Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-10-29 / 44. szám

A reformáczió első évszázados megülése hazánkban 1617. Rövid egy esztendő választ el bennünket a reformáczió negyedik évszázados jubileumától. Az előző három évszázados jubileumot (1617., 1717., 1817) érdekesen ismertette Payr Sándor a „Protestáns Szemle" 1911. évi 8. és 9. füzeteiben. Az első évszázados ünnepélyről (1617) nem sokat tud mondani. * „Az ünnepély lefolyásáról, a melyet az egész országban bizonyára a legtöbb gyülekezet és iskola ós pedig nemcsak az evangélikus, hanem a református is megünnepelt, csak két helyre vonatkozólag van megbízható tudósításunk. Az egyik Lőcse, a másik Bittse s mind a kettő a Thurzók védőszárnyai alatt jubilált." (492.) „Már e feljegyzések, az ünnepélyt kísérő általános figyelem, valamint Lányi körlevele is mutatja, hogy a jubilálás nem szorítkozott csak egyes helyekre, talán Lőcsére és Bittsére vagy az öt szabad királyi városra, sőt nem is volt az csupán sporadikus, hanem általános, mint Németországban. Nagy kár, hogy őseink bővebb feljegyzéseket ezen első szép jubileumi ünnepekről nem írtak. Vagy ha írtak, akkor elvesztek." (495.) Nagy örömömre szolgálna, ha az első évszázados ünnepély általánosságára nézve tudnék fölsorakoztatni újabb adatokat, azonban épen arra nézve vannak adataim, hogy az első évszázados ünnepély megtartása hazánkban nagyon is sporadikus jelenség volt, így például a Lőcsével legszorosabb viszonyban álló Kassán sem ünnepeltek. Tudjuk, hogy e két várossal együtt Bártfa, Eperjes és Kisszeben alkották az úgynevezett „pentapolist" (öt város), mely nevezetes vallási és politikai szövetkezetnek egyik tiszteletreméltó emléke az ötvárosi hitvallás (confessio pentapolitana) 1549-bőí. Az öt szabad királyi város külön szuperintendencziát alkotott; 1617-ben Zabler Péter volt a szuperintendens, a ki zsinattal kívánta megünnepelni a reformáczió százéves jubileumát. Kassa város jegyzőkönyvében idevonatkozókig a következő feljegyzést találjuk: „1617. 9. septembris fűit frequens amplissimus senatus extraordinarie in curia, Lőcséről jött egy levél, melyben intimálják, hogy az superintendens synódust akar hirdettetni, melyben az Isten dicsértessék, hogy immár Isten 100 esztendőt adott ültenünk (így!) az igaz evangéliumi praedikálásnak dominus Luther Márton után. Deliberatum: Az mi ezt az dolgot illeti, igen méltó nemcsak mostan, hanem minden időben Istennek nagy hálákat adnunk, hogy ő felsége mindezideig az pápistaságnak dögleletes tudománya ellen az igaz keresztyén vallás mellett megtartott; de nem szükséges, hogy ez végre synódust publice proponáljunk; ne adjunk ansát (= okot) eféle dologgal az ellenkező feleknek és evvel ne adjuk valami háborúságra okot." A „prudens et circumspectus" kassai tanács ezzel elintézte a jubileumot. Igen forrongtak már ekkor Felsőmagyarországon a kedélyek, már-már mutatkoztak a Bethlen Gábor első támadásának (1619) előjelei; Kassa a magyar király birtokában volt, kinek „képe" (helytartója) a kassai főkapitány, Forgách Zsigmond, mint a római egyháznak Pázmány által áttérített túlbuzgó híve, bizonyára inzultusnak vette volna, ha Kassa város az évszázados jubileumot valami feltűnő módon ünnepli meg. Egyetlen pozitív adatunk sincs arra nézve, hogy' a magyarországi reformátusok 1617-ben egyáltalán ünnepeltek volna; mert hogy a Bittsén, Thurzó Imre által rendezett fényes ünnepélyeken református főurak is jelen voltak, az az egyszerű magyarázata, hogy ez az összejövetel politikai jellegű volt, vallási ünnepély színe alatt. A Glatz-féle jubiláris műnek (1818) az az állítása, hogy Debreczen már 1617-ben is megülte volna a százados jubileumot, épen semmivel sincs bizonyítva. Azt se hagyjuk végre figyelmen kívül, hogy Sepsi Laczkó Máté, Lorántffi Mihály udvari papja, majd erdőbényei ref. lelkész, épen a XVII. század első negyedéről egy igen terjedelmes krónikát hagyott hátra (Erdélyi történelmi adatok, III. kötet), melyben az akkori egyházi, politikai és közéleti eseményeket sokszor egészen az aprólékosságig feljegyezte. Például, épen 1617-ből feljegyzi a következőket: Okt. 4. Homonnai György hadat fogad; okt. 14. tájban Gombos András híres latort a törökök elfogták; nov. 4-én összehívják a pozsonyi országgyűlést, a Zsitva-torokban tárgyalnak a törökkel, Pethe László pedig Bethlen Gáborhoz küldetik. Sőt azt is följegyzi krónikásunk, hogy 1617-ben az Isten csodálatos nagy bőséget ada mindenben, Szikszó táján húsz hordó bort adtak száz forinton, a hegyaljai borok hordója 9—15 forinton kelt, a buza köble 25—30—40 dénár volt, stb. Arról azonban, hogy a reformátusok megülték volna a reformáczió első évszázados fordulóját, Sepsi Laczkó Máté egyetlen szót sem szól, a miből egész joggal azt kell következtetnünk, hogy a reformátusok nem is ünnepeltek, mert ha ünnepeltek volna, a krónikás bizonyosan megemlékezik az ilyen nevezetes eseményről. Az eddig ismert történeti adatok alapján abban a véleményben vagyok, hogy a reformáczió első és második évszázados fordulójának (1617 és 1717) megünneplése hazánkban csak kivételes, sporadikus jelenség volt s a legelső általános ünneplés, úgy az evangélikusoknál, mint nálunk, csak a harmadik évszázados ünnepélyen, 1817-ben történt. Révész Kálmán. BELFÖLD. A. dunamelléki egyházkerület közgyűlése. II. Az október 16-iki esti ülés elején 'Sigray Pál tanácsbíró előterjesztette azt az indítványát, hogy az Erdélyből menekült lelkészek és tanítók földúlt könyv-