Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-14 / 2. szám

megjelenését" üdvözli az emberben vallása gyanánt. Cakhogy nála ez az „új szellemi élet" mintegy a levegőben lebeg, olyan, mint a Hegel önmagához visszatért ideája. Egy tény, a melynek magyarázata hiányzik. Hiányzik ismeretelmélete, metafizikája. Ezen a ponton joggal követeli Makkay, hogy a vallásos világkép ismeretelméletre alapítandó. Nem iskolásszellem szőrszálhasogatása ez, de egyetemes emberi szükség, miről, ha lemondanánk, a szellemi megadásnak olyan kora jönne el a hol a tények játékszere volna az ember. Csak az a kérdés, hogy a Bőhm-i metafizika, vagy helyesebben ontológia alkalmas-e a vitaiizmus végső alapjául. Én azt hiszem, hogy nem. Fosszuk meg Bőhm ontologiáját az öntudat szuprémacziájától — azonnal összeomlik tanítása. Hogy pedig az öntudat nem végső fórum, arra nyomós érveink vannak. Okoskodhatna-e úgy a sötétben járó vándor kezében himbálódzó mécses, hogy csak az a világ, a meddig a sugarai elérnek ? ! Mintha nem azért került volna a mécses a vándor kezébe, mert kénytelen volt útrakelni, nyomta a szükség s a sok botlás végre arra tanította meg, hogy gyújtson világot . . . íme, Makkai .[vallásfilozófia! gondolata: Az élet a valóságba két úton terjeszkedik belé. Az értelem által szélességben s a hit által magasságban hódítja meg a valóságot. Az értelem általános vonásai alapján szövi egységes hálózatba, képbe a valóság elemeit, kihagyja a páratlan, egyéni, irraczionális vonásokat. Ezektől mintegy lendítve, a hit szeme a minden értékek szummitását látja, s azok a sugarak, a melyek e csúcsról az értelmi síkra hullanak alá, a dolgok örökkévaló vonásaira hintenek fényt. Szellemünk préformált tevékenysége a hit, mit a „sors-probléma" nyomása szülhetett. Az a kérdés, hogy vándor honnan hova. A mint a hit szeme becsukódik, durva esetlegességek világába vagyunk bezárva, a mint pedig megnyílik, örökkévaló és végtelen távlatokban futnak össze a múló perczek . . . Makkai sorait bizonyos melegség, személyes vonás hatja át, úgy, hogy örömmel olvassuk. Kérdései a mi kérdéseink, mert mi is emberek vagyunk elsősorban. A mi gyenge oldalát képezi, az, mint már mondottam, gondolatmenetének alapokban való fogyatékossága. Mi a valóság végső eleme ? Nem az élet, mert ez a valóságot maga előtt találja. Azon fejlik ki. A mikor a „sors-problémát" megoldáshoz vezeti, mégis azt a hajlandóságot árulja el, hogy bizony az Elet a végső realitás. „Maga az egyén a végső realitás — kérdi — vagy csak egy sugárszála a valóságnak, az Életnek magának?" (79. 1.). A mikor az életet meghatározni akarja, az kisiklik kezei közül: „Az élet — mondja — nem egyéb, mint az élet küzdelme a megvalósulásért" (1. 1.). Az ópiumnak van altató ereje : „Namque est in eo virtus dormitiva Cuius est natura sensus assupire." Csakhogy ez nem az ő hiája. Más sem tudta az életet meghatározni. Mert épen az a sajátsága az életnek, hogy nem tűri a fogalmat magán, lévén a fogalom merevítés és lévén az élet tiszta lüktetés, mozgalmasság, teremtés. A mint az istenfogalom megalkotásában Bőhmre támaszkodik, szellemes humanistává lesz. Ezt mondja: „Önlényegiink teljessége . . . Isten" (80. 1.). Más az euckeni „új szellemi élet" autonoin törvényeinek ütközőpontja vagy a hegeli önmagára eszmélő abszolút szellem — és más ez az álláspont. Vitatható az is, hogy a vallásos géniuszok által nyújtott kijelentés nein-é az Elet önrevelácziója a maga autonóm törvényeiről s nem-é ép oly fontos momentuma a vallás életének, mint a megváltás. Ha a keresztyénség a megváltás vallása is, de elsősorban és főként kijelentett vallás. Erezzük meg itten az Élet és egyén problémájának titkát. Végül még egyet. Makkai Bőhmtől tanulta a lélektant. Bőhm pedig még oly kitűnő pszichológiai érzéke daczára is elsősorban filozófus. A mikor világképe továbbfejtésén dolgozik, ne feledje ezt el Makkai. Olyan irányban halad, a hol nagyon beható élet és lélektani tudásra lesz szüksége. Az új kor filozófiája a véglények élet-, sejt- és szövettanát nem hagyhatja figyelmen kívül. Valamikor egyik munkámat ismertetve. Makkai Bőhmöt ajánlotta nekem. Sokat tanultam tőle. Viszontszolgálatképen én pedig ezt ajánlom neki. Úgy találjuk, hogy Makkai e művében fordulópontra jutott. Úgy fejlődik gondolata, hogy emanczipálni fogja Bőhm hatása alól magát s legközelebbi művében már következetesebb Bőhmista lesz — vagyis szakít vele s a Mester mélységes tanítása értelmében elsősorban önmaga jelenik meg művében előttünk. Dr. Molnár Jenő. Az „Ébresztő,, januárhavi számának tartalma: Jel a következőknek. írta: Megyercsy Béla. — Krisztus társadalma. Írta: Drummond Henrik. Fordította: dr. Thaly Lóránt. — A világbéke történetéből. írta: Marjay Károly. — A Volga-parton. Vers. írta: Muraközy Gyula. — Visszajön! Elbeszélés. írta: Pásztor József. — Erdélyért — a székelységért! írta: Megyaszay Mihály. — A katonákért. Eredmények. — Magyarok Besszarábiában. írta: Krónikás. — Zsoltárok a háborúban. Versek. írta: Gyökössy Endre. — Ébresztő. írta: Lampérth Géza, — A hegedű-pör. Elbeszélés. Irta: Szilágyi Dezső. — Cserkészmunka. írta: Öreg Cserkész. — Riport. írta: (m. gy.) — Magyar mozikultusz. Irta: Szem. — Szemle. — Hírek. — Hirdetések. Kiadóhivatal Budapest, VIII., Főherczeg Sándor-u. 28. Előfizetési díj egy évre 4 K. Szerkeszti: Megyercsy Béla. Az Olajág január havi füzete dr. Patay Pál szerkesztésében a következő tartalommal jelent meg: Örök jelen. Dr. Patay Pál. A legárvább. Muraközy Gyula. Orgonaszó. Bod Etelka. Keresztyén társadalom. Özv. Vörös Károlyné. Elég is talán. Az Isonzó mellől. Dr. Vasady Balogh György. Figyelő. A könyvek könyve. Könyvismertetés. Hírek. Apróságok. Ford. németből. — a. Leáyainknak. Unalom. Karácsonyi ajándék. Szerkesztöváltozás. A Harangszó cz. ev. családi lapot Kapi Béla ev. püspök alapította és szerkesztette. Most búcsút vett a szerkesztőségtől, a melyet Sza'ay Mihály gyékényesi lelkész vett át.