Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-08 / 14. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28, a hová a kéziratok" előfizetési és hirdetési díjak stb küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. belső munkatársak : Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K. negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. Hatvanadik évfolyam. TARTALOM. Vezérezikk: A láthatatlan húsvét. Muraközy Gyula. — Második czikk: Keresztyén konczentráczió. Sebestyén Jenő. — Harmadik czikk : Nagy megmozdulás. Deák Imre. — Tárcza : Ott, a Bethesda tavánál. Nyáry Ilona. — Belföld: A Bethánia egylet évi ünnepélye. V. T. — Külföldi hírek. — A mi ügyünk — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. A LÁTHATATLAN HÚSVÉT. Régen, mikor még dajkaszó mellett hunytuk álomra bámuló gyerekszemünket, talán álmodtunk is arról a csodálatos alakról, a ki meseország tarka mezőjén feküdt s fejét kissé félrefordította, mintha távoli, csöndes muzsikát figyelne. Kérdezték: mit hallgat ? A fű növését hallgatom — felelte a csodálatos ember. Akkor az ágy fehér párnáin behunyt szemmel feküdtünk és a fűnövést hallgató ember arczába valami emberfölötti bölcsességet rajzolt a képzeletünk. Most a halál, mint egy feketeruhás kegyetlen tanár, három éve vizsgáztat minket az élet legnehezebb tantárgyaiból: hitből, alázatosságból, reménységbőL Tanári széke egy-egy koporsó, tanterme egy-egy árva hajlék és összetörik a szíve annak, a ki a vizsgáján elbukik. De most még több a csodálat kék, bánatos gyerekszemünkben, a még mindig reménykedő, prófétalelkek iránt és a mesék szelíd fátyolát dobjuk könnyes mosolyukra. Mert vannak ilyen Candide lelkek, a kik az emberiség új tavaszának bimbófakadását hallják, a kik húsvéti pázsitokat látnak kihajtani ott, a hol mi csak a halál csöndjét hallgatjuk és a korhadó keresztekre nézünk. És ezeknek a jövőbe néző lelkeknek igazuk van, mint a hogy igaza volt a betlehemi angyaloknak a megölt betlehemi gyermekeket sirató kétségbeeséssel szemben. . . . Mert az élet diadala mindig lassú és rejtelmes. A tavasz láthatatlanul jő el. A mit mi látunk, a rügy, az almafavirág, az már mind egy megnyert ütközet. Csak a halál mohó : egy perez alatt elvérezhetik egy nemes emberi élet; de maga az élet lassan, titokzatosan jő; a fűszál, mely elhagyott utcza kövei között nőtt, hetek múlva lesz dévajul integető kis zöld zászlócskává. Dideregve és szomorúan jártunk kertünk elhagyott bokrai között, pedig az orgonabokrok bozontos fejében, mint művészfejben nagy gondolatok, már millió leendő kis virág nedvkeringóse sürgött és készült kipattanni. így járt a húsvéti Mária az isteni élet kibontakozásával is. A sír fölé hajolt, mely mint egy nagy koponya szemürege, sötéten meredt rá. A halállal foglalkozott; „elvitték az ón Uramat és nem tudom hová tették őtu

. Talán drága keneteket hozott, a halál fekete, durva arczát akarta, mint egy zsarnokét egy szomorú gyerek, szelíden megsimogatni. Pedig az isteni élet már szent harezban régen száműzte őt, a koporsóban csak a halál királyi palástja maradt: a szemfedő. A húsvét nem akkor jött el, Jézus nem akkor támadt föl, mikor Mária meglátta, megismerte őt. mint a hogy a koráiszigetek sem akkor nőnek meg, mikor az ámuló hajósok egy nap új szigetet látnak kiemelkedni a tengersivatagból. A húsvét, mint minden nagy világtörténeti esemény, láthatatlanul jött el. Ezért van igazuk a betlehemi angyaloknak s a reménykedő lelkeknek, a kik új világ rügyfakadását hallgatják. Titkos tavaszi nedvkeringések forronganak a világ lelkében. Lehet, hogy holnap virágba borul az emberiség lelke, mert nem lehet, hogy a hároméves télben örökre kiszáradt volna. A láthatatlan húsvét már talán misztikus erővel néma tusakodásban legyűrte az emberi gonoszságot. Holnap hátha nevető arezok rózsáiban küld győzelmi hadi jelentést? És a sok egyéni bánat, özvegyi bú, anyai sikoltás, mely ma még üres sírok fölé hajolva keresi emlékek kenetével halottját, hátha holnap kilép a nagypéntekből ? Talán már egy magasabb élet, új életczél, új boldogság vár reá, csak még nem ismeri meg az a sok szegény, fájó szívű húsvéti sirató, Mária-asszony? ... Addig türelmes, bízó hittel, áhítatos reménységgel hallgassuk a láthatatlan tavasz felénk közelgő lépéseit . . . Muraközy Gyula. Adakozzunk a református sajtóalapra!!