Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-03-11 / 10. szám

viselők betegsegélyezésének kérdése. 4. Az egységes liturgia (Ágendás könyv) és az énekeskönyv kérdése. 5. A legfőbb intézkedési joggal járó ügyek. Mind fontos, nagyjelentőségű, egyházunk életére döntő befolyást jelentő kérdések. Nem akarunk most arról szólni, hogy mindezek eredményes tárgyalása és elintézése nem tűrt volna-e halasztást az áldott béke eljöveteléig, a zaklatott kedélyek lecsillapultáig, a zsinat idejére nézve most csak annyit mondunk : legyen hazánk és egyházunk olyan helyzetben, hogy a zsinat a kijelölt időben a nagy feladatok elvégzésére minden akadály nélkül, nyugodtan összeülhessen és jó munkája legyen újabb mérföldjelző egyházunk életének előre és felfelé vivő útján. De hogy ez így legyen, mégis kell egy kis új zsinatelőkészítő mozgalomnak lenni. A régi már "jórészt feledésbe ment. Nem csoda. Mi minden történt azóta! S a nagy idők megpróbáltatása nem vonulhatott el tanulságok nélkül egyházunk élete felett és a helyzet, mely reánk a háború elmultával vár, bizonyára más lesz, mint az, a minőben ezelőtt négy esztendővel, az első előkészület idejében voltunk. Kell-e mondani, hogy a heroikus munkának, erőfeszítésnek mily nagy mértékére van szüksége egyházunknak a háború után és a megújult erőknek milyen falanxával kell kiállnia az építés nagy munkájára. Épen ezért s most csak erre akarunk röviden, bevezetésképen rámutatni, bizonyára nincs eltérő vélemény arra nézve, hogy a zsinati munkaprogramm legfontosabb részletei azok, a melyek a lelkészekre vonatkoznak. Itt van a legnagyobb szükség a reformra a képzéstől kezdve az egész vonalon. Hiszen a nyomunkba lépkedő „sötét gondok" egyik legnagyobbika: honnan veszünk a háború után alkalmas theologusokat és lelkészeket. Egyházunk legfőbb törvényhozó és intézkedő szerve bizonyára nem megy el közönnyel e nagy probléma mellett és figyelembe veszi azt, hogy a legpreezízebben megalkotott törvények is csak úgy lesznek megújult életet és erőket biztosítók, ha az egyháznak kellőleg felszerelt, munkakedvvel bíró orgánumai és elsősorban lelkészei lesznek. A lelkészekre vonatkozó reform munkának igazán alaposnak kell lennie. Gyökeres revízión kell átmennie annak a képzés-, nevelés- és Vizsgálati rendszernek, a mely most érvényben van és a mely az előbbi réginek, elavultnak toldozása, foltozása útján nyert megállapítást. Most, a midőn a zsinat épen a refonnáczió 400-ados évfordulójára ül össze annak a reformmunkának, a mely úgy van feltüntetve, hogy különösen a lelkészválasztásra, javadalomrendezésre vonatkozik elülröl kezdődőnek, végig gyökeresnek és olyannak kell lennie, hogy minden részletében megnyerő legyen ifjaink legjobbjai előtt és lehetővé tegye azt, hogy ne korán letört és fáradt, ideáloktól kifosztott munkások álljanak a nagyszerű szolgálatban. Nem szükséges mondani, hogy a 3-ik pontban kijelölt feladat helyes és szerencsés megoldása is hozzátartozik ehhez a reformhoz. De most ez alkalommal épen csak érinteni óhajtottuk az ügyek egyik legfontosabbikát. Mindenki belátja, hogy sem ez, sem a 4-ik pontban említett (ágenda, énekeskönyv) nem enged meg semmi elsietést és mindenben kellő előkészítést, alapos tárgyalást, külső és belső nyugodtságot feltételez. Ha ez nem lesz meg a jelzett időben, úgy a zsinat bizonyára legfeljebb csak azért jön össze, hogy megszűnjön a mostani ex-lex állapot és megtörténjenek a szükséges kezdeményező lépések, munkaeloszlások és a nagy évfordulón együtt legyen egyházunk reprezentáló szerve. Ez utóbbiról is csak annyit most ez alkalommal, hogy miután az evangélikus testvérek, mintalapjaikban megnyilvánuló közvéleményből látjuk, okt. 31-et gyülekezeti ünnepként óhajtják, mint eddig is ünnepelni és többfelől hangoztatják, hogy ők külön is óhajtanak megemlékezni a lutheri refonnáczió évfordulójáról, mi semmiképen se erőltessük a dolgot és ne zavarjuk az ő tervüket, annál kevésbbé, mert hiszen a mi kerületünk is október 3 l-re tette a gyülekezeti ünnep idejét. A mi külön hálaadó ünnepünk ott lesz a Kálvin-téri templomban a zsinati istentisztelet keretében, a mi pedig az együttes budapesti ünneplést (együttes istentisztelet és gyűlés) illeti, erre nézve figyelembe kell venni nekünk is, hogy a megemlékezés idején a vezető lelkészi és világi férfiaknak mindkét egyházban ott kell lenniök a gyülekezet körében. De mindezekről bővebben. Most még csak annyit: legyen a zsinat minden munkája egyházunka nézve, a sorsdöntő időkhöz és nagy feladatokhoz méltóan, a sikerek és áldások gazdag forrása! p. TÁRCZA. Templomi éneklésünk s az új énekeskönyv. 111. A harmadik elvi kérdés az új énekeskönyvkészitésnél, és ez, mondhatni, a legfontosabb, hogy mennyi és milyen dallamok kerüljenek bele az új énekeskönyvbe? így mindenekelőtt átvétessenek-e az összes zsoltárdallamok? Igen vagy nem? Ha a zsoltárszövegeknél hangsúlyozottan, mondottuk azt, hogy csak a legszebb, jz igazán értékes himnuszokat kell az új énekeskönyvbe felvenni, úgy ez még inkább áll a dallamokra nézve, mert. az időnek lelke átgázolt nagyon sok zsoltárdallamnak a szépségén is. Szépek lehettek azok a dallamok a XVI. században, a mint hogy részben még ma is azok. De a zenei gondolatok mélysége és magassága, iidesége és változatossága terén hol marad a XVI. század zenei ízlése a zenekultúra mai magaslatától, fejlettségétől! Hiszen a zeneművészet, mint az összes művészeteknek legkésőbben kifejlődött ága a XVI. században még csak kezdetleges, mondhatni gyermekkorát élte. Az ének- és zenekultúrának mai modern értelemben vett kifejlődése ugyanis csak a XVIII. századra, Bach és Haendel korára esik; ők voltak a voltaképeni magánéneknek, a harmonikus és