Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-10-22 / 43. szám

EGYHÁZ. Egyházi értekezlet. Egyházi értekezletünk f. hó 15-én tartotta a Ráclay-utczai díszteremben ülését dr. Bernát István és dr. Szöts Farkas elnöklete mellett. A 37. dicséret első versének éneklése és Tóth Sándor esperes imája után a világi elnök mondott megnyitóbeszédet, a melyben elsősorban is üdvözölte a körünkben megjelent Medgyaszay Mihály alsócsernátoni, Kiss Albert bikfalvi, Jakab György alsóból dogfalvai és Bedö Sándor kisbaczoni erdélyi menekült székely lelkészeket és a háborús helyzet általános vázolása után rámutatott az emberi kapzsiságra, határtalan pénzvágyra, mint a háború valódi okozóira és hangsúlyozta, hogy a további gyászos következményeknek csak úgy lehet elejét venni, ha visszatérünk az evangélium elveihez ós buzgón közreműködünk arra nézve, hogy az egyházat, társadalmat a Kálvinizmusból kiáradó puritán szellem hassa át. — Az elnöki megnyitó után dr. Szöts Farkas terjesztette elő évi ügyvivői elnöki jelentéseit. Bejelentette, hogy a Forgács Gyula mult évi „Legsürgősebb egyházi teendőink" cz. előadását tartalmazó Emlékkönyvet elkülclötte az egyházmegyékhez, a melyek behatóan foglalkoztak ezzel és mindnyájan a mellett nyilatkoztak, hogy az előadásban jelzett sürgős teendők megkezdéséhez teljes erővel hozzá kell fognunk. Az egyházkerületi közgyűlés, mint a róla szóló tudósításból" is látható, megválasztotta az állandó belmissziói bizottságot. Az ügyvezető elnök javaslatára az értekezlet most is kiadja az emlékkönyvet és a meglévő tőke kamatát, valamint a befolyt adományok feleslegét a felállítandó kecskeméti ref. polgári leányiskolában tanuló papleánynak adja. — Az elnöki jelentések után B. Pap Isván theol. tanár tartott figyelemmel hallgatott előadást „Egyházunk a háború után" czímen, a melyben rámutatott arra a nagy munkára, a melyet az egyháznak a háború után a küzdelmes építés, a sebeket hordozó egyéni, egyházi és társadalmi élet gyógyítgatása terén végeznie kell. A felolvasást eszmecsere követte, a melynek folyamán egyértelműleg az a felfogás alakult ki, hogy az egyháznak nem szabad elmulasztani semmi olyan munkát, a melyre isteni alapítójától megbízást nyert és hatalmas „jelekkel" kell bizonyságot tennie isteni küldetéséről. — A felolvasás után Medgyaszay \Mihály erdélyi lelkész mondott köszönetet az értekezletnek a szeretetteljes fogadtatásért, megindítóan szólott erdélyi kálvinista Siónunk egy részének pusztulásáról és felsorolta azokat a nagy feladatokat, a melyek reánk a restauráczió nagy munkájában várnak. — Az elnöki zárszóval, énekkel és Hamar István theol. tanár imájával ért véget az emlékezetes és a lelkekre mély benyomást keltő ülés. Lelkészszentelés. Mult vasárnap folyt le a Kálvintéri zsúfolásig megtelt templomban a lelkészszentelés. Közöljük a felszenteltek teljes névsorát: Gyökössy Dániel (Tiszakálmánfalva) Kiss Géza (Kákics), jMányoky Sándor (Nagyváty), Munkácsy Lajos (Beczefa), Nagy Gyula (Somogytúr), Papp Ákos (Rákosliget), dr. Patay Pál (Budapest, hitoktató lelkész), Rácz Béla (Rádfalva), Ruzsás Dezső (Velmirovácz), Stieb János (Tordinczi), ifj. dr. Szabó Aladár (Budapest, hitoktató lelkész), Szigethy Károly (Lápafő), Szűcs Dezső (Nagykőrös, képezdei tanár), dr. Trócsányi Dezső (Kunszentmiklós, főgimnáziumi tanár). Dr. Szabó Aladár lelkész mondott a II. Kor. 9.if

t

. alapján hatalmas prédikácziót. A rendes istentisztelet végeztével, a melyen a Lorántffy Zsuzsánna-Egyesület vegyeskara is énekelt, Petri Elek püspök lépett az úrasztalához és mondott az Ap. Csel. 20.18-24. alapján mindenkit mélyen megindító felszentelési beszédet. Az eskü elhangzása után következett a „kezeknek a fejekre való vettetése". A püspök imájával és énekkel zárult a harmadik háborús papszentelés. — A püspök meghívására az esperesek, felszenteltek. az újonnan választott tanácsbírák, jegyzők, a theol. tanárok és kerületi tisztviselők közös ebédre gyülekeztek a Korona vendéglőben. Szép felköszöntők, komoly eszmecserék tették kedvessé az együttlétet. A püspök, búcsúja. Megírtuk annak idején, hogy Gyurátz Ferencz ev. püspök agg korára való hivatkozással lemondott úgy a püspökségről, mint most később lelkészi állásáról. Ennek a tiszteletreméltó, a kor lelkét megértő elhatározásnak most volt az epilógusa, az októberi egyházker. gyűlésen, a hol legutoljára végezte a papszentelési funkeziókat és a pápai ev. gyülekezet október 8-án tartott gyűlésén, hol lemondását bejelentette. A szeretetnek mindkét teljesen megnyilvánuló, belsőséges jelei meggyőzhették őt arról, hogy a mikor kellő okból távozik eddigi helyeiről, még közelébb megy a hivei és tisztelői szeretetéhez. A pápai egyház — az ő indítványára — a lelkészi állást az újonnan választandó püspöknek fogja felajánlani. Tiszteletteljes szeretettel üdvözöljük mi is a búcsúzó, távozó és nyugalomba vonuló püspököt. — Mert mindig van bizonyos lelki nagyság az igényekkel és korral számot vető önértékelésben, mely önzetlenül tud lemondani ott, a hol ezt egyháza magasabb czéljainak érdekében szükségesnek látja. Mihályfi rektor székfoglalója. Mindenkép tanulságos az a székfoglaló beszéd, mellyel dr. Mihályfi Ákos, a budapesti egyetem ezidei rektora a tanévet megnyitotta. A papság háború utáni feladataira mutatott rá s a bevezetésben erőteljes színekkel emelte ki, hogy a papság a lelkiekkel való foglalkozása közben nem látta meg eléggé a szocziális nyomorúságokat. A háború után a végtelen sok irányú feladat megoldására szükséges minden felekezet papjainak az együttműködése. Gyermekhalandóság csökkentése, házasélet tisztaságának védelme, hadiárvákról, rokkantakról való gondoskodás, ragadós betegségek leküzdése, kivándorlás megakadályozása, mindezek a nagy szocziális problémák és sebek, részben a papság bekötöző kezére várnak. A „sokszor kigúnyolt" coelibatust azáltal véli bevonni Mihályfi a közbecsülés „gloriolájával", ha a kath. papok egy-egy hadiárvát vagy tehetetlen rokkantat vesznek magukhoz. Az érdekes, nyíltszavú rektori megnyitót, mely a népjólét emelésére irányuló munkát követeli, tekintélyes külföldi napilapok is kommentálták. Talán ez előbbiekkel semmi összefüggésben nincs, de sajátságos találkozása a tényeknek, hogy három kath. egyházmegye papsága felemelte a stóladíjakat. A főpapság kész örömmel járult hozzá az alsóbb papság helyzetének ilyetén javításához. Sajtójuk pedig párhuzamot vont a protestánsok s ő közöttük, a kik nem sürgetik minden gyűlésükön a felemelt államsegély kiosztását. — Ugy látszik, kicsit vakmerő dolog a két papság között ilyen párhuzamot vonni, mikor nem messzire olyan büszkén hirdetik, hogy egyik jubiláló kath. főpap 10 év alatt több mint másfélmilliót tudott csak adományokban kiadni. így érthető, ha a kath. papság nem sürgeti a „felemelt államsegélyt", de nem érthető és a rektor népjólét emelésére buzdító beszédével összhangban nem álló e három kath. egyházmegyének ez a háború alatti stóladí j emelése, mibe a főpapság kész örömmel egyezett bele. Egyházkerületi segélyek. I. Államsegélypénztárból. a) Egyházak részére. Adorjás 300, Harkány 300, Kerekegyháza 300, Soltvadkert 200, Jászkarajenő 300, Kocsér 300, Törtei 300, Gyönk (magyar) 300, Lápafő 300, Alag-