Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1916-09-24 / 39. szám
Most csak egy füzet fekszik még előttünk s ezt a füzetet — ismétlem — örömmel üdvözlöm. A szerkesztőség nagyon jól tette, hogy ezt a mutatványszámot dr. Kecskeméthy Istvánnal iratta meg. Benne egyesülnek azok a tulajdonok, melyek a biblia magyarázatához nemcsak kívánatosak, de feltétlenül szükségesek. Tudós theologus és hirő theologus, a betűimádó orthodox konzervativizmus által meg nem kötözött és a liberálizmus által el nem szédített theologus. S mindezekhez — magyar theologus, a ki nemcsak zsidóul és görögül tud, hanem magyarul is ; a magyarnak a nyelvét is, a szellemét is ismeri és bírja. A mi e fiizet átnézésénél az első tekintetre kellemesen lep meg bennünket, az, hogy új fordítást ad. Új fordítást, mely már a külső beosztásban sem ragaszkodik a régi rettenetes feldaraboláshoz. Uj fordítást, jól olvashatót, világosat, magyarosat. (NB. Márk evangéliumát Kecskeméthy fordításában már 13 esztendeje kiadta a Bethánia-Egylet s az előttünk lévő fordítás csak annak némileg revidiált formája.) De bármennyire örülünk, hogy a M. B. új fordítás alapján fogja a bibliát magyarázni, nem hallgathatjuk el erre vonatkozólag egy aggodalmunkat. Vájjon az a 40 vagy nem tudom hány munkatárs mind képes és hivatott-e arra, hogy a bibliafordításnak talán a bibliamagyarázásuál is fontosabb, nagyobb rátermettséget és tudást, mondhatom : isteni kegyelmi adományt igénylő munkáját elvégezze? Ha a magyarázatokba kisebb, nagyobb tévedések, félreértések csúsznak be, az még nem lesz olyan hallatlan szerencsétlenség, hiszen mindenki tudja, hogy csak útmutató, illusztráló, a Szentírás megértésében elősegítő, de nem annak értelmét abszolút bizonysággal megállapító kommentárról van szó. De ha magában a szövegben fordulnának elő nagyszámmal fordítási botlások, felületességek vagy akár csak magyartalanságok: ha az új fordítás esetleg rosszabb lenne a réginél — ez kimondhatatlan nagy veszedelem lenne. Hadd pendítsek meg hát egy szerény indítványt. Tudom, hogy a M. B. megírását nem lehet 4—5 emberre bízni, mert 25 év alatt se lenne vége. De a fordítást csak egy nagyon szűk körre lehet és kell bízni, mely erre igazán hivatott. Legyen ennek az egypár embernek (neveket nem nevezhetek meg, de — azt hiszem — a M. B. szerkesztősége könnyen tisztába jöhetne a személyekkel) első, sürgős dolga: fordítani. Az ebből a szűk körből új, jó, egységes fordításban kikerülő bibliai könyveket tessék azután azok elé a tiszteletreméltó munkatársak elé adni, kik kellő apparátussal bizonyára igen értelmes és építő magyarázatokat tudnának fűzni az egyes könyvekhez, de arra talán maguk se éreznek magukban elég erőt, hogy a Szentírást érezbevésni való módon (mert vagy így, vagy sehogy) újra magyarra fordítsák. Kecskeméthy evangélium-magyarázatára térve most már, erről általában véve csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk. Minden részletén látszik, hogy tárgyával nemcsak tudással, hanem meleg szeretettel foglalkozik. Különösen a III. részletnek (A visszahatás 2i —3a .) a kommentárja érdemel nagy dicséretet. Nagy kérdés azonban, hogy az általános beosztás, a mely pedig, a szerkesztő bevezető üzeneteiből következtetve, mintául szolgál a M. B. ezután következő részeinek is, megfelel-e czéljának teljesen ? Nekem nagy hiányosságnak tűnik fel, hogy mindjárt, a magyarázatba kap bele a szerző minden néven nevezendő izagógikai (bibliai irodalomtörténeti) bevezetés nélkül. Úgy látszik, hogy ezirányú tájékozottságot már feltételez olvasóinál, pl. a magyarázatok folyamán mint ismert dologra utal Péter apostolnak a Márk evangéliuma keletkezésében való szerepére. De ha kizárólag theol. műveltséggel bíró olvasóközönségre számít, akkor a magyarázatokban sok minden, mint közismert dolog, fölöslegessé válik. Az én szerény véleményem szerint azonban jó volna a M. B.-t minél nagyobb közönség számára érthetővé tenni, tehát inkább túlkevés, mint túlsók, a mit mond. Izagógikai bevezetés tehát, sajnos, nincs. Találunk ellenben három féle kommentárt: jegyzeteket, magyarázatot és homiletikai jegyzeteket. „Jegyzeteket" csak az 1. rész 2. és 12. versei mellett látok s ezek, mint e kettőből kitűnik, textuskritikai megjegyzések akarnak lenni. Ezek a jegyzetek azután a 2. oldalon túl, miért, miért nem. elhallgatnak s ugyan ilyenféle megjegyzések (pl. l2 7 -hez, 2lf ) -höz) ezentúl a magyarázatokban fordulnak elő. Egy ilyen mintául szolgáló füzetben ilyen következetlenségek nem volnának megengedhetők. A tulajdonképeni kommentárnak magyarázatra és homiletikai jegyzetekre való osztása nem a legszerencsésebben van megoldva. E felosztás czélja nyilván az akar lenni, hogy a magyarázatok a szöveg teljes megértésére segítsenek, a homiletikai jegyzetek pedig a textus szószéken való alkalmazására nyújtsanak irányítást, sőt kvázi kész prédikáczi ó-vázlatokkal is szolgáljanak. E szempontból nézve a dolgot, a Kecskeméthy magyarázata a kelleténél többet ölel fel. Nemcsak megértetni akar, hanem helyenkint egészen a költői pátoszig emelkedik fel s azon mód beleilleszthető volna egy-egy egyházi beszédbe (pl. a hol a tisztátalan lélekben lévő emberről beszél, vagy Jézusnak a Péterék házából való eltűnését ecseteli). Ez magában még nem volna baj, de ezzel az jár együtt, hogy sok helyütt a kelleténél több szóval él, ez pedig a munka ökonómiájára (a miről a szerkesztő is szól bevezető üzenetében) nem túlságosan előnyös. A homiletikai jegyzeteknek a magyarázattól való különválasztása azzal a hátránnyal jár, hogy ezekben egyes dolgokat — természetszerűleg — ismételni kénytelen, ha némileg más szempontból is. Szerintem külön homiletikai jegyzetekre talán nem is volna szükség s ha igen, úgy csak még ezeknél is rövidebbre szabott vázakra, melyek a főtételt és a felosztást adják és semmi egyebet. Ezek a homiletikai jegyzetek megint azt a sejtést kelthetik, a mi ellen már fentebb szót emeltem, hogy a M. B. csak a papok számára készül. Hiszen laikusok előtt, azt hiszem, maga a „homiletika" kifejezés is meglehetősen ismeretlen. E jegyzetek közt különben — azt meg kell
