Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-02-06 / 6. szám

ref. papság indítson gyűjtést az orosz dúlás folytán sokat szenvedett Mezőlaborcz ref. fi ók egyháza részére, hogy ott egy szerény kis kálvinista templom hirdesse a ref. lelkészi kar áldozatkészségét és legyen beszélő bizonysága az Űr kegyelme iránt érzett hálánknak, a ki a mi gyülekezeteinket, templomainkat nem engedte ellenségtől tiportatni. Az eszme propagálására, az akczió intézésére dr. Tüdős István tiszáninneni püspököt kéri föl; ő maga 50 koronát ajánl fel erre a czélra. — A nemes szívre valló felhívás, hisszük, nem fog felelet nélkül maradni és bár nekünk ott fenti a végeken nem sok hitsorsosunk van, de azért a sokféle „—falva" sorában valami majd mégis hirdeti a mi áldozatkészségünket is. De az is bizonyos, hogy nekünk a jövő emlékezetes esztendőben, a mely, hisszük, a béke eljövetelének ideje lesz, le kell tennünk itt a központban valamely olyan áldásos intézménynek az alapkövét, a mely a mi magyar ref. egyházunkhoz méltó örökítés leend. Videant consules . . . Jam proximus ardet . . . Unió. Erről írnak és beszélnek most sokat. De hogy milyen kár a szervezeti unióval mégcsak foglalkozni is, mutatják a konkrét esetek: Kaposváron az ev. testvérek külön egyházközséggé tömörülnek, szeptembertől kezdve külön hitoktató s.-lelkészt alkalmaznak és megteszik a szükséges lépéseket az anyásítás érdekében. — Budafokon is megkezdődött, mint olvassuk, a különválást czélzó és erre vezető munka. — A példát természetesen mi is követjük. A tények beszélnek! Új diakonissza és szeretetház. Méltó módon készül a budapesti ev. egyház a reformáczió 400 éves jubileumára. A pesti magyar egyház tanácsa január 10-én tartott ülésén ugyanis egyhangú lelkesedéssel fogadta el Rafifay Sándor lelkész előterjesztését, melyben kimutatta, hogy újabb adományokból és gyűjtésekből, valamint régebbi adományokból és alapokból évi 10,000 korona biztos fedezet áll rendelkezésre a végből, hogy az ev. diakonissza és szeretetház felállíttassék, a gyülekezet Balassa-u. 9 szám alatti, néhai Kakas Lídia által hagyományozott házában. A terv szerint a diakonissza és szeretetház egyelőre 4 próba-nővér és egy vezetőnővér felügyelete alatt 3—4 elaggott ós munkaképtelen szegény nőt ós 4 árvaleányt fogad magába. Fejlesztése fokozatosan történik. A tábori papság működéséről. Német nyelven jelen meg egy folyóirat, a mely a róm. kath. tábori lelkészek szolgálatára vonatkozó dolgokról ad közleményeket. Legutóbbi száma, mint olvassuk, részletes adatokat közöl a katonai lelkészek tevékenységéről, a tábori püspök működéséről és az uralkodó által való elismerésről. — Mi még a mi tábori lelkészeink czímeit sem tudjuk a maguk összeségében, működésükről is vajmi keveset tudunk. Kitüntetés. Arokháty Bélának és a most Heidelbergben tartózkodó Berta Imrének, budapesti theologusoknak Ferencz Szalvátor főherczeg a hadiékítményes vöröskereszt ezüst díszjelvényt díjmentesen adományozta a, sebesültek közötti munkálkodásukért. Egyházmegyei ós egyházközségi lapok. A kerületünkben megjelenő három egyházmegyei lap januári számait a mult hét folyamán vettük. A felsőbaranyai Kálvin-Szövetség lapja a Baranyai Kálvinista Lobogó czímen 4-ik évfolyamát járja s előbb Csikesz Sándor, most Bocsor László szerkesztésében jó szolgálatot teljesít a baranyai hitélet ébresztése körül. — A Kecskeméti Egyházmegyei Reformátusok Lapja több érdekes háborús aktuálitást közöl; leírja a többek között azt a szép karácsonyi ünnepélyt, a melyet az ottani tábori lelkészek rendeztek a bécsi Ker. Ifj. Egyesület szép otthonában a katonák számára. Bizony némi szégyenkezéssel kell tudomásul vennünk, hogy ott már saját háza van az Egyesületnek ; abban lakik két tábori lelkészünk is. — A Tolnai Reformátusok Lapjá-t most Szakács Imre mórágyi lelkész szerkeszti. Megragadóan szép czikk ebben az „Istentisztelet a Kárpátokban" czímü, a melyben Okos Gyula tábori lelkész írja le azt az istentiszteletet, a melyet a magyar bakáknak tartott 1915 januárban a honvédelem nagy és nehéz napjaiban. — A Vértesaljá-1 az új szerkesztők, ifj. Varga Sándor, Kis Dániel és B. Szabó János nagy ambiczióval és szeretettel szerkesztik. Fejes György ráczkevei lelkész ebben is közöl egy hangulatos „rajzot", ezúttal a jelenből. — A budapesti „Egyházi Értesítő" most a háború miatt fél akkora terjedelemben jelen meg. Jó volna talán követni a helybeli ev. testvérek példáját, a kik heti gyülekezeti lapot adnak ki négy lapnyi terjedelemben, így a hívek frisebb híreket kaphatnának. — A poroszlói Egyházi Elet-et is nagy gonddal szerkeszti a súlyos betegségéből felgyógyult Gaál Ferencz lelkész (V. évfolyam), ebből olvassuk, hogy a Téli Újságnak ott 300 előfizetője van. Adományok. A katonák vallásos irataira adakoztak: Gödöllő 50, Vukovár 40, Alberti-Irsa 14, Pócsmegyer 25, Gerjen 6, Mogyoród 30,44, Ung (Esztergom m.) 16, Zoltai Ignáczné 2, Fábián Károly Fehérgyarmat 2 K. Összesen 185'44 K. Eddig befolyt 3886'38 K. A vak katonák bibliájára adakozott: Molnár Sándor ny. igazgató 2 K, M. P. 10 K, E. A. 2 K, Borsos Jánosné 2 K, Báán Zsigmondné 2, Takács Jánosné 2 K. Befolyt eddig összesen 538'41 K. ISKOLA. Kitüntetés. A király kiváló, eredményes működéséért dr. llosvay Lajos államtitkárnak, a mi budapesti egyházunk egyik buzgó presbiterének és parochiális gondnokának a Lipót rend középkeresztjét adományozta. Ad multos annos! Eötvös-emlékünnepély. Báró Eötvös József halálának évfordulóján, február 2-án délelőtt szép ünnepély volt a Magyar Tud. Akadémia kistermében, a melyet a magyarországi tanítók áldásosán működő Eötvös-alapja rendezett. Az ünnepi beszédet gr. Apponyi Albert mondotta, azután Lampérth Géza szavalta el nagy hatással ünnepi ódáját. Az ünnepély a Szózat éneklésével ért véget. A fiúgimnáziumok leánydiákjai. Mint tudjuk, az autonóm felekezeti főgimnáziumok közül néhány a leányokat nyilvános tanulókként is felvette, a miniszter helytelenítő kijelentései daczára. A miniszter ugyanis azon az állásponton volt, hogy ez beleütközik a középiskolai törvénybe. A felekezeti főhatóságok ezzel szemben azt vitatták, hogy nekik joguk van erre. A mi Egyetemes Tanügyi Bizottságunk és konventünk is foglalkozott ezzel a kérdéssel. A miniszter most félbeszakította a diszkussziót, erélyes hangú átiratban eltiltotta a jövő iskolai évtől kezdve a leányoknak nyilvános tanulókul való felvételét. Szép, szép, de ezzel természetesen ismét mi húzzuk a rövidebbet, mert hiszen nekünk eleddig csak egyetlen leányfőgimnáziumunk van Debreczenben ós egyhamar nem is lesz módunkban többet felállítani. A koedukáczió kellő intézkedések, berendezkedések mellett, a pedagógusok egyező véleménye szerint, eddig nem is járt semmi veszedelemmel.