Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-02-13 / 7. szám

a kik az elnyomó zsarnokság által üldöztetve, nemesebb érzelmeiknek kifejtéséhez talajt és lehetőségeket keresnek. Ezekhez a nemes hagyományokhoz az Unió népe sokáig ragaszkodott és legalább nemesebb részében ezeket a hagyományokat máig is a legértékesebb örökségnek tekinti, mely atyáiról reániaradt. A Nagy Unióban élő, presbiteri szervezetű egyházak kebelében mnnkálkodó liitfeleink bizonyára tudják azt, hogy Európa keletén a magyar presbiteri egyház legszélső előőrse volt azoknak a tanoknak, melyeket Kálvin nevéhez fűzünk s a melyek oly drágák voltak új Anglia lakóinak és azok maradtak a mai nemzedék javarésze előtt is. A magyar presbiteri szervezetű ref. egyház az európai szárazföldön ma is a legszámosabb mindazok között, a melyek Kálvin tanai szerint szervezkedtek. Ennek az egyháznak ezidőszerint számos híve az Egyesült-Államok területén ápolja atyái hitét, s részesül a Ti tettekben is sűrűn nyilvánuló támogatástokban. Vannak sokan, a kik ezidőszerint a keresztyénségnek felekezetekre való tagozódását károsnak, vagy legalább is feleslegesnek tartják. Mi a magunk részéről azt hisszük, hogy ez a természetnek el nem utasítható követelménye és a fejlődésnek igazán hathatós tényezője, és úgy gondoljuk, hogy az Egyesült-Államok vallásos életének elevensége és ereje nem a legutolsó fokban ennek köszönhető. Éppen azért mi értékesnek és jelentékenynek tartjuk a presbiteri egyházak munkáját és büszkeséggel tölt el bennünket az, hogy e részben szorosabb kapcsolatban állunk azokkal, a kiknek az Unió felépítésénél, a nemzet erkölcseinek fejlesztésénél és megóvásánál oly jelentékeny szerep jutott. Az a meggyőződésünk, hogy nem tisztán a sors játéka, hogy azoknak az intézményeknek a legnagyobbika, melyek a háború borzalmainak enyhítésén fáradoznak — a Vörös Keresztet értjük —, ugyanabban a városban székel, a melynek legnagyobb jelentősége és büszkesége ma is csak az lehet, hogy Kálvin falai között lelte meg azt a menedéket, a melyre vágyott s a mely megadta neki a lehetőséget tanai megalapozására. Vallásos felfogásunk közös származására, a sok tekintetben még ma is azonos erkölcsi és vallásos törekvésekre támaszkodva vagyunk mi bátrak, kik a magyar presbiteri szervezetű ref. egyházban a vallásos életnek társadalmi úton való ébresztésén működünk, Hozzátok fordulni. Lehetetlen, hogy megfontolás tárgyává ne tegyük azoknak az Amerikába szakadt véreinknek helyzetét, a kik a mostani viszonyok között sok esetben kénytelenek oly munkával keresni meg kenyerüket, mely gyilkos szerszámoknak gyártásában áll azoknak elpusztítására, a kik itthon, hazájukért, családjuk nyugalma és boldogságáért szálltak fegyverbe. Lehetetlen megdöbbenéssel nem venni tudomást arról a rettenetes ellentétről, mely a kifogástalan erkölcsi felfogás és- a vállalt munka között kifejlődik s a melyet a megélhetés követelményei kényszeritettek rá azokra, a kik az Egyesült-Államokat választották második hazájukul és ott nemcsak megélhetést, hanem, a puritán hagyományok révén, erkölcsi nemesülést is kerestek. Nekünk úgy tetszik, hogy amerikai hitrokonainknak velünk együtt módot és lehetőséget kell találni arra, hogy e tragikus ellentmondás megszűnjék s az erkölcsi kötelezettségek, szemben a megélhetés lehetőségével, érvényesüljenek. Nem vesszük magunknak azt a bátorságot, hogy az eszközök és eljárás tekintetében Titeket valamiképen is befolyásolni akarnánk. Nem tartjuk magunkat erre illetékeseknek. Mi tisztán és kizárólag arra kérünk Benneteket, hogy tegyétek megfontolás tárgyává ezt a súlyos és nehéz problémát. Igyekezzetek az ellentéteket úgy elsimítani, a mint az meggyőződéstek és tudástok szerint legkielégítőbb. Mi lehetetlennek tartjuk, hogy ne volna mód ennek a feladatnak olykép való megoldására, mely a nemzeti önérzet és jogos érdekek sérelme nélkül megteremti a lehetőséget annak a keresztyén ideálnak megvalósulására, a mely bennünket kölcsönös szeretetre int. Talán nem tévedünk, ha azt hisszük, hogy ebbe a kérdésbe bele göngyölődik az is, vájjon a modern fejlődéssel szemben lehetséges-e a keresztyénségnek azokat az ideáljait megvalósítani, a melyekért a puritán atyák vérző szívvel mondottok búcsút annak a régi hazának, a melyhez őket a szeretetnek és ragaszkodásnak ezernyi kötelékei csatolták. Ezek tették képessé őket arra, hogy a műveletlen vadont az okos emberi munka és törekvések eredményeivel népesítsék be, megadván az alapot arra a káprázatos fejlődésre, mely ma az Egyesült-Államokba lépő idegent annyira lebilincseli. Ezekre a jövőnek is el nem utasítható szüksége van. Meggyőződésünk az és ebben a tekintetben, azt hisszük, felfogásunk tökéletesen egyezik a Tietekkel, mert egyeznek azon kiváló férfiúéval is, a kinek kezébe tette le az Egyesült-Államok népének többsége közügyeinek vezetését, a nagyon tiszteletreméltó Wodrow Wilsonéval, a ki nyíltan és határozottan azon az állásponton van, hogy a Wall Street-ben felhalmozott milliók nem az az igazi gazdagság, a melyre az Egyesült-Államok népe igazán büszke lehet. Ezek a milliók csak eszközök lehetnek fenköltebb czélok érdekében. Az igazi boldogság szerinte az igaz és őszinte ragaszkodásban áll a léleknek azokhoz a láthatatlan sejtelmeihez, melyeken egyedül nyugodhatunk meg s tarthatjuk fenn magunkat ellankadás nélkül ebben a küzdelmes világban. És ha nem volna elég annak a tekintélye, a kinek kezében nyugszik ezidőszerint a Nagy Unió népének politikai irányítása, szabad talán reámutatni, hogy Bürke, tehát az a férfiú, a ki akkor, a mikor az amerikai gyarmatok felszabadításának erkölcsi indítékait kellett megokolni, a legnagyobb szolgálatot tette a szabadságért vérüket ontó gyarmatosoknak, szintén abban a véleményben van, hogy: A legigazibb bölcsesség a politikában sokszor a nagylelkűség; nagy birodalom és kicsinyes felfogás rosszul párosul. Azután, a mint Ti