Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-10 / 37. szám

bon gyakorolni az egyházfjpgyelmet, de itt se szabad engednünk. S. Szabó József utal arra, hogy a theologusok önfegyelmezése megvolt nálunk is a múltban. A mai viszonyokra alkalmazva is nagyon szép és üdvös gondolatnak tartja, 0 maga is próbálja ezt a debreczeni ifjúsági gyülekezetben. Szerinte nincs népünknek igazi kálvinista öntudata ós elérkezett az.idő, hogy határozott kálvinista életprinczípiumokat állapítsunk meg és tárjunk híveink elé. A harmadik napon A reformáczió négyszázados évfordulójának megünneplése gyülekezeteinkben következett a tárgysorozaton. Dr. Imre Lajos kolozsvári theol. m. tanár volt az előadó A négyszázados évfordulón — mondotta — a gyülekezetnek mindenekelőtt éreznie kell történeti múltjával való összefüggését, Erezze meg ezen a napon a gyülekezet kapcsolatát a saját eszményével. Minden gyülekezet önállósága nem az adminisztráezió, hanem a lélek által adott. A gyülekezet minden tagjának éreznie kell, hogy ő miért kálvinista? Ez az ünnep ünnepe egy egyetemes folyamatnak, nagy lelki közösségnek, de speoziális ünnepe egyszersmind minden léleknek is. Mi módon tegyék az egyes gyülekezetek ezt az évfordulót emlékezetessé ? Minden gyülekezet maga érzi legjobban a szükségét és maga látja legjobbban az eszközeit. Ilyen eszközök egyes intézmények: templom, iskola, árvaház, szegényház, kórház létesítése. Ilyen : alapítványok tétele szegények gondozása, tanulók taníttatása stb. czéljából. Nincs olyan szegény gyülekezet, hogy ne tehetne valamit. Ha mást nem, két emlékfát ültethet bármelyik. A módok és eszközök beható megbeszélése során Révész Kálmán érdekes fölszólalásban ismertette, miként ünnepelték hazánkban a reformáczió két- és háromszázados évfordulóját? Érdekes történelni reniiniszczencziákban bővölködő fejtegetését Lapunk számára is megírja. S. Szabó József: A négyszázados évfordulót maradandó alkotásokkal kell megünnepelnünk. Bár a világháború nagyon megnehezíti ebbeli munkánkat, még ez ősszel el kell kezdeni az előkészítést. Megfelelő előadásokkal elő kell készíteni a, lelkeket történetileg. Nagy Béla szerint szükség lesz minden gyülekezetben egyházfönntartási alapra. A hol ezt még nem kezdték meg, most kezdjék meg. Ágoston Sándor mindjárt szép példát mond arra, hogy miként gondoskodhatik egy gyülekezet a négyszázados évforduló megörökítéséről ? Teremtettek százéves alapot. Száz évig minden évben 100 K-t tesznek félre. Száz év múlva körülbelül 290,000 K tartaléktőkéjük lesz. Dr. Kováts István rámutat arra, hogy a négyszázados évforduló lélekemelő ünnepsége alkalmával sok olyat megcsinálhat a lelkipásztor gyülekezetével, mind lelki, mind anyagi téren, a mire máskor egy évtized munkája se lenne elég. Fényes alkalom a negyedszázados évforduló arra is, hogy gazdagabb gyülekezeteink lépjenek ki eddigi szűk világukból és térjenek az egymás terhe hordozásának egyedül krisztusi ösvényére: karoljanak föl egy-egy küzködő eklézsiát. Eddigelé legföljebb abból állt ez a segítés, hogy régi, rossz orgonájukat odaajándékozták egy szegényebb gyülekezetnek. Sörös Béla fölemlíti, hogy a" losonczi gyülekezet már is reálépett erre az útra, Adott az egyik missziói egyháznak 10,000 K-t kamatmentesen. A reformáczió évfordulója alkalmával meg kell teremtenünk a gyülekezeti házat a különböző egyházépítő munkák számára. Benkö Viktor (Dolha) szerint a diakonissza megteremtésére is kedvező alkalom ez. Kiss Dániel hangsúlyozza, hogy a gyülekezeti épületek rendbehozására, a gyermekekkel való intenzívebb foglalkozás megkezdésére, a temetői visszaélések kiküszöbölésére ós az egyházfegyelem megkezdésére is mily kiváló alkalmul kínálkozik a kellőkép előkészített négyszázados évforduló. Negyedik nap Kis József pápai esperes bevezető előadása kapcsán ez a fontos kérdés került napirendre: Miként neveljünk viláifi vezető embereket gyülekezeteink és egyházunk számára ? Előadása elején reámutatott az intelligencziának az egyházi élettől való tartózkodására s arra a szomorú jelenségre, hogy az esküvel elkötelezett tanerők ellen is ki-kitör a panasz, hogy egyenesen ők rontják meg az ifjúságot. Valóban sajátságos helyzet, hogy a mikor annyi különbségi fokú iskolánk van, hogyan válhatik kérdésessé intelligencziánknak hithűvé nevelése?! A baj gyökere ott van, hogy a „veteményes kertjeinknek": iskoláinknak csak a külső elhelyezése megfelelő, de a bennük folyó munka — sajnos — nem mindig megfelelő! A gyógyítás eszközei közül az alábbiakat sorolja föl: Egyházi törvényeinket személyekre való tekintet nélkül tartsuk meg. Középiskoláink és az egyetemek mellett jól szervezett internátusokat létesítsünk. Gondoskodjunk arról, hogy íróink ne legyenek kénytelenek kath. vagy nyugatos szellemű lapokhoz fordulni irodalmi müveikkel. Rendezzünk vallásos estélyeket s azokon lehetőleg világi férfiakkal a különböző társadalmi problémákat fejtegettessük Végül az ifjúság vallásos színezetű egyesületeit intézményesen támogassuk. A megindult nagyobbarányú megbeszélés során dr. Ravasz László hangsúlyozza, hogy az intelligenczia nevelése a mai körülmények közt a legsürgősebb. A kik már künn vannak az életben, azokat nehéz megnyerni, ezért a dolgot a középiskolában kell kezdeni. Az egyetemi ifjúság gondozására is sok gondot fordítsunk. Ebben a tekintetben kiváló szolgálatokat tesz a Diákszövetség, melyben az ifjúság önmagát vezeti és evangélizálja. Dr. Kováts István szerint világiaink közt is igen sokan vannak, a kik várva várják az irányítást és a nékik juttatandó munkatereket. Ennek útjait, módjait egyengeti a Kálvin-Szövetség is. A Szövetség e mellett nagyon érzi a jövő nemzedék előkészítésének fontosságát is és ebből a szenipotból teljes erejével kész támogatni a máris szép eredményeket felmutató Diákszövetséget, ha annak a részéről megértő közeledést lát. Szerinte ez nem is lehet máskép, mert a kettő egymásra van utalva, Victor János, a Diákszövetség főtitkára szerint minden azon fordul meg, hogy honnan szerzünk olyan világiakat, kik palást nélkül is valóságos papok ? Nem kizárólag a társadalomban, hanem talán még inkább ott kell megoldani a kérdést, a hol forrong a jövendő intelligenczia: az egyetemek és főiskolák világában. A Diákszövetség úgy közelíti meg az ifjakat, mint embereket, nem mint bizonyos felekezetek tagjait. Bár a Diákszövetség, a maga munkáit tekintve, felekezetközi, eredményei mégis felekezetiek, mert nem vonja ki az illetőket felekezetük köréből s az egyes gyülekezeteknek is kíván szolgálni. A Diákszövetségnek érdeke, hogy legyenek keretek, a hova kikerülő munkásait bocsátja, mert hisz az a hivatása, hogy termeljen munkásokat és bocsássa őket tovább. A Kálvin-Szövetség a maga meginduló munkáival szívni fogja a kikerülő diákszövetségeseket, A Diákszövetség viszont örömmel várja a Kálvin-Szövetség támogatását. Sörös Béla azt a meggyőződését hangsúlyozza, hogy egész határozott kálvinistasággal kell intelligencziánk elé