Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-03 / 36. szám

Dr. Kováts István ismerteti a külön úrvacsorai kelyhecskéknek külföldön már több helyütt szokásos módját. A gyülekezeteknek több száz apró ezüst kelyhecskéjíik van, melyeket nagyobb csoportokban ezüst tálczákon helyeznek el és az úrvacsorával élők várható számához képest előre megtöltőnek borral. A hivek sorba veszik a tálczáról a kis kelyheeskóket, azután kiürítve visszateszik egy újabb tálczára. Ez rendkívüli mértékben meggyorsítja az úrvacsora osztást, a mire — különösen nagyobb gyülekezeteinkben — nagy szükség lenne. Kiss József is szükségesnek tartja a 12 évről a 15 évre való átmenetelt a konfirmácziónál, csak az a félős, hogy a gyermekeket aligha tudjuk ebben az időben már összegyűjteni. Soltész Elemér (Nagybánya) elmondja, hogy gyülekezetében 4 kehelyből osztják az úrvacsorát. Ebből 2 a férfiaké és 2 a nőké. Mióta külön kelyhe van a nőknek, megkétszereződött az úrvacsorával élő nők száma. Révész Kálmán megjegyzi, hogy Kassán ez a szokás már 22 éve megvan. S. Szabó József rámutat arra a tarthatatlan helyzetre, hogy a konfirmácziói oktatás anyaga is különböző kerületenként. Föltétlenül szükségesnek tartja az egyéni kelyhecskéket. A konfesszió szempontjából is jó lenne foglalkoznunk az úrvacsorával. Bőrös Béla szükségesnek tartja, hogy az istentisztelet külön választassák az úrvacsora-osztástól. Az is fokozná szerinte az úrvacsorával élők számát, ha a gyülekezet bizonyos csoportokban: presbitérium, nőegylet, ifj. egyesület stb. .venne abban részt. Victor János: Belátjuk, hogy képtelen a konfirmáczió mai rendszere, mégis a mellett maradunk a gyakorlati életnek ú. n. „kényszerítő" nyomása alatt. Ezeknek könyörtelenül hadat kell üzenni! Az egyházi élet megváltozásával ezek a „kényszerítő" okok is kevesbedni fognak. Dr. Ravasz László rámutat, hogy kontirmáczió azért van, mert gyermekkeresztség van. Ez a kettő tulajdonkép egy aktus, a mely azonban a gyermekkeresztség miatt elválasztatik. A kegyelem reményében fölvett gyermek, fölnövekedve, a konfirmáczióban önként tesz vallást hitéről. A .konfirmáczióban tehát a hitvallástétel, a fogadalom a lényeges. A konfirmácziói ünnepélybe a vizsga nem is tartozik, tehát kiveendő belőle. Annál jobb a kontirmáczió, minél később történik. A mi a külön kelyhecskéket illeti, nem az egy kehely, hanem az egy bor a fontos. (Folyt, köv.) Dr . K. I. Az egyházi hivatalnokok betegsegélyző intézményének megalkotása érdekében indított mozgalmunk lankadatlan erővel folytatja' megkezdett körútját a lelkészértekezletek, tanítóegyesületek és egyházmegyei gyűlések tárgysorozatain. Mindenütt öröm és megértés fogadja, a miben joggal látjuk az üdvös intézmény megvalósulásának biztos garancziáját. A pápai ref. egyházmegyei tanítóegyesület gyűlésének jegyzőkönyvében többek között ezt olvassuk róla: „. . . közgyűlésünk a Kálvin-Szövetség által indított mozgalmat örömmel üdvözli s azon meggyőződéiben, hogy a tervezett intézménynek egyházi törvényhozásunk hozzájárulásával leendő megvalósulása az egyházi hivatalnokokra s családtagjaikra nagyon üdvös és régóta fájdalmasan érzett hiányokat pótló előhaladást jelentene. A Kálvin-Szövetség elnökségét a kérdésnek további beható tanulmányozására s részletes tervezet kidolgozására kéri közgyűlésünk. Egyszersmind az egyházmegyei közgyűlést is felkéri közgyűlésünk, hogy az intézmény felállítását czélzó törekvést felkarolni s erre magasabb egyházi hatóságaink támogatását is kérelmezni szíveskedjék." — A Lévai Őrálló legutóbbi száma írja, hogy a barsi ref. egyházmegye közgyűlése is behatóan foglalkozott tervünkkel s örömmel fogadta azt. — A Tanítók Lapja czikksorozatban ismerteti azokat a próbálkozásokat, a melyek hasonló czél elérése érdekében a múltban történtek s megállapítja, hogy az eszme mostani alakjában új úton, új irányban indul s a mozgalom ebben a formájában méltó a sikerre. A losoiH'zi lelkészkonferenczia táviratban üdvözölte a Kálvin-Szövetség távollévő elnökét: Bernát Istvánt. Bernát István távoliévén, csak a napokban kapta kézhez az üdvözlő sürgönyt s így ezúton fejezi ki köszönetét a Losonczon összejött lelkészeknek s a losonczi egyház vezetőinek s ama kívánságának ad kifejezést, hogy mielőbb egy másik ily konferenczián találkozhassanak azok, kik az igazi keresztyéni elvek megerősödését még csak azért is óhajtják, hogy olyan világháborúk, mini a mai s a belőlük fakadó nyomor és pusztulás lehetetlenné tétessék. IRODALOM. A Debreczeni Lelkészi Tár (felelős szerkesztő dr. Lencz Géza, társszerkesztő dr. Varga Zsigmond) augusztusi számának tartalma. 1. Theologiai értesítő. Erdős Károly : A három első századbeli keresztyén irodalom áttekintése. Deák János: Az ótestamentumi írásmagyarázat,* izráel története és ótest. bibliai theologia újabb irodalma és problémái. II. Beszédek és imák különféle istentiszteleti alkalmakra. Bodor János: Mulandó és maradandó. Juhász Sámuel: Mi az igazság? Marjay Károly: Megbékélést keresünk. Rédei Károly: Szeretteink búcsúzása az otthontól és a Családtól. Szigetiig Károly: „Békesség néktek!" Dr. Tüdős István: Az Úrnak ajánljuk gyermekeinket ! Előfizetési ára egész évre 14 K. Az „Orle" és „Mele" tagjainak egész évre egyszerre előfizetve 12 K. Kiadóhivatal: Debreczen, Piacz-utcza 34. szám. EGYHÁZ. Lelkészválasztás. A gyomai ref. gyülekezet a mult hó 27-én megejtett választáson nagy szótöbbséggel Répás Pál faddi (Tolna megye) lelkészt választotta lelkipásztorrá, a ki új állását 1917 áprilisaiban foglalja el. Tanácsbírói tisztségre a dunántúli ref. egyházkerületben Szilassy Béla losonczi főgondnokot és Bihari Kálmán pozbai lelkészt választották meg. Gróf Tisza Istvánt dísztagjává választotta az Amerikában alakult Cartereti és Chromei Magyar Református Egylet s ezt a tényt megható levélben tudatta a miniszterelnökkel. A sorok között ott vonaglik az érettünk aggódó szeretet tehetetlen fájdalma s a hazát féltő gond ós szomorúság. Itt közlünk néhány mondatot ebből a levélből: „. . . Idegenben bujdosó, munkás magyarok vagyunk. Esszük a hontalanság könnyes kenyerét. Boldogok akkor vagyunk, ha a szülőföld felé tekinthetünk. Még boldogabbak akkor lennénk, ha minket is csatamezőkre vinne a magyar kötelesség és a vérünk lmllajtásával pecsételnék meg hű magyar voltunkat. A szívünk az otthonlevőkével együtt dobog s ha otthon örülnek, örülünk mi is; ha otthon aggódnak, aggódunk mi is. Ez idegen világban kálvinista hithűségünk s magyar hon-