Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-05-27 / 21. szám

úrvacsorázók maguk törnek belőle, több kézen megy át. Ez az ülő-kommunió az angol-szász presbiteri egyházaknál van szokásban. 2. Az asztalonkénti kommunió. Lasco agendája szerint ez úgy folyik le, hogy a lelkész a vénekkel (diakónusokkal) egy hosszú asztalhoz iil le, a melynek közepére 3 tányér (2 nagyobb és 1 kisebb) és 4 pohár van helyezve. A mikor az első asztal részesült az ostyában, jönnek a többiek: először a főrfiak, azután a nők és így asztalonként veszik az úrvacsorát. Ebben a formulában az írásszerűség elve óhajt lehető hű kifejezésre jutni, azonban ebben sincs meg szorosan az egy kehely. Ez a kiosztási módszer nálunk is megvan, azzal a módosítással, hogy az egyes asztaloknál nem ülnek, hanem sorban kiállanak az úrasztala köré és az úrvacsorázók mindegyikének maga a lelkész adja a szent jegyeket. 3. A mozgó-kommunió. A genfi egyházban és nálunk a legtöbb gyülekezet körében ez a kommunió formája. Az úrvacsorázók sorban járulnak az úrasztalához és úgy veszik a liturgus kezéből a kenyeret és a bort, egy, vagy több kehelyből. A külön kehely az újabb időben jött szokásba a külföldi egyházak egyes gyülekezeteiben. Használata kényszerítőleg, egyetemes kötelező hatállyal — tudtunkkal — sehol sincs elrendelve. Megjegyezzük, hogy a kiilön, illetve nagyobbszámú kelyhek alkalmazása a külföldi, különösen az angol-szász egyházak körében azért nem jár semmi különösebb nehézséggel, mert ott az egyes gyülekezetek normális lélekszámúak és az úrvacsorai istentiszteleten csak azok vesznek részt, a kik résztvevő szándékukat előre bejelentik s így a gyülekezet elöljárói előre tudják az úrvacsorázók számát és annak megfelelően gondoskodhatnak kellő számú pohárról. Ezeket a poharakat nem az úrvacsorázók hozzák magukkal, hanem maga a gyülekezet szerzi be azokat, közadakozás útján, rendesen olcsóbb anyagból s ezek tálczákra vannak feltéve s onnan adatnak a mozgókommuniónál a liturgus által az úrvacsorázóknak, vagy pedig az asztalnál, vagy a padokban ülő kommuniónál onnan vétetnek el, maguk az úrvacsorázók által. Mindezek alapján tanári karunk véleménye az, hogy az úrvacsorában a ker. közösség elve, az egy-ugyanazon kenyérből részesülés mellett, nem az egy-ugyanazon pohárból, hanem az úrasztalára feltett egy-ugyanazon borból részesülésben határozódik ós hogy a külön kelyhek vagy poharak alkalmazása sem bibliai, sem egyháztörténeti, sem hittani, sem litürgiális akadályokba nem ütköznék. Ezeknek, akár kötelező, akár fakultatív alkalmazása azonban egyéni tetszés szerint nem engedhető meg, hanem a zsinatnak a határozatától teendő függővé. Budapest, 1917 április. A budapesti ref. theol. akad. tanári kara. TÁRCZA. CXVIII. zsoltár. 1. „Magasztaljátok fel az Urat, mert ő jó!" ,Mert az ő kegyelme örökétig tartó!' 2. „így szóljatok mostan Izraelnek háza!" ,Mert az ő kegyelme örökéig tartó !' 3. „így szóljatok mostan Áron házanépe!" ,Mert az ő kegyelme örökétig tartó P 4. „Így szóljatok mostan Jahveh tisztelői!" ,Mert az ő kegyelme örökétig tartó!' 5. „Szorultságom közül Jahvehoz kiáltók, S messze távolból is meghallgatott Jahveh! 6. Velem van a Jahveh. . . nem rettenek én meg, . . ellenemben ember ugyan mit tehetne ?! 7. Segítőim között velem van a Jahveh, . . s nyugodtan tekintek én gyűlölőimre!" 8. ,Jobb dolog Jahvehbau bízva bizakodni, mint emberben bízni!' 9. ,Jobb dolog Jahveban bízva bizakodni, mint nagyokban bízni!' 10. „Minden pogány népek körülvettek engem!" ,A Jahveh nevével biz' elvesztem őket!' 11. „Körülvettek engem, bizony körülvettek!" ,A Jahveh nevével bíz' elvesztem őket!' 12. „Körülvettek engem, mint a rajzó méhek!" ,A Jahveh nevével bíz' elvesztém őket!' 13. „Lökdösve lökdöstek, csakhogy elejtsenek..." ,De megtartott Jahveh!' 14. „Erősségem Jahveh, énekem én nékem..." ,Mert lőn segítségem !' 15. a—b) „A szabadulásnak vigadozó szava hivek sátorában:" 15c). ,Jahvehnak jobb karja nagy dolgot cselekvők! 16. Felsegélt Jáh jobbja!' 17. „Nem pusztulok én el, hanem inkább élek, s Jahváhnak tetteit hirdetve beszélek ! 18. Keményen fenyített a Jahveh engemet, de nem adá mégsem halálnak éltemet!" 19. „Nyissátok fel már az igazság kapuit, hadd menjek be rajtuk, s hadd dicsérjem Jahveht!" 20. ,7me, ez a kapu Jahvehnak kapuja, és csak az igazak mehetnek be rajta !' 21. „Magasztallak, mert Te meghallgatál engem, és Te lettél nékem az én segítségem!" 22. ,Az építők a mely követ megvetettek, íme az lőn mégis szegelet kövévé!' 23. ,Magától Jahvehtól lőn ez ilyeténképen, ez a csoda-dolog a mi szemeinkben!'