Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-15 / 15. szám
írva. Azok a református katonák, a kik az intézetben megtanultak olvasni, mind kapnak majd egy-egy evangéliumot. De a munka még nincs befejezve. Még csak a Máté és Lukács evangéliuma van meg sokszorozott példányokban. Most általános óhajra egy rövidített kis énekeskönyvet készíttet a f. szerkesztő 100 példányban. Csak a leggyakrabban használt és legszebb énekeink foglalnak helyet benne, mégis vastag kötet lesz ebből is. De szükséges lenne egy szép imakönyv úgy a vak katonák, férfiak, mint a vak nők számára. Felhívjuk e helyen is a figyelmet arra a szép czikkre, a mit lapunk ifjú munkatársa írt (13. sz.). Bárcsak sokan vállalkoznának arra a nők közül, hogy megtanulva a vakok írását, hozzájárulnának ahhoz, hogy a szegény vakok minél több jó építőolvasmányhoz jussanak. De mindez költségbe is kerül. A papir most különösen drága. Már eddig 1500 K-ért vettünk. Emlékezzünk hát meg e nemes szolgálatról és támogassuk szeretetadományainkkal. — Mindezekkel kapcsolatban megemlítjük azt, hogy a Vakokat Gyámolító Intézet Hermina-úti" (7. sz.) intézetének szép termében mostanában gyakran tartunk istentiszteleteket. Megható, hogy az intézet lakói milyen áhítatos hallgatói az igének. A húsvéti istentisztelet alkalmával a lap f. szerkesztője tartott istentiszteletet és osztott úrvacsorát, a melyben úgy a királyi, mint a gyámolító intézet ref. vallású ápoltjai, mind résztvettek. Az ünnepi énekeket harmóniumon egy vak fiú kísérte. Őrszem a czíme annak a gyülekezeti lapnak, a melyet a pata-poklosi-apáti egyesült egyház buzgó ifjú lelkésze, Gombos Lajos szerkeszt. Van még két filiája is (Molvács és Basal) és így ez a havonkint megjelenő kis újság, a melynek elején egy rövid bibliai elmélkedés van, jó eszköze a pásztori gondozásnak. Érdekes részlete a lapnak az, a melyben közli az ősrégi eklézsiának történetét egy múlt század elején élt prédikátora _ feljegyzése alapján. Önzetlenség. Azon alkalomból, hogy a Hadsegélyző Hivatal a ref. lelkészek részére 400,000 K háborús segélyt utalt ki, a dunamelléki püspöki hivatal, az esperesek útján nyilatkozatra hívta fel a lelkészeket az iránt, hogy kívánnak-e a segélyezendők közé felvétetni; mire a k.-somogyi egyházmegyének egyik, már 74 éves, de még mindig nagy tevékenységű lelkésze, a következő érdekes és szép nyilatkozatot küldötte be : „Nt. Esperes úr! 245/917. sz. felhívására tisztelettel válaszolva kijelentem, hogy én hadisegélyre igényt nem tartok. Kelt stb. N. N. ref. lelkész. Indokaim : Se fiam, se lányom, magam sem vagyok adóssággal terhes, mert én ebben a háborús világban ínég csak egy tutyit sem vettem se feleségemnek, sem magamnak, annyival inkább nem vettem 80 K-ás nagy kalapot; járok régi ruhában, kalapban, a télen megsarkaltam s talpaltam a feleségem s szolgálóm, úgy a magam czipőjét s csizmáját; most pedig magam kapálok, metszek, mert én egy napra 10 K-t metszőnek nem adok; a híveimmel sem egyeztem ki a konvencziófára; és ezenkívül havi 100 K-t fizetek ki két hadbavonult rokonom családja részére : mindezek után egy kissé kontraszt dolognak tartanám, ha magam meg hadisegélyt kérnék és szükséget látó lelkésztársaim elől elkívánnám a segélyt. Nincs egyébre szükségem, mint jó egészségre stb." — Hála Istennek, ilyen önzetlen lelkek is találkoznak a szegény ref. lelkészi státusban ! . . . Vallásos esték. Mohácson több év óta a böjti napokban vallásos esték vannak, melyeken nemcsak reformá tusok, hanem róni. kath. és gör. keleti vallásúak is részt vesznek. Ez évben hat ilyen estély volt a földmívesek olvasóköre termeiben csütörtökön délután 6 órától fél 8-ig, 20—22 pontból álló műsorral, melyen minden alkalommal nagy közönség vett részt. Az estély rendesen közénekkel kezdődött, utána ima, melyet Varga Zsigmond lelkész mondott, majd szavalatok, melyeket elemi és polgári iskolai növendékek adtak elő. Rendesen volt Bibliamagyarázat, melyet Varga Zsigmond lelkész tartott. Felolvasásokkal Pápay Jáuos tanító működött közre. €. R. Gregory lipcsei theol. tanár, mint lapunk zártakor értesülünk, a legutóbbi nagy nyugoti harczokban elesett. 71 éves volt az öreg hős, a ki az újszövetségi szövegkritika terén világszerte elismert tekintély volt. Amerikában született, a háború elején önként vonult be mint közlegény és fokozatosan nyert hadnagyi rangot. Adományok. A vak katonák bibliáira Özv. Lukácsy Gáborné (Tass) 10, Váczhartyán 8, a gádorosi j)aplak és templom építésére Orosz Endréné (Uszod) 5, özv. Baskay Istvánné (Szada) 40, a kecskeméti leány árvaházra apirosi ref. gyülekezet 106 K-t küldött. Egy rövid, új, esetleg kevésbé használt jó zongorát megvételre keresek. Baja, Olácsy György ref. kántor. EGYESÜLET. Ünnepi menet. Húsvét második napján szokatlan menet vonult végig a belváros utczáin, a megyeháztól a Vigadóig. A tisztviselők egyesülete rendezte. Állami tisztviselők, tanárok, tanítók, férfiak és nők vonultak az utczákon zárt sorokban arczukon komoly, elszánt kifejezéssel. „Éhezünk, nincs czipőnk, ruhánk" ez volt a jelsző és a társalgás főtémája menetközben és ott a Vigadó fényes termeiben. A már szinte elviselhetetlen drágaság gyűjtötte össze, vitte ki az utczára és kényszerítette ultimátumszerű nyilatkozatokra a „kabátos" emberek ezreit. Mozgalmuk mindenfelől sok megértést és rokonszenvet váltott ki. Hiszen mindenki tudja, hogy ennek a rémes háborúnak itthoni nyomorultjai a fix fizetésű állami, magán, egyházi stb. hivatalnokok, alkalmazottak, a kik a százszoros és ezerszeres áremelkedésekkel szemben 20— 3070 o-s drágasági pótlékkal eviczkélnek. — De a mostani szomorú időknek, a melynek terhét annyira hordozzuk, van „fény"-oldala is. Ott látható ez a színházakban, BiróWBktó M&MBmr BUDAPEétK HAIXKr- UTCA-3Ó -$Z J&" /telefon .g-39~Síi m wjw [I'VWVtv ( Iiiiiii.r,iiiiiii,# .iiiiiil r1 iiirH1 *,iiiiiw*iiiih«*,iiii TPT?'! '' I ' M ii7,ii iiT.i iir.iumiT,! i tm LVlté .ern-mavjé^fci; 'elbeu-Keszit ^^wóM^éyeUX V viilAy Vyvl leti? e$jreKlaTm j r^omtötváryoköt
