Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-10-08 / 41. szám

kezésre álló eszközök elégtelensége miatt. De ezektől eltekintve, hol vannak a mi kórházaink, a mi diakónusaink, diakonisszáink. Sok panasz hangzott fel a kath. kórházak, apáczák mostani térítői munkája ellen. De minden panasz egy-egy szemrehányó és ébresztő szózat kell, hogy legyen ránk nézve. Lépjen be bárki a Lorántffy Zsuzsána-Egyesület Család-utczai hadikórházába és látni fogja, micsoda becsületet, tiszteletet ébreszt az ott pihenők lelkében egyházunk iránt az az önzetlen szolgáló szeretet, a mely ottani munkásaink képében hajol most a betegek fölé. A Bethesda áldásos munkájáról is sokszor megemlékeztünk; az, a mi ott történik napról napra, átvirrasztott éjszakákon át hangos és érthető szózat száz meg száz lélek számára arról a szeretetről, a melynek munkáját az Úr egyházára bízta. De nem szólva a diakonisszákról, hol vannak nálunk a diakonusok ? Ezidő szerint még egyetlen egy sincs. Most a nagy háború idején ezeknek szolgálatát végezhetik a mi theologusaink. Végzik p. o. a mi budapesti akadémiánk növendékei itt egy kórházban és pedig, mint erről a legilletékesebb faktorok is nyilatkoztak, a sok nehézség daczára híven, becsületesen. Senki se panaszkodjék a felett, hogy ezzel veszteség éri őket és egyházunkat elmaradt kollokviumok, tanulmánybeli mulasztások folytán. Inkább örülnünk kell azon, hogy egyházunk ilyen segítségek útján szolgálhat azoknak a fiainak, a kik velük ott a nehéz órákban találkoznak. Nem gáncsoskodás, hanem méltánylás és elismerés illeti őket és szép volna, ha jobban érdeklődnénk nemes szolgálatuk, helyzetük és munkájuk iránt. A napokban kaptunk egy levelet a klagenfurti kórházakban szolgáló ev. theologusoktól. Rámutatnak arra, hogy milyen nehéz helyzetben vannak idegen kórházakban sínylődő beteg katonáink. Felhívják ebben figyelmünket, hogy milyen szép, nemes munka vár ott az ápolásra kiképzett és egy idegen — német vagy szláv — nyelvet is tudó theologus-diakonusokra a betegápolás és lelkipásztorkodás terén. Elmondják,' hogy mennyit segíthetnének ezek a tábori lelkészeknek nemcsak a kórházakban, hanem a harcztereken, a főhadtáphelyeken, a nagy idegen városokban. Sajnos, hogy mi ilyenekkel nem tudunk szolgálni ezidő szerint; a mi theologusaink közül csak kevés beszél idegen nyelven; az ev. testvéregyházban azonban a legtöbb papnövendék a magyaron kívül birtokában van a német vagy szláv nyelvnek. Semmiképen sem szabad az önként vállalkozókat visszatartani ettől a munkától. A mi az ápolásban, egészségügyi szolgálatban való kiképzést illeti, erről most nemrégiben a képviselőházban is szó esett. Egy határozati javaslatnak az volt a czélzata, hogy a lelkészjelölteket, ép úgy, mint az orvosnövendékeket kötelező katonai egészségügyi kiképzésben kell részesíteni és ilyen szolgálatra alkalmazni. A miniszterelnök ellenezte a javaslatnak mostani elfogadását, de ha ez most nem mehetett is keresztül, a jövőben liiszszük, nem fog elmaradni ilyenféle rendelkezés. De azt is reméljük, hogy legalább egy generáczión át nem leend szükség ilyen szolgálatra, a mely most olyan sürgős és szükséges. Méltánylás és elismerés illesse hát azokat a theologusokat, a kik ezt a szeretetszolgálatot önként és az Úr dicsőségére teljesítik. Adja Isten, hogy munkájuk mielőbb feleslegessé váljék, hogy minél előbb visszatérhessenek az alma materekbe és hogy lelkükben az első diakonusok égő, hitvalló szeretetével menjenek a nekik kijelölt munkamezpkre! p. TARCZA. Farkas József emlékezete.* I. Farkas József intézetünk egykori érdemes tanára emlékének óhajtjuk a megnyitott tanév első óráját szentelni. Több mint ötven éven át tanított. Lábai előtt ültek mindazok, a kik idők folyamán a kerület egyházainak élén állottak. Országos jelentőségű férfiak, püspökök, tudós tanárok, esperesek kerültek ki vezető, intéző kezei alól. Az írás szerint azok, a kik sokakat vezetnek az igazságra, fénylenek. Ámde Farkas József jelentősége nem határozódik csupán abban, hogy hosszú időn át ós nagyszámú embert oktatott, jelentőségét nagymértékben emelik azok a lelki ajándékok, a melyeket magával az előadószékbe hozott és kamatoztatott. Farkas József nagy mértékben tudta rokonszenvessé tenni az ifjúság előtt a tudományt, rokonszenvvel, sőt szeretettel itatta át az iskola levegőjét. Ebben áll főleg a jelentősége. Egyik régebbi tanítványa, a ki ma a kerület megtisztelő bizalmából a kerület főjegyzőségének székében ül, visszaemlékezésében idevonatkozólag a nagyérdemű tanárról így szól: „Soha tisztább szeretet emberi szívet nem dobogtatott. Szeretetét belevitte tudományába." „Szeretetét belevitte tudományába", e ponton Farkas József belekapcsolta magát abba az érdemes professzori gárdába, a mely hazánkban nehéz viszonyok között megszilárdította, sőt felvirágoztatta a protestáns, elsősorban a református iskolákat, sok derék férfiút adván az egyháznak és a magyar társadalomnak. „Szeretetét belevitte tudományába" e ponton Farkas József tőrülmetszett atyjafia a lelkiekben azoknak a tanítómestereknek, a kik az ifjúság érzelmi és értelmi erőinek a kialakításán nagy sikerrel munkálkodtak, pl. annak a Herepei Ádámnak, a nagynevű enyedi professzornak, a kiről egykori tanítványai följegyezték, hogy „a szív utána ment az ő tanításának", annak a Hegedűs Sámuelnek, a ki tudott tanítani s megnyerni a legszebb eszméknek s annak a Köteles Sámuelnek, a kinek saját vallomása szerint szíve és ajtaja mindig, mindenki előtt nyitva volt, a kinek arczán az Isten szép ábrázata tündöklik. „Szeretetét belevitte a tudományába", ebben emel' * Tanévet megnyitó bess^d 1916 október hó 2. napján.