Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-12-10 / 50. szám

lyázott volna. Igazán nem tartozott az élelmes emberek közé. Mi csak azt látjuk, hogy dolgozik és írásaiból egyegy áramlata érezhető annak a légkörnek, a mely körülveszi, a mely reménységével s minden ember iránt táplált rokonszenvével van átitatva. ír. Önzetlensége, kedélyének mélysége ösztönzi, hogy melegítsen, mint a nap, növeljen, mint a harmat. Szereti egyházát, hazáját s az embereket gyarlóságaik miatt el nem veti. Az ilyen ember boldogtalan nem lehet. A magyar családokkal akar szóba állani, ezeknek óhajt prelegálni, úgy mint az iskolában tanítványainak a padok előtt, beszólni akar velük jó kedvvel ós közben meg akarja szólaltatni mindazokat, a kik az eszméért lelkesülnek s a kik megfelelő készültséggel, szíves készséggel közreműködni hajlandók. A munkatársak tisztes gárdájában a szerkesztőtárson, Kovács Alberten kívül ott vannak: Baksay Sándor („Patak Banya" és „Tömpöri Balázs végzett theologus estvéje otthon" czímű elbeszélése a „Keresztyén Családban" jelenik meg), Szász Károly, Dömötör János, Dobos János, Sántha Károly, Tolnay Lajos, Kiss Károly (szentkúti, dunántúli lelkész zamatos elbeszéléseivel), Váró Ferencz (nagyenyedi főgimnáziumi tanár, az erdélyi egyházkerület tanügyi előadója^, Hajdú Zsigmond (ref. lelkész, később a tiszántúli egyházkerület püspöki titkára), Borzsák Endre (szekszárdi lelkész). Bennünket elsősorban itt Farkas József érdekel, a mint előadásokat tart a családok aprajának, nagyjának. Dr. Pruzsinszky Pál. BELFÖLD. A Bethesda-kórház jubileuma. Az elmúlt héten volt a. Bethesda-kórház nagyhete. Csendben, mint illik e kórház tisztes múltjához, de meleg érzések között, Isten iránti hálaadással ülték meg e napot a kórház falai között azok, a kik napról-napra való hűséges munkával, a világ szemei elől elrejtve, mint korallok a tenger mélyén a szigetet, építik ezt az oly áldásos intézményünket. Őszinte és meleg volt a részvét, a mit a különböző hatóságok s egyesek, hasonló eszmények harczosai, tanúsítottak az egyetlen magyar református kórház iránt. Bent áhítatos és ünnepi érzéssel s arczulattal sürög a kis sereg, a testvérek serege, még a betegekre is átragad az ünnepi hangulat: az Űr készítette nekünk e nagy napot! Deczember 2-án este a Filadeltia Diakonissza-Egylet családias körében testvéravatás volt. Két testvért avattak fel és kettőt a segítő testvérek közé vettek fel. Biberauer Richárd diakonissza lelkész szólt az avatandókhoz a II. Kor. 4. és 5 —7. alapján, hogy gyenge cserépedényekben drága kincsek hordozói és osztogcdói legyenek! Makay Lajos, a debreczeni diakonissza-intézet lelkészének imája s a testvérek éneke : Szent, győzedelmes élet, melyből erő fakad — zárta be a bensőséges ünnepet. A jubileum napja deczember 3-ika volt. Azért is fontos nap, mert végre e napon az ország legtöbb református templomában is szó esett a Bethesdáról, mint diakonisszakórházról s a perselyekbe a pénz a püspök urak rendelkezése szerint e szent czélra gyűlt. Ez az első hivatalos és egyetemes megmozdulása a református egyháznak az ő egyetlen kórháza mellett! Hisszük, tudjuk, hogy nem utolsó! Budapesten a Kálvin-téren Petri Elek püspök, Budán Haypál Benő lelkész, a Fasori templomban dr. Kováts István theol. tanár, Kőbányán Takaró Géza lelkész, Zuglóban Benkö Victor dolhai lelkész, Óbudán Kálmán Farkas s.-lelkész, a Svábhegyen Varga Antal vall. tan. lelkész emlékeztek meg prédikáczióikban ügyünkről. A perselypénz összege példátadóan és hálára indítóan nagy. Déli 12 órakor volt a jubileumi díszközgyűlés a kórház szépen feldíszített imatermében, a melyen sokan vettek részt. Lic. theol. dr. Kováts Lajos, a Bethesdát fenntartó Filadeltia-egylet elnöke nyitotta meg a díszközgyűlést, megjelölvén a kórház feladatát a nemzetmentés, ápolás, gondozás ós nemzetkiépítés szent munkájában. Ezt végezte eddig félszázadon átt

e kórház, ezt munkálja ezután remélt külső és belső fejlődése mellett és ez által, azon legmagasabb és legeszmónyibb elvek : a keresztyén elvek szerint, miket homlokára írt s ott akár ragyogtatni mindenkor. Noblesse obiige ! E magas ideálok köteleznek, hogy gondozásunkba vegyük a nemzetet nemcsak testileg, de moraliter, erkölcsileg is. E szent elhivatásnak Istenben való teljes bizodalommal ezután is eleget teend e kórház! Dr. Fleischer Gyula, a Filadellia ügyésze mutatta be az üdvözlő sürgönyöket, leveleket, többek között dr. Darányi Ignácz ker. főgondnokét, a ki 100 K-t küldött, Szilassy Aladárét, a kórház volt ügyészéét, a német egyházét, Pröhle Henrik pozsonyi lelkészét, dr. Lovrich József, a budapesti bábaképző igazgatójáét, stb. Ezután dr. Thaly Lóránt, a kórház igazgató-főor- ' vosa olvasta fel szép emlékezését és megható bizonyságtételét, a kórház orvosi szellemének fejlődéséről s az ápolás ép oly értékes, mint a maga nemében páratlan voltáról, mit a diakonissza-kórházban épen a diakonisszatestvérek munkája által lehet feltalálni. E felolvasást, miről egyik világi vezetőemberünk ott privátim azt jegyezte meg, hogy ilyen bizonyságtételt még orvostól nem hallott, jövő számunkban egész terjedelmében közöljük. Ezután az üdvözlések következtek : dr. Fáy Aladár a belügyminisztérium és dr. Némethy Károly államtitkár nevében, dr. Márkus Jenő Budapest főváros és dr. Bárczy István b. főpolgármester nevében, Saly Károly rendőrfőtanácsos az államrendőrség s a betegsége miatt meg nem jelenhetett Bocla főkapitány nevében, Petri Elek a duna-