Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-30 / 5. szám

tartottuk. A hozzászólásokat ugyan többízben rövidebbre kellett fogatnunk e végből. Az előadók mind beváltották ígéretüket. Egynek külföldre kellett mennie, egy súlyos beteg lett, de mindketten elküldték előadásuk kéziratát. Beteg lelkószelnökiink is gondoskodott maga helyett prédikátorról. Minden napot közös áhítattál kezdettünk. Ének után első nap Petri Elek, második nap Németh István püspökök, harmadik nap Czeglédy Sándor pápai theol. tanár, negyedik nap Uray Sándor debreczeni lelkész imádkozott és tartott bibliamagyarázatot. Egyik szinte mélyebben szántott, mint a másik, szinte magasabbra emelte a lelkünket, mint a másik. Újabb ima után újabb énekkel végződött áhítatunk. Délelőttönként az első előadások a kálvinizmusról szóltak. Az első nap dr. Kováts István azt fejtegette, hogy Miben rejlett a magyar kálvinizmus ereje a múltban?" A második nap Sebestyén Jenő a kálvinizmus theologiai, a harmadik nap Nagy Béla sárospataki theol. tanár a kálvinizmus ethikai, a negyedik nap újból Sebestyén Jenő a kálvinizmus szocziális alapgondolatait tárgyalta mélyen szántó előadásokban. Hatalmas és tiszta körvonalakban domborodtak ki előttünk a kálvinizmus nagy alapvető gondolatai. A délelőtti második előadásokat a legaktuálisabb apolcyetikai kérdéseknek szenteltük. Az első nap dr. Szabó Aladár a „Bölcsészet, protestantizmus és evangélium"nak egymáshoz, a második nap Veress Jenő a modern vallásos színezetű eszmeáramlatoknak, a harmadik nap pedig dr. Rácz Lajos sárospataki főiskolai tanár a modern morálfilozófiának a keresztyénséghez való viszonyát fejtegette, végül a negyedik nap Lukácsy Imre dunavecsei lelkész „A kálvinizmus és a szekták" czímen tartott előadást. Mindmegannyi óriási kérdés és egyórás előadás keretében való megoldásuk valóban mesteri munka! Természetesen, a legutolsó és talán a legnehezebben megoldható kérdés érdekelte leginkább a résztvevőket. Közkívánatra, egy legközelebbi konferenczia több órájára újból kitűzzük. Mert a konferenczián hamarosan kialakult és egyre hangosabb lett az a nézet, hogy ezeket a konferencziákat a jövő években is folytatni kell. Akadt is még néhány konferencziát egészen betöltő kérdés mindjárt a tárgyalások során. Az a kívánság is megérlelődött, hogy ezekre a legközelebbi konferencziákra érdeklődő világi vezető embereinket és egyházunk buzgóbb notagjait is meg kell hívnunk, a lelkészek számára pedig nyaranként kell tartanunk az ország különböző szép helyein egy-egyhetes összejöveteleket. A déli órákban tartott harmadik előadások az elmélet világából a gyakorlati élet körébe vezettek át bennünket. A legégetőbb társadalmi kérdések kerültek sorra szebbnél szebb előadásokban. Első nap az állami gyermekvédelem lelkes harczosának, Ruffy Pál min. tanácsosnak, második nap a honvédtörzsorvosi uniformisban megjelenő dr. Berend Miklós egyetemi m. tanárnak, a piagyar csecsemőmentő akczió apostolának lelkesnéllelkesebb előadásait hallgattuk. Ezekhez csatlakozott dr. Lázár Andor ügyvédnek, a protestáns patronázsmuuka lelkes harczosának nemesen érző lélekre valló előadása. Ebben a sorozatban szólt a mi ideális lelkű s a gyakorlati élet iránt mégis olyan csodálatos nagy érzékkel bíró buji lelkészünk, Andrássy Kálmán is saját tapasztalatai alapján arról, hogy a virágzásnak milyen magas fokára emelheti a lelkiismeretes szövetkezeti munka a legelkoldúsodottabb falut is. Egyik előadás lélekemelőbb volt, mint a másik! Az esti előadások 5 órakor kezdődtek. Az első órában a gyakorlati lelkipásztorkodás fontosabb kérdései kerültek sorra. Az első este Forgács Gyula péczeli lelkész fejtegette meggyőző erővel, hogy különösen most, a háború idején milyen hiterősítő munkákat lehet és kell is végeznünk falun? Második és harmadik este dr. Ravasz László kolozsvári theol. tanárnak, a konferenczia legnépszerűbb és legtöbbször szerepelt előadójának két előadásában gyönyörködtünk. Első alkalommal igehirdetésünk félszegségeinek mesteri, humoros rajzával, másodszor pedig az igehirdető fenséges missziójáról és az igehirdetés helyes irányelveiről szóló lélekemelő fejtegetéseivel szerzett mindnyájunknak egy-egy feledhetetlen órát. AZL utolsó este a liturgiális kérdések terén megoldásra váró feladataink óriási mezejére vetett fénysugarakat B. Pap István. Az első este 6 órakor átvonultunk a Kálvin-téri templomban tartott impozáns közgyűlésünkre, a második és harmadik este pedig egyházunk mai helyzete került megvitatás alá négy előadás kapcsán. 19-én este Hamar István dolgozata az egyházi életünkben mutatkozó szellemi áramlatokról, György Edre v. b. t. t.-é pedig egyházpolitikánkról szólt. 20-án este dr. Szőts Farkas a szocziáldemokracziának, Bernát István világi elnökünk pegig intelligencziánknak egyházunkhoz való viszonyát fejtegette. Valamennyi érdekes, szinte égetően aktuális kérdés, a melyekre feleletet kell adnunk! Mind a négy előadáshoz tartalmas hozzászólások sorakoztak. Ezenkívül második este az Ev. Diákszövetség, harmadik este pedig a Ker. Ifj. Egyesület katona-otthona hívta meg vacsora utánra egy csésze teára a jelenlevőket. 21-én este volt a zárógyűlés. A nagy díszterem épúgy megtelik érdeklődőkkel, akárcsak az első nap estéjén volnánk. Szinte áhítatos csönd uralkodik a hatalmas teremben. Figyelemmel hallgatjuk végig dr. Pruzsinszky Pál theol. igazgató szép és lelkes előadását, ki a lelkipásztornak Kálvin szerint való eszményéről beszél. Bernát Istvánnak elnöki zárószavai után Vas Mihály szabolcsi esperes köszöni meg lelkes szavakkal a feledhetetlen napokat, melyeket itt a teremben és a theologia internátusában töltöttek. Az utóbbi emlékéül átnyújtja társai nevében is az internátusi felügyelőtanár neje nevére tett alapítványuk összegét, dr. Kováts István pedig meghívja a jelenlévő lelkészeket a július első hetében Losonczon a lelkészek számára tartandó, kis nyári üdüléssel is kapcsolatos konferencziára-