Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1916-11-05 / 45. szám
Hallottátok, hogy megmondták: Ne törj házasságot. (5: 27.) Megmondották azt is: A ki válik a feleségétől. (31) stb. stb. Mivel ezeken a helyeken Jézus az ótestamentumi törvényt idézi, lehetetlen ezt az általánosságban mozgó megmondták-ot használni. A passzív szerkezet legalább is sokkal erőteljesebb. Ha a fordítónak más a véleménye, miért nem következetes s miért nem fordítja a megkísértés történetében is a passzívumokat így : Megírták, nemcsak kenyérrel él az ember . . . Megírták, ne kísértsd az Urat; és a Miatyánkban: Szenteljék meg a te nevedet? Itt persze érzi, hogy ez helytelen fordítás volna, de nem érzi a következőkben, a hol pedig, merem mondani, a szenvedő alaknak cselekvőre változtatása sokkal helytelenebb, egyenesen értelemzavaró. Keressétek minden előtt az Isten ' országát és annak igazságát, és ráadásul azt mind megadják néktek. (6: 32.) Mivel az, a ki megadja, az Isten, ez a fordítás rossz. Még rosszabb a 12: 31. Minden bűnt és káromlást megbocsátnak az embereknek, de a Lélek káromlását nem bocsátják meg. Kik? Az ilyen fordítás elveszi az eredetinek az értelmét és erejét. Semmivel sem jobb a 11 : 23. És te Kapemáum, a kit majdnem égig magasztaltak, a pokolig sülyesztenek. Valószínűleg túlságosan magyaroskodni akarásból kerültek bele Masznyik fordításába ilyen nem irodalmi kifejezések : odébb (4: 21, 9: 16), iszonytató (8: 6), a népek (az emberek értelemben) (5 : 19), veszedelmes népség (két emberről szólva!) (8: 28) stb. A mi pórias, az még nem magyaros! Találhatók olyan helyek is Masznyik fordításában, melyek, úgy látszik, a görög szöveg félreértésén alapulnak. 503-ban Mc.xáp'.o: OÍ TTTWJJOÍ, TW 7rvs6;xau, ezt így fordítja: Boldogok a szegények — lélekben. Tehát, ha test szerint nem boldogok is, lélekben azok. Tetszetős, de helytelen fordítás. Itt a lélekben szegényekről, lélekben koldusokról van szó. Hiszen különben a 8. verset is így kellene fordítani: Boldogok a tiszták a szívükben. A 13. versben sv TÍVI álind-r^Biai; magában fordítható volna úgy, mint Masznyik fordítja : mivel sózunk ? — de mivel a kontextusban az előtte lévő mondatnak is, meg az utánajövőnek is tö aXac (a só) az alanya, világos, hogy ide is az értendő s a helyes fordítás az, a mit a Károli ad: Mivel sózatik meg vagy magyarosan, a Rev. szerint: mivel sózzák meg ? A 6 : l-ben Meggondoljátok hát igazságtok dolgát -— nem tudom, hogy jó fordítás-e vagy rossz, mert egyszerűen nem értem, hogy mit akar vele a fordító mondani. A görög szöveg lehet, hogy kissé homályos s a Károli-fordítás helytelenül adja vissza Sixoaoaóv/j-t alamizsnával; itt igaz, kegyes cselekedetet jelent s vonatkozik úgy az alamizsnáskodásra, mint az imádkozásra, melyekről alább van szó. A 6:1 bevezetés a mindkét tárgyra vonatkozó intésekhez s talán a leghelyesebb fordítása ez volna: Ügyeljetek, hogy a mi jót tesztek, ne az emberek előtt tegyétek. Ezt akarta mondani Masznyik ? Akkor nincs semmi ellenvetésem. — A 11 : 19-ben így fordít dr. Masznyik : Bölcseségre vallottak a (sc. Jézus) cselekedetei. A görögben: s-txauó&Yj ao'fía v.rJj ta>v spyoiv aí>ríjc. Az aör/jr nőnemű névmás, nem vonatkozhatik hát Jézusra, csak a oov ía-ra. Ezt nagyon elemi görög tudással meg lehet látni. — 12 : 33-at fordítónk egészen helytelenül adja vissza. Beszúr egy mondatot, a mely az eredetiben nincs meg (csak két eset lehetséges) s kihagy egyet, a mely ott megvan (ex -fáp ... •ftvMoxérzi). Azt persze észrevette* Masznyik. hogy a régi fordítás helytelen, de a helyesbítésnek ez egy kissé furcsa módszere. Hát a 12:38-ban a uvee xwv YpafifiaTéíov xai <t>at oiaaí(ov hogyan jelenti azt, hogy: egy másik farizeus és írástudó, annak a fordító a megmondhatója! Jól tudom, hogy egy irodalmi mű jellemzése (még ha fordítás is az) még nincs kimentve azzal, ha a stiláris hibákat meg a félreértéseket fölsorolja az ember. Sajnos, én még ezt a negatív jellemzést se végezhettem el a szükséges aprólékossággal, mindenre kiterjedve. Hogy többet ne említsek: példáimat mind az első tizenkét részből vettem, a mivel azonban távolról sem azt akartam mondani, hogy a másik tizenkettőben nincsen fogyatkozás. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy egy-egy szerencsés kifejezésre is akadtam, melyek határozottan találóbbak a régi fordítás kitételeinél, pl. kesergők (5 :4), idejekorán (5 : 25), erőltet (5 : 42), a pénzbálvány (6:24). Ha azonban az általános benyomást vizsgáljuk, a mit a Masznyik-féle bibliafordítás az olvasójára gyakorol — a kritikánk megint, nem lehet kedvező. Az, hogy a régi bibliakiadások képtelen módján nem darabolja föl a szöveget versekre, hanem a beosztást csak a margón jelzi, mindenesetre olvashatóbbá teszi ezt a fordítást a Károli-bibliánál — de egyéb nem igen. Hiába, nem tőrülmetszett magyar nyelv a Masznyiké. A magyar fül megérzi ezt. S az egész fordításon meglátszik az elsietettség. Hiába, a bibliafordításhoz idő kell. Ügyelni kell még az interpunkczióra is, meg a korrektúrára is és nem szabad megtűrni olyan pongyola interpunkcziót, mint teszem a 9:5-ben van, vagy olyan értelemzavaró sajtóhibát, mint a milyent az 5 : 16-ban olvasunk: jócselekedeteiket — jó cselekedeteiteket helyett. (Mellesleg megjegyezve, ettől a monstrum szótól egy modern bibliafordításban már, a jóhangzás kedvóért is jó volna megszabadulni.) Mindezek után a közönségnek csak azt mondhatjuk még, hogy ne fogadja meg dr. Masznyik Endre tanácsát, melyet e kis czikk elején említett felhívásban ad, s ne terjessze ezt a 16 K-ás újtestamentumfordítást a harcztéren küzdő s a kórházakban sínylődő katonáink közt, hanem terjesszen el inkább a régi 30 filléres újtestamentumból ötvenszer annyit, ugyanazért a pénzért. Vargha Tamás. Igaz Gyöngyök. Szerkeszti Takaró Géza. Ez évi októberi száma a következő tartalommal jelent meg: Odaadni életünket. Szerkesztő. — Falusi képek. Sz. Piroska. — Feljegyzések a világháborúból. — Emlékezzünk régiekről. Dr. Kováts Lajos. — Az Igaz Gyöngyök sok száz példányban jutnak el sebesült katonáinkhoz.
