchenausschuss), a mely az 1912. évben tartott eisenachi egyházi konferenczia határozatából kifolyólag képez összekötő kapcsolatot a német államegyházak kö­zött (számszerint 84 van), elhatározta, hogy a 400 éves reformáczió jubileumi emlékünnepélyt mindenütt a nagy időkhöz méltó egyszerűséggel kell megünnepelni. Októ­ber 31-én Wittenbergben lesz a közös nagy ünnep. Novem­ber 1-én Eisenachban lesz utóünnep. A gyülekezetek okt. 31-én ünnepelnek. A választmány két iratot ad ki, egy tudományosat, a melyet D. Walther rostocki tanár és egy népszerűt, a melyet D. Conrad berlini lelkész ír. Kálvin szülővárosát, Noyont, is kiürítették a né­metek tavaszi nagy visszavonulásuk alkalmával. A várost talán épen a történelmi vonatkozás miatt megkímélték, csak a pályaudvart és kaszárnyát pusztították el. Épség­ben maradt Kálvin szülőháza is, a melyre, mint erről meg­emlékeztünk, a németek emléktáblát is helyeztek. A ház tulajdonosa, ez jellemző, ezt előzőleg nem engedélyezte. A francziák a németek által elhelyezett emléktáblát az ellenség iránti gyűlöletből kifolyólag bevonulásuk után levették és helyébe újat tettek. Franezia nők az egyház szolgálatában. A franczia protestáns lelkészek közül, miután ott, mint tudjuk, ezek nem élveznek semmi privilégiumot, sokan hadba vonultak, szolgálatuk egy részét: a látogatást, összejövetelek tar­tását, gyermekek katechizálását nők is teljesítik. Angliá­ban is, még a püspöki egyházban is tanácskoznak a fe­lett, hogy miként érvényesítsék a nők rendszeres mun­káját az egyház körében és bizottságot küldtek ki annak megtárgyalására, hogy milyen theol. képzésben részesítsék a nőket, a kik szolgálatukat az egyháznak ajánl­ják fel. Nálunk az Egyetemes Konvent úgy határozott ebben az ügyben, hogy a kérdést még nem tartja hiva­talos tárgyalásra érettnek. De az előrelátható nagy lel­készhiány miatt bizonyára szükség van arra, hogy érlel­jük ezt a kérdést és hogy a most egyedül illetékes fórum ebben a tekintetben, a zsinat, foglalkozzék ezzel az ügy­gyei. Miért kellene nekünk minden dologban hátul bal­lagnunk ?! IRODALOM. Wilhelm Goeters. Die Vorbereitung des Pietismus in der reformierten Kirche der Niederlande bis zur labadistischen Krisis 1670. (Leipzig, 1911. 300 o.) Ára kötve 8 márka. Bár több éve annak, hogy az a munka már meg­jelent, annak ismertetése a magyar irodalomban még nem történt meg. Kétségtelen, hogy szakköreink ismerik, ele mégis érdemes lesz arra szélesebb mértékben is fel­hívni a figyelmet, mint a mely oly tárgykört Ölel fel, melynek a magyar református egyház történetében is meg van az analógiája. Hogy nem jutott hasonló véghez, mint a hollandi mozgalom, annak oka egyrészről a külső körülményekben, másrészről a magyar vallásos érzület sajátosságában rejlik. Bár mindenesetre sajnálni lehet, hogy az a kálvini egyházideál, mely a magyar puritá­nusok szeme előtt lebegett, nálunk nem valósulhatott meg. A munka maga különben nagy általánosságban

Next

/
Oldalképek
Tartalom