Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-23 / 4. szám

Ne feledjük, hogy a bámult technikai haladás és gazdasági emelkedés mögött a kutatás szabadságán felépült izmos és sokoldalú jellemek s Kálvinnak a kamatvételről kijelentett felfogása áll. Persze ezt kevesen tudják és érzik, de azért ez mégis csak igaz és mégis sarkköve emelkedésünknek. A kinek értékes a gyümölcs* becsülje meg a fát és azt is, ki azt ültette. A belső mozgató erők munkájáig nem hat le a felületes szeme, de azért mégis csak igaz, hogy az emberiség sorsát ezek intézik. Az érzelmeknek tisztasága termékenyíti meg a törekvéseket és biztosítja a jó ügy diadalát. Mi lesz belőlünk, ha az a szinte végtelen energia, melyet ma a nemzetek ki bírnak fejteni, Caligulák vagy Haynauk kezébe kerül? Ez eshetőség ellen pedig semmi sem oltalmaz meg bennünket, ha a nemzetek elfeledik azt, a mit Pál apostol híveinek figyelmébe ajánlott, utalva arra, hogy a test a lélek ellen törekszik, s ha a test cselekedetei érvényesülnek a lélek gyümölcse, a szeretet, öröm, békesség, jóság, mérséklés és hűséggel szemben, a társadalmak alapjai szétmállanak. Ezeket sem a féktelen luxus, sem az igényeknek, főleg persze a hiú igényeknek szertelen szaporodása nem helyettesítheti. Még kevésbbé a milliósok naponta erősödő csapata, a kik szertelen költekezésükkel felköltik az irigységet, a nem is jogtalan méltatlankodás! A nyugati gyémántbörzék tudósításai szerint ennek a sokakra nézve annyira szükséges ragyogó kőnek ára a háború alatt 40%-kal emelkedett. A legtöbbet vásárolnak belőle a puritán amerikai államok, a demokrata Francziaország és monarchiánk, melynek e mellett olasz virágokra is bőven tellett. Vájjon az erkölcsi komolyságnak, a vagyonosak mérsékletének jele-e ez? A városnál az éjjeli mulatók megadóztatásáról beszélnek, mert nem kétes, hogy míg a Lovcsen szirtjei között s Bukovina fagyos mezőin ezrével pusztul a magyar, az ország szívének nevezett fővárosban a könnyelműek és gyorsan gazdagultak orgiái orgiát érnek. De ha Luther és Kálvin tanain felnőtt nemzetek viszik a háborúban a vezető szerepet, ha reájuk vár az újjáalkotás nagy munkája a háború után, mit szóljunk legjobbjainkról, kik minderről tudomást sem vesznek, a kiknek fogalmuk sincs arról, a mit érintettünk s a kik hidegen és megértés nélkül nézik annak a kis csoportnak munkáját, mely tenni, dolgozni, sőt áldozni is kész ? Ezeknél, minden protestáns hagyománynak ellenére, az a nézet vert gyökeret, hogy semmi közük az egyház munkájához, de nincs-e semmi ahhoz sem, mely a társadalomnak s ez úton a magyar hazának erkölcsi és gazdasági megerősítésén dolgozik. Csak a vak és tudatlan tagadhatja, hogy mi, a mikor be akarjuk vinni mindenhová a becsület és szeplőtlen tisztesség fogalmát, a mikor hangoztatjuk az emberiség igazi érdekeinek közösségét, oly munkát végezünk, a melynek értéke nincs. Azok az idők, a midőn Luther hadbaszállt s Kálvin munkálkodott, sok tekintetben hasonlítottak a maiakhoz. A szépnek imádata, a művészi és nem művészi élvezetek tobzódása a tetőfokra jutott s vele a felső rétegek olthatlan pénzvágya és romlottsága. A reformáczió nemcsak a biblia tekintélyét igyekezett, helyreállítani, hanem új gazdasági rendet is teremt, amikor a fény és ragjogás helyébe az egyszerűséget és a kötelességek hivalkodás nélkül való teljesítését igyekszik ültetni. Nem is siker nélkül. A feketébe öltözött hugenották, a pilgrim fatherek utódai, a Cromwellek, Ruyterek, Bethlenek és Bocskayak leszármazói megtöltik a világot új eredményekkel. Ezek a gondolat szabadságáról, demokrácziáról, parlamenti kormányzatról, általános népnevelésről beszélnek, olyan világról, melyben az elgázolásra ítélt energiákból új élet és virágzás fakad, a melyben nem a gyomornak vágyai a döntők s nem az aranyborjú körül száll a tömjén füstje. Vájjon biztosítva van-e ezeknek az ideáloknak uralma, annyi munka és erőfeszítés után biztosan éri-e büntetés a gonoszt s elveszi jutalmát a jó? Nem látjuk-e magunk előtt kifejleni a hamisak, álnokok és iiresszívűek uralmát, a mi egyértelmű elbukásunkkal ? Szabad-e tétleneknek lennünk, ha azt látjuk, hogy meghamisítják a szabadságot s a plutokráczia szolgálatába hajtják az emberiség millióit? Vissza kell állítanunk a kálvinizmust eredeti tisztaságában, egyszerűségében, jutalomra nem vágyó kötelességtudásában. Függetlenségében, mely nem más, mint a szív nemesebb érzéseinek felszabadulása a bűnös hajlandóságoktól, mert meg vagyon írva, hogy „minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet". De meg vagyon írva az is, hogy a szabadságra vagyunk hivatva, de a szabadság ne legyen ürügy bűnös vágyaknak teljesítésére. Ebben az irányban működve hívjuk fel a rokon lelkeket közös munkára a magyar kálvinizmus és vele a magyar haza megerősítésére. BELFÖLD. Egy új munka. Egy régi gondolatom és vágyam az, a melynek megvalósítása talán közelebb van, mint valaha. Van vagy 12 éve, hogy a szászsebesi templom újraépítésére való adakozásra kapott felhívást a ref. társadalom. Igyekeztünk megtenni, a mit lehetett, pénzt gyűjtöttünk, egy ezüst kelyhet vettünk és én egy úrasztal-teritőt készítettem. Olyan hálával fogadták buzgólkodásiuikat, hogy az a gondolat erősödött meg bennem, hogy ezt az ügyet nekünk, ref. nőknek, fel kellene karolnunk. Azt tudniillik, hogy a szegény kis vidéki elhagyatott egyházak templomait belsőleg segítsünk felszerelni. Legyen az esetlég igen egyszerű, de ízléses, megfelelő, méltó az Úr házához. Úgy éreztem, hogy nagy segítségére lennénk ennek a minden dicséretre méltó, hősies papnak, ki gyakran olyan sanyarú viszonyok közt is !