Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-02-06 / 6. szám

KÜLFÖLD. Amerika, Hírneves amerikai lelkész elhunyta. Az amerikai prot. világnak, közelebbről a ref. lelkészi karnak kiváló tagja hunyt el karácsony szombatján Pittsburg városában, a magyar-barát érzelmeiről ismert dr. Prugh János személyében. Az elhunyt 35 esztendőn keresztül szolgálta a fényes pittsburgi ref. gyülekezetet és mint ennek lelkipásztora, roppant befolyásával és jiagy összeköttetéseinél fogva a Pittsburg városában lakó magyar reformátusok lelki érdekeinek felkarolására irányította rá az egész város társadalmának figyelmét. Ennek eredménye lett aztán, hogy az amerikai protestánsok felépítették a magyar hittestvéreik részére 25 esztendővel ezelőtt az első magyar ref. templomot Amerikában, nevezetesen Pittsburg városában. A gyülekezet részére ugyancsak dr. Prugh hozatta ki Debreczenből a legelső magyar ref. papot is, Kovács János személyében, kinek nemcsak útiköltségét, hanem teljes fizetését is elvállalta dr. Prugh és az ő lelkes gyülekezete. Dr. Prugh két czikluson keresztül volt elnöke az amerikai ref. egyetemes egyház zsinatjának és egyáltalán egyike volt az országos hírnevű amerikai ref lelkészeknek. Temetése karácsony ünnepén ment végbe gyülekezete és a város közönségének óriási részvétele mellett. Gyászbeszédet az elhunyt felett dr. James Good theol. tanár, a ref. egyetemes egyház zsinati elnöke tartott két más lelkész segédletével, a temetőben pedig a magyar gyülekezetek nevében dr. Harsányi Sándor, kihez az elhunytat 20 évre terjedő meleg barátság fűzte, búcsúzott el az illusztris férfitől, kiben az amerikai magyar reformátusság egy igazán nemes barátját veszítette el. A végtisztességtételen több mint 50 lelkész volt jelen. A MI ÜGYÜNK. Konferencziánkról a most előttünk lévő egyházi lapjaink méltánylással emlékeztek meg. Ne vegye senki szerénytelenségnek, ha megjegyzéseiket ide iktatjuk. A jó ügynek óhajtunk ezzel is szolgálni. A Dunántúli Prot. Lap tudósítója a konferencziáról adott részletes méltányló megemlékezése után ezt mondja: Az előadások kivétel nélkül megerősítették a résztvevőkben a vágyat a munkára, felkeltették az érdeklődést s annyi-annyi kérdést adtak hogy alig várjuk a legközelebbi konferencziát, mely a felmerült problémákra lesz hivatva feleletet adni. Bizony-bizony nagyon sok problémánk van nekünk. Ki oldja meg őket? Isten már segít nekünk. 0 az, a ki ezeket felébresztette szívünkben. Vájjon mi mit teszünk? 0 már tett. Csodákat művelt. Látunk és látjuk, hogy gyengék, bűnösök, hanyag szolgák vagyunk. Adja Isten, hogy ez a konferenczia hathatós eszköznek bizonyuljon kérdéseink helyes megoldásához. Adja Isten, hogy minél gyakrabban, minél többen összejöhessünk és beszélgethessünk az Úrnak dolgairól olyan komolyan, olyan alázatos lélekkel, mint itt! A Sárospataki Prot. Lapok-ban Nagy Béla „A budapesti szép napokról" cz. tudósításában elismerőleg mondja, hogy a szép kezdeményezés minden várakozáson felül sikerült s a konferenczia jelentőségét így méltányolja: A legnagyobb jelentősége ennek az összejövetelnek, hogy ott mindnyájan épültünk, növekedtünk a hitben. Van-e ennél nagyobb, nehezebb és kívánatosabb dolog a világon ? Hogy lélekben épüljön az, a kinek élethivatása a lelkek építése . . . Felejthetetlen, kedves órák, napok voltak azok ott, a budapesti theologia dísztermében. Olyan édes melegség áradt ott a szemekből, szívekből: mindenkiéből! elkezdve azon a két jóságos püspökön (Németh I. és Petri E.), a legfiatalabb falusi papiglan. Képzelni se lehet ennél testvériesebb együttlétet. Én azzal a boldog reménységgel távoztam abból a kedves hajlékból, hogy a magyar kálvinizmus reneszánsza már nem puszta ábránd. Az Erdélyi Ref. Szemlében R. L. nemcsak az elmúlt konferencziát méltatja, hanem programmot is ad a jövőre. A vezérczikkből a következőket adjuk: Meg vagyunk győződve, hogy a Kálvin-Szövetség kezdemény ező lépése igen nagy jelentőségű, mondjuk történelmi dátum egyházunk belső életében. Nem nagyotmondás ez ; bizonyítsák az eredmények és a további lehetőségek. A kurzus már a maga külső képében is teljes sikert mutatott. Negyven-ötven tagra számítottak és jelentkezett körülbelül száz. Az előadásokat állandóan 80—120 ember hallgatta végig, s a hallgatóság száma nemhogy csappant volna, hanem — hogy, hogy nem — folyvást növekedett. Pedig ugyancsak tömött programm volt: naponta nyolcz előadást hallgatni végig s köztük legalább is három olyat, a mely a theologia alapvető kérdéseit sokszor igen tömören és teljes elvontsággal foglalja össze: csakugyan nem könnyű dolog. Négy napon át reggeltől estig kemény szellemi munkát végzett minden egyes tag, tehát szó sem lehet arról, a mi az ilyen papi összejöveteleknek a sorsa szokott lenni: a megnyitás után kiki megy a maga dolga, mulatsága után s a legfontosabb határozatokat már csak egynéhány nagyobbtehetségű ülő hozza meg. A mi konferencziánknak ez a komoly állhatatosság^, valamint az a tény, hogy magyar kálvinista papok a mai drága világban 60—100 koronát képesek áldozni csupán azért, hogy gondolatot és lelket vegyenek : mély tiszteletre indít mindenkit az ily módon megnyilatkozó komoly életfelfogás, tudományszomj, kötelességérzet és áldozatkészség iránt. Természetes, hogy a kurzusról mindenki meggazdagodva jött el. Mindenki tanult annál többet, minél többet tudóit már azelőtt is. Nyoma sem volt annak a gondolatnak, a mit régebben hangoztattak némelyek : mit, hogy engem ott oktatgasson valami tacskó ? Benőtt már nekem a fejem lágya ahhoz, hogy iskolába járjak. Mindenki érezte, hogy itt nem felnőttek oktatásáról van szó, hanem közös munkáról és közösen kivívott eredményekről. Egyik theologiai tanár kijelentette, hogy ő máskor négy hét alatt sem tanult volna annyit, mint most négy nap alatt. Az elméleti kérdések pompás összefoglalásai kiváló alkalmat nyújtottak az általános tájékozódásra, vagy a halványulni kezdő ismeretek felújítására. — A konferenczia szellemi légkörében nyilván érezhető volt két áramlat (egyik egészségesebb ós termékenyítőbb, mint a másik): elméletileg a Kálvin gondolatainak a reneszánsza, gyakorlatilag: a kálvini theológia alapelveiből következő praktikus állásfoglalás. A konferenczia nem röstelte visszatérni Kálvinhoz, tehát hatalmasat lépett előre. A Kálvinhoz való visszatérés még mindig haladást jelent. Minden keresztyén felekezet között a katholiczizmus mellett egyedül a kálvinizmus az, a melyik egy óriási ós egységes theologiai rendszer uralma alatt kezdette meg és folytatta a maga pályafutását, tehát a kálvinizmus szellemi alkata kellene, hogy a leg-