Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-11 / 10. szám
10. szám. Auguszta főherczegnő Őfensége, egyszer leányának, Zsófia főherczegnőnek a kíséretében is. Meglátogatták még a leánydiákok és az evang. nőegyesületek nemzeti szövetségének konferencziája alkalmából a résztvevők. A diakonissza otthonban tíz felavatott diakonissza, hat próba testvér, négy diakonissí anövendék van, a főnöknővel és az igazgatóval 22 a hivatásos munkások száma. A diakonisszák legtöbb idejét a kórházi és magánápolás foglalja el, de azért a gyülekezeti munka terén is működtek, vasárnapi iskola, bibliakör, szegénygondozás bevált munkásokat nyert bennük. Nagy öröme volt a család-utczai diakonisszaotthonnak, a mikor Petri Elek püspök három diakonissza testvért egy meleg, áhítatos, bensőséges alkalmi istentisztelet keretében felavatott. Hatalmas, nagyarányú munkát végzett a Lorántfty Zsuzsanna-Egyesület az 1916. évben; nem mértéke a munka értékének, de kétségkívül beszédes bizonysága a tagok buzgóságának, lelkesedésnek, áldozatkészségnek az, hogy a pénztári jelentésben ilyen tételek fordulnak elő: árvák neveltetésére 1B70'96, szegények segítésére 3091*51, erdélyi menekültek segélyezésére 22,817*22, vasárnapi iskolai munkára 411'98, bibliákra, vallásos iratok terjesztésére 1904*75, pályaudvari misszióra 1000, külmisszióra 190. leányköri, bibliaköri munkára 1625'39 K-t fordított az egylet az 1916. évben. Nagyobb adományokat említjük meg csak, majd, részletesen felsorol minden adományt az egyesület április közepén megjelenő évkönyve. Szilassy Aladárné 4420, Elek Pálné 410, Szilassy Aladár 1000, hg. Odescalchiné 400, Papszász Lajosné 1100, Kelemen Aurél 500, Bezerdy V. 200, György Endre 150, Baár-Madas tanárkara 132, Bálint Sándorné 140 K. Ne mondja senki azt, hogy a nőket ilyen munkára megnyerni, szervezni csak a fővárosban lehet. Van egy fiókegylet: a csúzai, a melynek tagjai baranyai „pógár asszonyok", a kik ugyancsak ráczáfoltak a magyar parasztember ismeretes adakozási iszonyára. Eleven élet és gazdag adakozó készség — igaz hogy képesség is! jellemzője egyesületüknek. „Szegény gondozásra" nem volt szüksége falujuknak, keresték hat valósággal az alkalmat, a hol segíthettek. A belmissziói egyesületek kiterjedt munkája, megerősödése a háborúban jelezheti az egész magyar ref. hivatalos egyháznak is a jövőben az elsőrendű munka terét: a szocziális élet megmunkálását, a társadalmi kérdések megoldásába a keresztyén szellem és erő belevitelét. Dr. Patay Pál. Levél a Szerkesztőhöz! B. lapját 38 éven át, mióta tanító vagyok — lelkész főnökeim szívessége folytán — mindig szeretettel és örömmel olvasgattam; ez által ismereteim gyarapodnak, református hitem erősbül. — hajlott korom daczára 1 — serkentőleg és buzdítólag hat kötelességem lelkiismeretes elvégzésére. Nagy lelki örömmel és figyelemmel olvastam a legutóbbi számukban „A mi ügyünk ' rovatban a Kálvin-Szövetség téli konferencziájáról írt tanúságos czikkeket; azonban „Védekezés a szekták ellen" részletben ifj. Görömbei Péter mándoki lelkész felszólalása igen elszomorított. Nagy lekicsinylés nyilatkozik meg ebben a tanítókkal szemben, holott lelkészeknek és tanítóknak különösen mélyen át kell érezniök, hogy csak egyetértő munkával lehet építeni szeretett egyházunkat. Azt mondja többek között Görömbei lelkész „Része van a szekták elterjedésében kálvinista öntudatunk elhalványosodásánák is. Régebbi öntudatunknak hatalmas eszköze volt, hogy elemi iskoláinkban is teologiát végzett, úgynevezett akadémikus rektorok tanítottak." Ezen állításával nyíltan megvádolja a református tanítókat; mintha a kálvinista öntudat elhalványosodásának, a szekták keletkezésének és elterjedésének is ők volnának az okai azért: mert „nem végeztek teologiát és nem akadémikus rektorok!" Mintha a mai református tanítók nem volnának elég buzgók, nem fordítanának kellő figyelmet a vallásos nevelésre. Ha így áll a dolog, módjukban és hatalmukban van a lelkészeknek a vallástanítást kivenni a tanítók kezéből s ekkor Görömbei lelkész szerint talán megszűnnék a szektáskodás terjedése! Azonban én ezzel szemben jó lelkiismerettel állítom, nem mint akadémikus, hanem egyszerű, de egyházamhoz híven ragaszkodó református rektor, hogy a vallástanítás akkor sem lenne eredményesebb. Nem lenne azért, mert mi régi falusi rektorok és ref. tanítóképzőt végzett fiatal tanítók és tanítónők, nem az előírt heti 2—2 órán, hanem naponként délelőtt és délután foglalkozunk minden osztályban a vallás tanításával, annak daczára, hogy a reáliákkal is túl vagyunk terhelve. Örömmel teljesítjük ezt a kötelességünket, mert mi református hitünkből kifolyólag a valláserkölcsi nevelést tekintjük legfontosabb kötelességünknek. Nagj t. Szerkesztő úr! A ref. tanítók megvédelmezése végett kötelességemnek tartottam e néhány sort megírni. Ha védekezésemet igazságosnak és méltányosnak tartja, kérem levelemnek b. lapjában való közzétételét,* Kosd. Fábián Lajos nem akadémikus ref. rektor. * Szíves készséggel közöltük ezt a védekezést azzal a kívánattal, hogy bárcsak összes tanítóink magukévá tennék a benne megnyilvánult felfogást és bizonyságtételt. De, fájdalom, az ifjabbak között sok a „kivétel" és az illető lelkész is bizonyára ezekre c.zélzott. Az bizonyos, hogy az egyháznak épen olyan nagy gondot kell fordítania a tanító-, mint a lelkészképzésre.
