Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-10-08 / 41. szám

mezőtúri ref. egyház. — Nagyérdemű, hűséges szolgája, id. Kiss Ferencz 43 évi egyházi szolgálata után egyházi pénztári ellenőri szolgálatától megválván, helyére 1200 K fizetéssel Tunyogi lelkész alkalmaztatott. — A székely­udvarhelyi ref. egyház menekült egyházfia szintén fize­téssel a belvárosi nagytemplomnál egyházfiul beállíttatatott, — A menekült családok elemi és gimnáziumi tanuló gyermekei az egyház iskoláiban és főgimnáziumában in­gyenes tanulók gyanánt felvétettek. A kegyelem Istene sokasítsa meg áldását a jó szíveken és az irgalmasságot cselekvőkön ! Egy kis „elismerés". A „Mária-kongregáczió" fel­hívásában : Imakönyveket a katonáknak! olvashatjuk a következő jellemző sorokat: „Annál inkább szükség van jó olvasmányra s katholikus imakönyvekre a harcztéren, mert mindenünnen halljuk, hogy pl. református imaköny­vekkel valósággal el vannak árasztva a lövészárkok s azon kívül a minden vallást gyalázó szocziálista és szabadgon­dolkodó iratok és lapok is féktelenül garázdálkodnak katonáink között. Szégyen volna, ha a sötétség fiai ismét okosabbak, serényebbek volnának a világosság 'fiainál." Vegyük jólesősen tudomásul, mi magyar reformátusok, hogy egyházunk áldozatkészsége elárasztotta a lövész­árkokat imakönyvekkel, örüljünk rajta mi, „a sötétség" fiai, ha a „Jézus társasága" kesereg is rajta. Ragadjunk meg minden alkalmat! Jól esett ol­vasnunk a napilapokban egyik tábori lelkészünk: Jávor János felhívását az itthonmaradottakhoz, hogy a harcz­téren hozzátartozóikért aggódó katonák megnyugtatására közöljék vele — s itt egy tekintélyes lista következik — a felsorolt családok tartózkodási helyét. Ha minden csa­ládról nem kap is felvilágosítást, az ő szerető, pásztori gondja bizonyára felejthetetlen lesz a szegény, aggódó katonák előtt. Jávor eltalálta a tennivalót, megragadta az alkalmat a szolgálatra. Az ilyen munka jól elkészíti a lelkeket a Krisztusról szóló örömüzenet elfogadására is. Legyünk fáradhatatlanok ós találékonyak az alkalmak megragadásában! ISKOLA. Tanévnyitás a budapesti ref. theol. akadémián. Október hó 2-án, d. e 9 órakor volt theol. akadémiánkon az új tanév ünnepélyes megnyitása a díszteremben. —­A 37. dicséret éneklése, Petri Elek püspök imája és megnyitója után dr. Pruzsinszky Pál igazgató az összes jelenlevők figyelmét lekötő, szép emlékbeszédben eleve­nítette fel áldott emlékű elődének, a mindenki által annyira tisztelt és becsült nagytudású és melegszívű Far­kas József tanárnak emlékezetét. A falon ott függött a két nagy püspök arczképe között a nagy professzoré, a ki mindkettőnek olyan hűséges munkatársa volt! Kegye­lettel tekintettünk fel mindnyájan erre a képre, a melyet hálás tanítványai festettek tanári működésének 30 éves jubileuma alkalmával. De a remek emlékbeszéd hatása alatt még jobban megelevenültek a mi egykori jó „kol­legánk" nemes jellemvonásai és azoknak az időknek emlékei, a melyeket lábainál és vele eltölthettünk. Mintha ott állt volna előttünk, kezében az elmaradhatatlan cze­ruzával és hallottuk volna a gyakori „ad vocem .. ."-ek­kel bevezetett, epizódokkal [fűszerezett bámulatos folyé­konyságú előadását... Az emlékbeszédet lapunkban egész terjedelmében közöljük. Az emlékbeszédért Darányi Ig­nácz főgondnok mondott köszönetet az igazgatónak és kért áldást az intézet működésére. Az ünnepélyen ott voltak a tanárkaron és az ifjúságon kívül a megboldo­gultnak leányai, atyafiai közül is többen; Ilosvay Lajos államtitkár, dr. Kovácsy Sándor egyházi főgondnok, több presbiter, Tóth Kálmán lelkész Gárdonyból, a hol szüle­tett és a környékbeli lelkészek közül is többen. A Him­nusz énekével zártuk be az emlékezetes szép megnyitó­ünnepélyt, a mellyel a harmadik háborús tanév megnyílt. A tanítóképzés reformját igyekszik egy lépéssel előbbrevinni a kultuszminiszter azzal, hogy új részletes­séggel megállapított és kidolgozott tantervet adott ki a a tanítóképzők számára. A másfélezer oldalra terjedő mű pontosan kidolgozott tanmenetet tartalmaz. Legfőbb czélja a tervezetnek az, hogy elevenebb kapcsolatot léte­sítsen a tanítóképzés és a népiskola között, illetve, hogy a tanító szorosan a népiskolában reá váró hivatásra készíttessék elő. Hisszük, hogy a tervben lefektetett reform jelentékeny lépéssel fogja előbbrevinni a magyar tanügyet s mélyíti a tanítóképzést. Maga a könyv, mint pedagógiai ismerettár is, értékes darabja lesz a tanítói könyvtáraknak. A budapesti ref. főgimnáziumban a tanév ünne­pélyes megnyitása f. hó 2-án cl. e. 8 órakor volt a Kál­vin-téri ref. templomban. A tanévnyitó beszédet Petri Elek püspök mondotta. A budapesti ref. theol. akadémia növendékei f. hó 6-án kivonultak a temetőbe a vértanúk sírjához. Az első vértanú miniszterelnök mauzóleumánál Halmi János theologus imádkozott és dr. Kováts István theol. tanár mondott beszédet. GYÁSZROVAT. Dr. Kovács Gábor nyugalmazott főgimnáziumi tanár, egyházkerületi pénztárnok 1916. évi szeptember hó 28-án 62 éves korában, Miskolczon elhunyt. Az el­hunytban dr. Kovács Dezső, a budapesti ref. főgimnázium tanára, atyját gyászolja. Áldott legyen emlékezete! SZERKESZTŐI ÜZENETEK. B. L. Tereliegy. Ne essék zokon, a beküldött levélre csak itt válaszolunk; de ezt azért tesszük, mert az idézett mondatnak nem az volt a tendencziája, a mit gondoltál. A „Ki segítsen ?" cz. krónika írója ezzel a mondattal: „Tény, hogy adminisztráto­rok hiányában a theologusoknak és szomszéd papoknak albérletbe kiadott gyülekezetek... stb." egyáltalában nem akarta azokat az érdemes lelkészeket bántani, a kik tényleg komolyan helyettesek és munkájukat alapossággal végzik (sőt utóing a „papoknak" szó helyett inkább a „tanítóknak1 ' szót tenné oda), hanem a megjegy­zés a pro forma helyettesítések és a kijáró theologusokat, vala­mint tanítókat alkalmazók ellen szólott, annál is inkább, mert hi­szen tudjuk, hogy a nagy káplánszükség miatt némelyik tábori lelkész csakugyan csak a szomszédjára volt utalva. Az meg, hogy az illető lelkész ezért szerény díjazást is felszámít, azt egészen természetesnek találjuk. Mi is valljuk egészen azt, a mit erre vo­natkozólag írsz, hogy „a vidéki papok nagyon is szoktak ingyen dolgozni (sőt majdnem mindig csak ingyen!) és így helyettesíteni is; s nem pályáznak az albérletekre, még ha elfogadják is az adminisztrálás díját akkor, a mikor fizetésükből megélni képtelen­ség. Különben is itt volna már az ideje, hogy szakítsunk azzal a képtelen gondolattal, a melyből kifolyólag a paptól mindenki mindent ingyen kíván, úgy a saját hivei privát ügyeiben, mint a közügyben, legyen a munka helyi, megyei vagy országos, legyen tanítás, gyűléseken költekezés és szellemi fáradozás, újságszer­kesztés stb. stb, do ho?y az a pap miből él meg, arról senki sem gondoskodik". Mindezt egész meggyőződéssel aláírjuk. Ez azonban nem gátol meg bennünket abban, hogy személyi tekin­tetek nélkül és elvi szempontból ne hangsúlyozzuk újból azt, hogy szerintünk a teljesen papnélküli gyülekezetekbe előbb kell segédlelkész vagy helyettes, mint az olyanokba, a hol otthon van a rendes lelkész is. És ha ezt az elvet szigorúan keresetülvin-

Next

/
Oldalképek
Tartalom