Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-12-03 / 49. szám

ellen, hogy a kórházakból orfeumokat csináljanak, hogy hivatalos engedély és rendezés hatósági útjain szállítsák elé ezt a rémítő piszkot, a mivel az a kunsági vagy erdélyi baka különben talán sohasem találkozott volna. Mikor tekintélyes orvosprofesszorok aggódva írnak a nemi betegségek terjedéséről és az erkölcsök züllése, s társadalmat és családot fenntartó erők rothadása mind érezhetőbb lesz, tiltakoznia kell az ellen, hogy a bűnt hivatalos adagokban adják a katonáknak! Mit ér, ha a tudomány minden művészetével egészségessé teszik a testüket, de a romlott, nemiségre utazó művészet minden tudományával igyekszenek orfeumtöltelékkó nevelni őket a kórházakban ! És mit ér az a muzsik-test, melynek ép minden izma, de megmérgezett és fertőzött, minden hite, lelkesedése, reménye ? A nemzet, az itthonmaradt családok, hitvesek és gyermekek érdekében és a mi katonáink érdekében meg kell akadályozni a lélekgyilkolásokat. Muraközy Gyula. KÜLFÖLDI HÍREK. A német kultúra angol megvilágításban. Patersen edinburgi, skót egyetemi tanár több skót és angol tudós tanártársának közreműködésével a mult évben, tehát már a világháború zivatarában angol nyelven Német kultúra czím alatt egy figyelemreméltó nagyobb művet adott ki, a melyben a németeknek a tudomány, irodalom, művészet s. az élet terén kifejtett munkásságát vizsgálják s annak eredményéről elismeréssel szólallak. Annak tartalmát tanulság okából az Alig. Ev. Luth. K.-Ztg. ismertetése fonalán kivonatosan a következőkben bemutatjuk: Manapság az angolok azt sem tudják, mit is kell érteniük kultúra alatt? Pedig nagy honfitársuk: Chamberlain még a háború előtt megírott A XIX. század alapjai cz. nagy művelődéstörténeti művében meggyőzően kimutatta s azt a háború réme azóta napnál világosabban beigazolta, hogy lényegalkotó különbség van kultúra, czivilizáczió és műveltség között. Angol tudósok, írók és Grey iskolájából való politikusok szerint „a mai i.émet kultúra a morális hanyatlás, sőt teljes összeomlás lejtőjére jutott," hogy továbbá „Németország a kultúrának és a tudománynak nem is tett valami lényeges szolgálatot, sőt a németek ma is azok a barbárok, a kik azelőtt 15 évszázaddal eleinket megrohanták s a római birodalom czivilizáczióját lerombolták", hogy „nincs is tulajdonképen német tudomány, hanem az csak a tapasztalati tények összegyűjtése és szürke theóriák kiszedése" s végül „egy Laplace és Newtonhoz, Darwin és Pasteurhöz hasonló zseniális szellemei nincsenek Németországnak" stb. Mit sem akarnak tehát tudni egy Euler vagy Leibnizről, Virchowról, vagy Kochról. Kantot egyszerűen a skótok s Heinét a zsidók számára foglalják le s ott könyvelik el. Ilyen hallatlan elfogultság, hogy ne mondjam elvakultság mellett kétszeres örömmel kell üdvözölnünk Páterson tanár irodalmi vállalkozását, a melyben „leróvja Anglia és az egész világ háláját Németországnak a tudomány s a művészet terén kivívott óriási eredményeiért", ki is az előszóban őszintén vallja, hogy „a németek kétségtelenül a történelem uagy népei közül valók, a kik az angolokhoz hasonlóan önmagukban egyesítik a régi görögök intellektuális ós esztétikai képességeit a régi rómaiak praktikus érzékével, a mivel lényeges szolgálatot tettek a czivilizált emberiségnek". Köztük csak az a különbség, hogy „a czivilizácziónál az angol annak inkább anyagi, világuralmi oldalára, a természetnek a találmányok ós fölfedezések általi megfékezésére, a német ellenben annak intellektuális és erkölcsi oldalára, vagyis a népélet szervezésére, közelebbről a vallás, erkölcsiség és a tudomány ideáljaira fekteti a fősúlyt." Paterson szerint csak a németeknél s nem az angoloknál találjuk a kultúrát, mint magasabb értelemben vett czivilizácziót. De nézzük csak egyenként a „német kultúra" hűséges szolgálatait az emberi művelődés szolgálatában. így mindjárt az I. fejezetben Lodge edinburgi egyetemi tanár a németek történetét s a német birodalom kultúráját ismerteti. Szerinte „Bismarck kolosszális alakja a politika gigásza, a ki vér- és vasrendszere daczára még csak az olasz Cavour-hoz hasonlítható." Hogy melyik közülök a nagyobbik, a történelem fogja majd eldönteni, előbbinek azonban bűnéül róvja föl Francziaország leigázását. Ezzel szemben Carlyle. a nagy skót történetíró, ki a farizeus Cantet az angol nép „szégyenének" mondja, azt tartja, hogy „a világ összes politikusai Bismarck mellett csak szappanbuborékoknak tűnnek fel". Szép elismerés a skót történetírás részéről a német politikai zsenialitással szemben. A II. fejezetben Lindsay oxfordi tanár a német filozófiát ismerteti. Őszintén sajnálja, hogy a német tudósok az angol kitüntetéseket visszautasították. Pedig „nekik úgy kellene gondolkozniuk Shakespeare költészetéről, mint nekünk a német filozófusokról". A német filozófusokat négy kategóriába osztja. Az elsőbe tartozik Leibniz és Woltf, a másodikba mint egyedülálló szellemi nagyság Kant, a harmadikba Fichte, Schelling, Hegel és Schopenhauerrel a romantikus iskola s a negyedikbe a német bölcselet 1850 óta. Elismeréssel adózik a német természettudomány. bölcsészettörténet és kísérleti pszichológia iránt, de az újabb német gondolkodók rovására magasztalja Bergson intuitív bölcseletét. A német természettudomány hiánya az intuitív szemlélet. A Hegel-féle filozófiát nem is a németek, hanem az olaszok fejlesztették tovább. Hogy mit köszön a tudomány a német kutatóknak, azzal Thomson aberdeeni tanár foglalkozik. Alapos és meggyőző fejtegetéseiben arra az eredményre jutott, hogy „a tudomány összes ágaiban sokat köszönhetünk a német kutatásnak s egy Bell ring. Boltzmann, Ehrlich. Haeckel és Helmholtz szolgálatait a biológia, kémia, fizika, matematika, csillagászat és geológia terén az angol sem kisebbíthető". A német tudomány „jellegzetes sajátossága a termékenység, alaposság, tudományos módszer, gondos