Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-11-05 / 45. szám

bibliánk. Égető szükség volna egy jobbra, de első kísérletekre nincs szükségünk. Nagy szükség volna rá, hogy legjobb protestáns bibliai theologusaink, sok, komoly és alapos imádsággal, tanulmánnyal és tanácskozással megcsinálják a modern magyar bibliát. De ha egy, bármilyen kiváló férfiú, egyszer csak elhatározza, hogy „gyors egymásutánban" megjelenő füzetekben 1917 október 31-ére megjelenteti az Újtestamentumot, az ember kénytelen egy kissé bizalmatlanul tekinteni a dologra. A „ Felhívás "-ra ínég egy észrevételem van. „Odateszem —mondja a fordító — bibliafordításomat a közös oltárra, engeszteléséül minden vétkeimért!" ilyen — enyhén ítélve — katholikus ízű és nem épen a legszerencsésebb kifejezés igazán nincs helyén ebben a felhívásban. De ne ítéljünk elhamarkodva, látatlanban. Tegyük le a Felhívást s vegyük kezünkbe magát a bibliafordítást, vizsgáljuk meg elfogulatlanul. Sajnos, nem állapíthatunk meg egyebet, mint hogy egy sok gyarlósággal teli munkával van dolgunk, mely semmiesetre sincs arra hivatva, hogy évtizedekig, esetleg századokig a magyar protestántizmus kánona legyen. Még a legkisebb hibája — bár kitűzött czéljával hozza ellenkezésbe —, hogy nem a ma magyar nyelvén van írva, hanem hemzseg régiességektől. (2: 9-ben hűségesen követi a Károlit: előttük megy vala, bár az eredeti szöveg azt mondja, hogy: vezette őket.) 2 : 12-ben a hazatér helyett a régies megtér-1 használja. 4: 5-ben az állat igét találjuk, állít, helyez értelemben. A nehézkes annakokáért többször előfordul, ott is, a hol a Revideált modernebbül fordít. Például 12: 12-ben : Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni (Rev.), ezt Masznyik így fordítja: Annakokáért szabad szombatnapon jót mívelni. Lön (7: 28, 8: 26). szóltanak (11: 13) régies igealakok. Imígy (11: 16), mígnem (2: 13), egyetemben (8: 11) szintén meglehetősen avult szavak ; ma már így, míg . . . nem és együtt járja. A nyoszolya (9: 2), a mennyiben igen erős szó a mai ember előtt, nagy ágyat jelent és nem könnyen felvehető pokrócz-fekhelyet, A tanítván, hirdetvén, gyógyítván, imádkozván (4: 23, 6: 7, 9: 35) vagy előidejű időhatározót (miután tanított . . . stb.), vagy okhatározót (mivel tanított , . . stb.) jelöl manapság, az egyidejű időhatározót va-ve raggal kell alkotni. Tehát rosszul'fordítja Masznyik: imádkozván, ne hadarjatok; helyesen így kelleíie: imádkozva, vagy: mikor imádkoztok. A Miatyánk kisértet-étő\ (6: 13) Masznyik se tud szabadulni, pedig az ma már nem kísértést jelent. No, ha több hiba nem volna az új fordításban, mint hogy a régiességeket nem eliminálja eléggé — ezt ugyan könnyen megbocsáthatnók neki. Sokkal nagyobb hiba már, hogy a fordító súlyos botlásokat követ el a jó magyarság rovására. Már pedig én inkább olvasom a bibliát a tegnap nyelvén jó magyarul, mint a máén, ha ez a mai nyelv magyartalanságoktól ^emzseg. József\ mint a féle igaz ember, úgy gondolta, hogy feltűnés nélkül válik meg tőle. (1: 19.) A Jordániáiról való tömérdek nép (4: 25.) Ilyet se Tiszatúl, se Dunatúl nem mond a magyar ember! Ne gondoljátok, hogy törölni jöttem a törvényt: nem törölni jöttem. (5: 17.) Törölni lehet a törvénykönyvet (ha poros), de itt talán Masznyik még sem azt akarja mondani. A helyes: eltörölni; igekötő nélkül ezt ilyen értelemben ha használják is a „mai" magyar nyelvben — de nem a jó magyarok. Nevezetes, hogy fordítónk hogy fél az igekötőktől. 5: 29-ben elpusztul helyett pusztul-1 ír, pedig tudnivaló, hogy ez így, igekötő nélkül folyamatban lévő történést jelent — tehát itt helytelenül van alkalmazva. Épen így 5: 32-ben: A ki válik a feleségétől — házasságtörővé teszi azt! Válik a feleségétől az, a kinek a válópöre most folyik. Itt nyilvánvaló, hogy ezt kellett volna írni: elválik. A felöltő helyett (5 : 40) jobb lett volna a régi jó felsőruhát meghagyni. A felöltő-nek nagyon is modern szabóüzlet-illata van. A kölcsönzőtől el ne fordulj (5: 42); erre nem kell az embereket biztatni, hiszen kölcsönözni magyarul tudvalévőleg azt jelenti, hogy kölcsönaefan és nem kölcsön^éra?. 7: 11-ben azt olvassuk: gonosz voltotok daczára; minek ez a németes kifejezés, mikor a gonosz létetekre teljesen jó volna. ,1 hullámok felborították a hajót (8: 24); magyarul: elborították. Mennyivel inkább halmozza el jókkal mennyei Atyátok (7 : 11), magyartalan szórend. Mi a könnyebb, az- é, ha mondom : meg vannak bocsátva bűneid; avagy ha mondom : kelj fel és járj ? (9: 5). Ez már igazán németül van. ha mondom. Lehetne: az-e, ha mondom, vagy ha meg is bocsátom, de itt csakis az azt mondom a helyes. A minek láttára a sokaságot félelem szállta meg (9 : 8). Engem meg bosszankodás. Ez nem mai magyar nyelv, hanem tiszta latinizmus: a mutatónévmás helyett vonatkozó névmást használni minden igaz ok nélkül; helyesen: ennek láttára. 9: 18-ban: és ö életre kel —- a személyes névmás fölösleges, magyartalan. A 11: 7—9. versekben háromszor egymásután fordul elő egy és ugyanaz a magyartalan szórend. Miért mentetek ki a pusztába ? Látni szélingatta nádat ? . . . Látni finom ruhás embert ? . . . Látni prófétát ? Ugyan mit akar dr. Masznyik ? Fordítani bibliát?. .. A 12: 1 fordításánál valószínűleg azt hitte dr. Masznyik, hogy nagyon jó magyaros kifejezést talált. Hiszen igaza van : a kifejezés magyaros, de ide nemcsak hogy nem illik, hanem egyenesen nevetséges. (A tanítványok) éhségükben kalászt tépdestek. Éhségében tépdesheti valaki a szakálát — de a kalásztépés s a kimorzsolt gabona eszegetése olyan természetes ós szokásos táplálkozás volt akkor szegény vándorok számára, hogy épúgy nem lehet azt mondani, hogy éhségükben tették, mint furcsa volna, ha azt mondanám, hogy: éhségemben megebédeltem. A helyes fordítás ez: (megéhezvén, vagy: mivel) megéheztek és . . . Igen bizonytalan talajra lép Masznyik, mikor csupa magyarosságból a szenvedő mondatszerkezetet ki akarja küszöbölni. Lassúnk egy pár példát. A hegyi beszédben, Jézus törvénymagyarázatánál ilyen fordítást ad: Hallottátok, hogy megmondták eleinknek: Ne ölj. (5: 21.)