Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-02-13 / 7. szám

zette Pongrácz József.) „A vezető életének különös kiváltságai." (Dr. Ravasz László.) „Milyen ürügyekkel szoktuk kivonni magunkat a felelősség alól ?" (Pongrácz József.) „Milyen diák típusokkal vannak nehézségeink?" (Deme László.) — Megbeszélés tárgyát képezte még a következő nyáron országszerte tartandó öt középiskolai gyűlés előkészítése és egy más rendkívüli háborús tevékenység megindítása, illetve fokozottabb felkarolása, a miről bizonyára mint már megvalósult tervről fog beszámolni a MEKDsz. vezetősége a nyilvánosság előtt. A zárógyűlésen Vidor János tartott befejező beszédet. Azokra a nagy lehetőségekre mutatott reá, melyek szellemi világunknak a háború utáni időkben várható átmeneti nagy fogékonyságában, erős szükségérzetében kínálkoznak a keresztyén diákmozgalomra. A gyűlésen résztvevőik lelkűknek mélyén bizonyára igazat adtak e gondolatnak. És ha nem fognak is nagyokat mondani, erről a gyűlésről is magukkal vitt felelősségérzettel, az élő Krisztus győzelmébe vetett hittel, csendes, hű, kitartó munkával — nagyokat fognak cselekedni. Referens. Lapunkban közölt névsor a czáfolat erre. — A mi a/t a megjegyzést illeti, hogy konferencziánkban nem aktuális kérdéseket tárgyaltunk és hogy csak a konferenczia végén kezdtük sejteni, liogy mi legyen a jövő konferencziának helyesebb programmja, erre nézve megjegyezzük, hogy a mi nézetünk szerint abban a nagy zűrzavarban, a mely nálunk bizonyos elvi kérdések körül fennforog, időszerűnek tartottuk ezen az első konferenczián mélyreható elvi kérdéseknek a felvételét is a gyakorlatiak mellett. Kellő elvi alapozás nélkül a gyakorlat levegőben lógó, ingatag dolog. Egyébként köszönet az alapos ismertetésért. Hiszen azt mi hisszük ós reméljük, hogy a következő szebb és gyümölcsözőbb lesz a mostaninál. IRODALOM. Irodalmi estély. Az „Ébresztő" keresztyén szépirodalmi, családi és ifjúsági folyóirat szerkesztősége február hó 12-én, szombaton este 6 órakor a budapesti ref. theol. akadémia dísztermében (IX., Ráday-utcza 28. II.) irodalmi estélyt rendezett a következő műsorral: 1. Megnyitó beszéd. Tartotta Megyercsy Béla. 2. Költeményei bői felolvasott Osváth Eszter. 3. Brassin: Nocturne. Tschaikowszky: Valse-Caprice. Zongorán előadta Ballagi Márta. 4. Elbeszélés. írta és felolvasta Muraközy Gyula. Szünet. 5. Dalok. Énekelte Kulcsár Juliska. Zongorán kísérte Fehér Gizella. 6. Költeményeiből felolvasott Lampérth Géza. 7. "Grieg: Berceuse, norvég népdal, Cui: Orientale, Hubay: Magyar dalok. Hegedűn előadta Némethy Ferencz. Zongorán kísérte Ballagi Márta. 8. Zárszó. Tartotta Bilkei Pap Lajos. Az Igehirdető február havi füzetének tartalma: F. Varga Lajos : A nagy próbában. (Háborús időben.) Dr. Szeberényi Lajos Zs.: A világ. (Vasárnapi.) Szűcs József: Mit keressünk? (Háborús időben.) Dr. Deák J ános : Újuljatok meg! (Vasárnapi.) Vargha Sándor: Új élet. (Háború idején.) Dómján Elek: Fejlődés az erkölcsi világban. (Vasárnapi.) Mészáros János: Hálaadásunk. (Vasárnapi.) Kiadóhivatal: Nagybánya, Híd-utcza 19. sz. Előfizetés egész évre 12 K. Félévre 6 K. Negyedévre 3 K. A pataki névtelen neve. írta Harsányi István-Különnyomat a Sárospataki Ref. Lapok 1916. évi 3—4 • számából. Ára 50 fillér. — A szerző ebben a kis értekezésben a mellett száll síkra, hogy az Euryalusról és Lukrécziáról szóló latinból átdolgozott széphistóriának szerzője, a „pataki névtelen", mint azt Szilády Áron meggyőzőleg kimutatta. Balassa Bálint; azok ellen polemizál, a kik ezt kétségbe vonták. Az 1915. évi Kövesdy-pályázatra a következő jeligéjű pályaművek érkeztek: I. Hiszen a bú mesterkezével stb. II. Feldpost. III. Euterpe. 1Y. Küzdést kívánok stb. V. Erős várunk nékünk az Isten. VI. Ki lanton győz, nyer szíveket. VII. Bercsényi-fohász. VIII. Pax vobiscum. — A bíráló bizottság tagjai voltak : Mácsai S. elnöklete alatt P. Nagy Zoltán tanitólcépzőintézeti zenetanár a főiskolai gazdasági tanács és Brück Gyula zenetanár a Zenede részéről. Az első díjat (150 K) Ficlitner Sándor szegedi karnagy, a második (100 K) és harmadik (50 K) díjat Varga József ny. zenetanár nyerte. A díjat nem nyert pályaműveket a feladóvevény beküldése után Mácsai Sándor a főiskolai háznagyi hivatal útján díjmentesen visszaküldi. A folyó évi pályázat ebben a számunkban olvasható. A MI ÜGYÜNK. Felhívásunk. Lapunk vezetőhelyén közöljük azt a meleghangú felhívást, a melyet szövetségünk intéz a Presbiteri Világszövetség nyugoti részének (Western Section of the Presbyterian Alliance) vezetőségéhez. A felhívás Rev. W. H. Roberís. D. D. LL. D., Philadelphia czimre ment el ezelőtt egy hónappal. Talán már meg is kapták. A szép felhívás elolvasása után bizonyára sokan mondják, hogy talán nem sok haszna, foganatja lesz. Nem tudjuk. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy Amerikában is vannak már sokan, a kiknek lelkiismerete kezd ébredezni ebben a szomorú ügyben. Olvassuk, hogy a szenátusban is többen nyújtottak be határozati javaslatokat a municziógyártás megszüntetése, vagy legalább is korlátozása, kontingentálása érdekében. — De mindegy, ha hallják, ha nem hallják, ottani véreink érdekében el kellett hangzania ennek a szózatnak. Hiszen mély fájdalommal kell tudomást vennünk arról, hogy egyetlen nagy városban, Yougstownban, a municziógyártás főfészkében, 30 ezer magyar munkás dolgozik az ellenünk gyilkoló szerszámokat szállító gyárakban ! Ezeknek a félrevezetésére s hogy nyugodtabb lelkiismerettel dolgozzanak, az ottani municziógyárosok ó-hazájokat gyalázó lapot adnak ki „Józan észu

czímen hat nyelven. Közülök többekhez talán majd ez a mi szózatunk is eljut. Hadd lássák, hogy nem feledkeztünk meg róluk, hogy mély részvéttel vagyunk irántuk a kényszerhelyzet miatt, melyben vannak s a melynek okozója az, a mi az írás szerint is minden rossznak gyökere, t. i. a pénznek szerelme. Konferencziánkról, mint mult számunkban jeleztük, egyházi lapjaink megemlékeztek. Közöltünk is az akkor kezeink között levőkből idézeteket. A debreczeni lapokat későbben vettük. Ezek közül a Lelkészegyesület röviden referál a lefolyt dolgokról, a Debreczeni Prot. Lapban Budai Gerson ad hosszabb, beható ismertetést, a melyben azonban az a kardinális tévedés van, hogy ezen csak 68-an vettek részt, legtöbbnyire pestvidéki lelkészek, 17 erdélyi és más kerületből is egynéhány.