Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-10-22 / 43. szám

lett feltárni Baksay nagy irodalmi hagyatékának kincses tárát, A mai nehéz időben az üdvözült püspök kiegyenlítő, békés szelleme támogasson bennünket, hamvai felett tegye úrrá a magyar földet a győzelmes béke és a nemzetnek dicsősége! TÁRCZA. Farkas József emlékezete. • V. A pesti Iskolai Bizottságot megragadta a gondolat: Pestre kell helyezni az intézetet! Elrendelte, hogy a gyülekezetek nyilatkozzanak arra nézve, vájjon Kecskeméten öhajtja-é hagyni az intézetet, vagy Pestre akarj a-é inkább áthelyezni? A gyülekezetekhez küldendő „Szózat" elkészült, ámde Polgár Mihály püspök, kecskeméti pap azt aláírni nem akarta. Világos, hogy ilyenformán sem a kormány leirata, sem a gyűlések nem segítettek az intézet dolgán. Az idő haladt, a dolgok pedig maradtak a régiben. Török Pál nem nézhette ölhetett kezekkel a tespedést, belevetette magát a munkába. Hadd maradjon a régi intézet ott, a hol van, a kerület Pesten állítson új theologiai iskolát. A nagy püspök munkája nyomán lendületet vett a dolog. Az eklézsiák helyeslik az eszmét, megérkezik a kormány leirata is, mely az új iskola felállítása elé gátat emelni nem kíván. Az akadályok legyőzése után 1855 október hó 10. napján megnyílt a pesti theol. intézet első évfolyama. A kerületben ilyenformán két theol. intézet volt, abban megegyezett mind a kettő egymással, hogy úgy az egyik, mint a másik vajmi gyönge lábon állott, csak az volt a kérdés, hogy melyik mégis a kettő közül a gyöngébb? A mi a kecskemétit illeti, ez olyan körülmények között volt, a melyek között meghalni nem tudott, de lábrakapni sem bírt. „A négy grádus számára csak két termünk van", így panaszkodnak a kecskeméti professzorok, a kiknek körében épen úgy, mint a hallgatók körében napról napra nőtt a kedvetlenség és lehangoltság. Főbb vonásaiban azért kellett vázolnunk a kecskeméti theol. iskola viszonyait, mert ez intézet állapota, a melynek kebelében Farkas József tanári működését megkezdte, megmagyarázza a fiatal tanár helyzetét is s világosságot vet a bizonytalanságra, a melyben a következő éveket töltötte. A pátens megjelenése után egyházi elüljárósága Maller püspök-helyettes mellé titkárnak rendelte s e nehéz időkben Farkas József jóformán egymaga intézte a szuperintendenczia ügyeit. Miután időközben megnősült, az 1860. esztendőben a pesti theol. intézet egyik tanszékére pályázott. A nevezett esztendőben tartott egyházkerületi közgyűlésnek 29. jegyzőkönyvi pontja szerint: „Filo Lajos úr tanári székének helyettes betöltéséről a közgyűlés a pesti főiskolai választmánnyal egyezőleg akként intézkedett, hogy Farkas József volt szuperintendensi titkár úr 750 pengőforint fizetésre, mely Filo Lajos tanár úr 1500 pengőforintot tevő évi fizetéséből fog kiadatni, ideiglenes helyettes tanárnak kineveztetik". VI. Az 1860-ik évben Farkas József életpályájának új korszakába lépett. A fővárosba jött lakni, ide jött épen akkor, a midőn ez a nemzeti szellem ébredését a legelőször megérezte. A lehangoltság után, mely annyi erőt lekötve tartott, épen akkor jött a nemzeti élet középpontjába, a mikor visszatérőben volt a bizalom és a remény. Farkas József, a ki tudott őrülni és lelkesedni, a ki nélkül idősebb korában sem eshetett meg semmi nevezetesebb nemzeti ünnepség, semmi hazafias mozgalom, egész szívvel osztozott honfitársai örömében s mihelyt „felvettük azt a ruhát, mit viseltek őseink", ő is sietve magyar ruhát öltött, mely, mint egykori fényképek mutatják, pompásan feszült daliás termetén. Iskolai előadó székét pillanatra sem téveszté szem elől; figyelemmel kíséri a külföldi, elsősorban a németországi irodalmi mozgalmakat. Midőn azonban közelebbi tájékozást szerez e téren, egy-két jelenség fájdalommal is illeti. Már előbb is fogalma volt arról, mily kevéssé és hellyel-közzel mily tévesen ismerik odaát a magyar viszonyokat, a magyar nemzet múltját és jelenét, akkoriban bővebb alkalma nyílt épen e tanulmányozás folyamán e tekintetben alaposabb tájékozást szerezni. Ekkoriban került pl. a kezébe Borbis Jánosnak „Die evangelische Kirche" czímű, röviddel ezelőtt megjelent munkája, a melyhez nem kisebb ember mint Luthardt írta meg az előszót s a melynek jelentőségét nagymértékben emelte nyelvezetének választékossága, vallásos szelleme. Farkas József megdöbbenve tapasztalta, hogy a magyar történelmi tárgyú könyv szerzője mekkora tájékozatlanságot tanúsít nemzetünk történetében, mi több, „mekkora gyűlöletet árul el a magyar nemzetiség iránt". Farkas József nem állja szó nélkül, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap hasábjain hosszabban, ismételve sikra száll a munka írójával. E polémiával kapcsolatban meg kell említenünk, hogy Farkas József ekkoriban jobban érezte, mint bármikor előbb, milyen szegények vagyunk jól megírott, alaposabb egyháztörténeti művek dolgában. „A gimnáziumi egy-két tankönyvet nem említve — így szól e tárgyban — Kalnitzky ós dr. Heissler egy háztörtén elmén kívül alig talález idevonatkozólag egyebet," Tanítványainak érdeke is megkövetelte, hogy valamit tegyen e téren. Két út állott előtte, vagy önálló, eredeti kutatásokon alapuló könyvet kell vala írnia, vagy valamelyik alkalmas idegen nyelven írott kézikönyvnek átültetéséről kellett gondoskodnia. Farkas József az utóbbira szánta magát. A hatvanas évek elején ezen dolgozik. Egykori tanítványai jól ismerik Hase nagy egyháztörténelmét, mely félszázadon át forgott a Farkas József átdolgozásában a pesti theologusok kezén.