Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-02 / 1. szám

szükségünk lesz a hatványozottan felmerülő feladatokkal szemben sokszoros mértékére annak a kegyelemnek, a mely megerősít bennünket a nagy munkákra, a magunk és mások terhének hordozására! PTÁRCZA. Huszár György emléke.* — írta ós a nagykőrösi ref. főgimnázium Huszár György gyász ünnepén, 1915. decz. 11-én. előadta Horváth József vallástanár. — Szűnj meg tombolni szívettépő bánat, Oszoljon kissé nehéz felleged! Sűrű harmatán a megtört szemeknek Hadd lássuk az engesztelő eget. Feldúlt boldogság távoli sírján míg Fojtott panasz halkan zokogva jár, Tűzzön le a romokra égi hitnek Szelíd fénye, vigasztaló sugár. S ha jajszavunk csöndes sóhajba olvad, Jövel, jövel, áldott emlékezet! Siralmunk, gyászunk sötét fátyolán át Te nyújts nekünk fölemelő kezet. Mutasd meg a férfit, a hőst, a nemest, A bajnokot, ki bátran onta vért, Ki élt, küzdött, alkotott nemes hévvel S mikor kellett: meg is halt a honért! ímhol az ember: magyar sarj, ép, erős, Tisztes külsőben aczélos erő, Karja kemény vas, arany a szíve, Minden szépért, jóért lelkesülő. Fényes csarnok a lelke, melyben fenkölt Eszmények vívnak tiszta életet, Akarata szilárd irány a jóra, Egész lénye nemes, emelkedett. Tudást szomjazva garmadába rakja, A mi multunkban dicső s nemzeti. Lelkét nagy idők forró lehellete, Osi erő szent csókja égeti. Dalba, versbe öntött magyar dicsőség Beszédes ajkán fénylő szárnyat ölt, Tollán régi zománczában ragyogva Kitárul e szépségben buja föld. S e dús kincseket nem magának gyűjté, Az ifjúságnak volt lelki atyja, Tanár, nevelő, ki legbensőbb énjét A jövendő zálogának adja. * A nagykőrösi ref. főgimnázium tanára; 16 havi hősi küzdelem után okt. 29-én a Monte-San-Michelen olasz gránáttól öszszezúzva, meghalt a hazáért. Tudása szárny, melyen a földi létnek Korlátain túl a magasba száll S a fiakat hitre tanítva, a czélt Ott leli föl a menny kapuinál. S oh mint szerette a kicsiny lelkeket, A tanítványokat s gyermekeit! Családját, azt a kis, vidám kört, melyet Összetartás, hű szeretet hevít. Hajléka oltár volt, hol a feleség Gyöngéd szerelme enyhe lánginál Az élet viharával küzdő férfi Békés otthont, boldog fészket talál. De megzendült a harczra hívó szózat: Talpra nemzetem minden hű fia! S kemény lélekkel indul a csatába, Kezében kard, szívében biblia. Homlokán még borong a búcsú árnya, De keblében már kész az akarat, Hősi karral, halálig elszánt hittel Megvédeni az ősi falakat! S Isten akarta, hogy sorsa beteljék, A hazáért hulljon drága vére, Áldozatul omoljon ifjú élte Határaink megszentelt kövére. Mit meggyőző, csodás erővel vallott, Halálával híven pecsételé, Magát vetette oda élő gátul A hitszegő, bősz ellenség elé !... Te már a hősök büszke álmát alszod Szívünk szerette, édes, jó barát S a nagy idő szép lassan behavazza Fényes lelkednek sírbadőlt porát... De neveden nem győzhet az enyészet Míg utánad tengernyi köny rezdül, Szent biztatás égi világa árad Gyászunk komor felhőin keresztül. Az ige, mit hirdettél s melyért haltál, Új időknek lesz dicső virága, Sírod felett boldogabb élet pezsdül, Kedves barát! Nem éltél hiába! Utódok ajkán győztesen feltámad Lelked álma, eszményid igaza, Örök élet nemes pályád jutalma S örökké ól az imádott haza! Kálvin bronzból vert, igen sikerült plakettje öt korona árban megrendelhető a Kálvin-Szövetség titkári irodájában (IV. ker,, Molnárutcza 17• szám).