Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-10-08 / 41. szám

a serdülőt az elé a kérdés elé állítják, hogy hát én merre menjek ? Milyen czél felé haladjak ? A választás­nak, a jellemfejlesztésnek idején milyen nagy áldás az evangélium irányítása! Az így vezetettek közül kerülnek ki a legjobb munkások. Személyes tapasztalatom van arra, hogy egy falu evangelizálásában szinte megkétszereződött munkámon az áldás, mikor a serdülőkkel kezdtem bibliaórát tartani. Sokszor ilyesmi miatt nincs arányban fáradozásunk az eredménnyel. A serdülők lelkigondozása égetően sürgős munka. Azután a külön-külön dolgozó vasárnapi iskoláknak mi­lyen jó volna, ha kezet fogva haladnának. Az egy czél szolgálatában való szervezkedés milyen áldásos eső lenne hazánkra! Mennyire növelné ez a munkások számát, kitartását és mennyivel tökéletesebben folyna a munka a jövő nemzedék evangelizálásáért. Ha egy központból a vasárnapi iskola vezetője bátorítást, buzdítást, tanácsot nyerne a vezetésre, a helyi viszonyokhoz mérve. Sok önkéntes munkás előtt a kezdet nehézségeit elgördítenék azzal, hogy a lelkész urat felvilágosítanák a munka czél­járól. (Mert sok helyen az önkéntes munkások elé a leg­nagyobb akadályokat a tisztelendő úr teszi.) Azután mennyi időt megtakarítanánk a mások tapasztalatai által, így meg egyenkint mindig elülről kezdjük, sokszor stag­nálunk a munkában, a helyett, hogy előre haladnánk. Az elmúlt ősszel tartott e tárgyú konferenczia egyik hozzászólója hangoztatta, egy jól szerkesztett vasárnapi iskolai lap szükségét. Égetően hiányzik egy igazi vasár­napi iskolai lap, mely a vezetők számára vezérfonalat, gyakorlati irányításokat hozna, elbeszéléseket a külön­böző korú gyermekeknek. Olyanképen, mint a „Keresz­tyén Lelkipásztor" cz. lap igyekszik a lelkészek munká­ját eredményesebbé tenni.* Ne riadjunk vissza a nehézségektől, hanem vállal­kozzunk Istenországáért nagy dolgokra! Imádkozva és dolgozva „felhőkön túl fényt lát szemünk... Lesz még dicsőbb jövőnk nekünk!'' Matolcsy Judit. KÜLFÖLDI HÍREK. A német evangélikus egyházi választmány gyűlése. Nincs egységes német prot. egyháe. Minden állam prot. egyháza külön teljesen önálló szervezet. A fentnevezett évről-évre összeülő választmány ezeknek az önálló egy­házaknak állandó képviselete, összekötőkapocs közöttük. Hatósági, rendelkezési joga nincs ; munkájának czélja az, hogy bizonyos közös nagy ügyekben való egységes el­járásra irányítással szolgáljon. Elnöke a porosz állam­egyház főtanácsának elnöke, Exc. Voigts. A tanácsko­zásnak aktuális tárgyai voltak: a theologusok katonai szolgálata, az ifjúság lelki gondozása, a reformácziói * Volt már egy: a .Fecske", a liáború vihara ezt is elűzte, hisszük, hogy visszatér! emlékünnep. Ez utóbbira nézve még ott sem határoztak véglegesen. A német evangélikus népszövetség öt évvel ezelőtt alakult és tagjainak száma most a háborús időkben is folyton gyarapszik. Most már több mint 50,000 tagja van. A kilépések száma a porosz államegyházból a há­borús idők alatt megcsappant. 1914-ben Berlin városának II. zsinati kerületében 2000-en léptek ki az , egyházból; a mult évben mindössze 90-en. A MI ÜGYÜNK. KÉRELEM. Kérjük lapunk előfizetőit és mind azokat, a kiknek lapunkat küldjük, hogy előfize­téseiket mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Lapunk nyomtatási költségei tetemesen megnövekedtek és csak úgy tarthatjuk fenn, ha előfizetőink és ügyünk barátai kötelezettségüknek pontosan ele­get tesznek. Az egyházi hivatalnokok betegsegélyezése. A legutóbbi időben hat református egyházmegye megkeresését vette kézhez a Kálvin-Szövetség titkári hivatala. Mindegyik írás arról tanúskodik, hogy a refor­mátus lelkészi és tanítói kar sürgősnek, fontosnak és életszükségletnek tartja, hogy az egyházi hivatalnokok hetegsegélyző-intézete megalkottassék. Mindegyik egy­házmegye osztatlan örömmel fogadta Szövetségünk tervét s jelentette mozgalmunkhoz való csatlakozását. Ezek : az alsóborsodi, felsőbaranyai, vértesaljai, külsősomogyi, solti és tolnai egyházmegyék. A tolnai egyházmegye gyűlé­sének egy névtelen tagja a tettek legékesebben szóló beszédével is kifejezte tervünk iránt érzett rokonszenvét: 100 koronát adott a létesítendő intézmény javára. Azt mondja erre a tényre a Tolnai Reformátusok Lapja, s szívünkből beszél, a mikor ezt mondja: „Vajha ez ado­mány felrázna merengésünkből és. sietnénk e nagyszerű s messze kiható intézmény megvalósítására. Itt volna a legfőbb ideje". A magyar református tanítók országos egyesületé­nek hivatalos közlönye kimutatja, hogy mindaz, a mi eddig lelkészeink és tanítóink betegsegélyezése körül az egyes egyházmegyék ilyen czélú intézményeiben, se­gélypénztáraiban, gyámpénztáraiban, betegsegélyző intéz­ményeiben- történt, erőtlennek, kevésnek bizonyult az erőknek egyházmegyénkint való szétforgácsolódása miatt. Idézzük a czikkből a következőket: „...mennyivel érté­kesebb dr. Kováts terve, mely egyetemességre, egységes­ségre törekszik. S nem fakultatív határozatokkal, szét­szórt, immel-ámmal végrehajtható s könnyen a feledés homályába mélyedő végzésekkel, de törvényes intéz­kedéssel kívánja a helyzetet szanálni." „Az előkészítés azonban nagy munkát kíván. A ref. lelkészi karnak és a ref. tanítóságnak közös munkájáról van szó. Együtt kellene a törvényjavaslatot megalkotni

Next

/
Oldalképek
Tartalom