Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-01 / 13. szám

pontokat, melyeknek az új énekeskönyvünkben érvényestilniök kell, ha azt akarjuk, hogy templomi éneklésünk ügye végre fellendüljön s újra lelkeket hódítson. Csak ha ezeket a szempontokat megvalósítjuk s az új énekeskönyvünkben érvényesítjük, csak akkor várhatjuk, hogy az meghozza egyházunk belső megújhodását, sok fáradt és alvó, közönyös léleknek a felébredését. És én meg vagyok győződve, hogy ha ezek szerint az itt lefektetetett elvek és szempontok szerint készül az új énekeskönyv, akkor az az ébredés, belső megújhodás el is fog következni. A mindennapi, a gyakorlati életből vett tapasztalataim alapján mondhatom, hogy a hittel, lelkesen és bátran énekelt s a mellett művészileg is szép vallásos énekeknek csodatevő hatása van a lelkekre, kicsikre és nagyokra egyaránt! Mélyen tisztelt konferenczia! Valamikor Bethlen Gábor, ez a buzgó református fejedelem Felső-Magyarországon jártában, a mindenkor magával vitt művészi egyházi énnekkart adta oda kölcsön az érsekújvári kath, templom szegényes éneklésének a megsegítésére. Ilyen fejlett, ilyen magasfokú volt akkor a református fejedelem udvarában a vallásos énekek kultusza a kath. egyház énekügyének akkori szegénységéhez képest. Adja Isten, hogy vallásos és templomi éneklésünknek az ügye az új énekeskönyv segélyével olyan fellendülést ós virágzást érjen, mint volt Bethlen Gábor idejében. Szinok Zoltán. BELFÖLD. Az „egyke". II. Mik volnának már most az eszközei egy ilyen népkultúrának ? Odafönn szóltam már a jellemképzéssel egybekötött gazdasági iskolázásnak extenzív és intenzív kiterjesztéséről Magyarországon. Megfelelne ez körülbelül a dán népfőiskoláknak, de a mi iskoláinkba még több gyakorlati szellemet kellene vinni, tekintettel népünk gyakorlatias, szinte a matériához kötött szellemére, a mely irtózik minden elmélettől. 16—18 éves kortól fölfelé volnának a hallgatói. Vagy nem képtelenség elgondolni, hogy népünk millióit és millióit kibocsátjuk 12 éves korukban az iskolából; tehát abban a korban, a mikor még minden ismeret holtanyag maradt számukra? Hiszen az önálló, tudatos gondolkozás csak a 16—18 évnek a határán kezdődik. Már most épen ezt a legértékesebb korszakot hagyjuk minden szellemi táplálék nélkül odadobva a kocsmák, mulatóhelyek, léha társaságok pusztító szellemének? Nézzetek végig egy sorozásra vonuló fiatal sereget: micsoda rémségesen aljas lelkivilágot tárnak föl a legtöbbször azok a szavak, a mik röpködnek hozzátok. Ne bántsátok őket! Hiszen a mi népnevelő-rendszerünk mellett nem kaphattak semmi igaz kultúrát! Ha több igazi nevelőgondot kaptak volna s megfelelő korban kapták volna, lehetséges volna a gondolatvilágnak az a túlontúl erős beszennyeződése ? S ettől a kultúrátlanságtól nem egy lépés csak a leendő családi élet beszenynyezése? Dr. Czettler Jenő írja, hogy micsoda felemelő hatása van a dán parasztifjúságra nézve, hogy hónapokon keresztül együttél nálánál emelkedettebb, nagyobb kultúrájú emberekkel népfőiskoláiban, sokszor nemzete legjelesebb embereivel s micsoda jellemképzö hatása van egy-egy órának, a mikor nemzete történetének egy-egy fényesebb korszakát tárgyalja előtte lelkesült szavakkal az előadó. Ha a szocziálista szakszervezetek tudnak városonkint szabad líczeumokat megszervezni, nem kellene valamit tennünk földmíves népünk érdekében is? A míg a vidékenkint megszervezendő gazdasági iskolai rendszer vagy bármi más, talán megfelelőbb rendszer életbe léphetne, addig is czélszerű volna minden községben egy úgynevezett népházat építeni vagy bérelni legalább egy vagy két olvasó-, könyvtár- és előadószobával, esetleg az iskola is megtelelne, a hol a lelkész vagy tanító hetenkint egyszer legalább nyújtana valami szellemi táplálékot az összegyűjtött ifjúságnak. Egy estét adna nekik minden héten az életéből. Ha az a lelkész vagy tanító komoly, nevelő-értékű jellem, óriási hatással lehetne ifjúságára már csak azon egyszerű elvnél fogva is, hogy „élet csak életből származhatik". Magasabb ideálok, szellemibb és gazdagabb élet is csak ugyanilyen élettől származhatik. Úgy tudom, kitűnő segédkönyvek állanának rendelkezésre az ilyen esték számára s a földmívelésiigyi minisztérium szívesen adományozna hosszú népkönyvtárat. — Ennek az órának felelnének meg a fiatal lányok „varró-órái1

a papnénak vezetésével. Mélyebb * és komoly kultúra: magasabb erkölcs. Milyen igaz volna ez népünk világában is! Hogy meg kellene nekünk beszélnünk ezt a problémát is lapjainkban, egyházmegyei, kerületi gyűléseinken, a mit én itt a dolog természeténél fogva csak röviden és hiányosan érinthettem. 3. Erkölcsi okok. Szóljak- e róluk ? Mondjam-e, hogy a legmélyebbek ? S mondjam-e, mennyire összefüggenek az előbbi két ponttal ? Tégy egy népet szegénnyé, súlyos gondokkal küzködővé s lealjasítottad azt a népet. S ne adj magasabb táplálékot egy nép lelkének, meglátod, micsoda pusztítást visz véghez, ha betolakodik lelkébe — a bűn. Milyen gyönyörűen fejti ki Victor János „A hazaszeretet eszménye" cz. füzetében, a mit minden intelligens embernek el kellene olvasnia, hogy miért legmagasabb hazafiúi eszmény a jézusi élet eszménye. Állíts hitvány jellemű népet óriási birodalom élére s összeroskad.az a birodalom. Hiába minden vagyon, hiába minden kultúra, ha nincs a benső jellemben szilárd és ragyogó, örökértékű alap. I)e állíts Krisztus képére áthasonult, tiszta, munkás, szolgálatkész, magas eszmények felé törő népet összeroskadt birodalom romjaira s újraéled az a birodalom. Hol van a Krisztus képe a mi népünkön? Hol van a mi intelligencziánk legnagyobb részén? Hol