Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-08-20 / 34. szám

hunytat a papnak a hozzátartozók „erkölcsi jótállása alapján". Bármennyire is messze áll tőlünk a kath. egyház embereinek ez az eleveneket és holtakat ítélő felfogása a temetésekről, mi is tiltakozunk e „jogszokás" (?) ellen. Okvetlenül érintkezésbe kell lépnie a lelkésznek a temetés előtt az elhunyt hozzátartozóival, nem azért, hogy ítéljen, hanem hogy tudja, kit temet, tudja, milyen életet élt, tudja, kik siratják, nem azért, hogy Isten helyett igazságot szolgáltasson, hanem azért, hogy Jézus Krisztus nevében vigasztaljon, felemeljen összetört lelkeket. Tiltakozunk az ellen, hogv a temetésrendező egy ref. lelkésznek az impresszáriója lehessen, a ki őt alkalomadtán fellépteti. Mi fenn akarjuk tartani a kontaktust a hívekkel épen a csapások, veszteségek, gyászok idején, hogy megértethessük velük a balsors pedagógiáját, a fájdalom tisztító, nevelő hatását, a szenvedésnek helyesebb önismeretet és igazabb istenismeretet adó örök értékeit. És e helyett e megtört lelkiállapotot csak lelkiismeretlen, holt lelkű emberek aknázzák ki, a kik jól tudják, hogy számolni, takarékoskodni, pláne alkudni az örökre való búcsúzások idején nem szokott senki, így a temetkezési vállalatok pénzbeli követelése — fájdalom, alig kell hangsúlyoznunk: „tisztelet a kivételeknek" — a nyolczadik parancsolat társadalmilag jóváhagyott megszegése. Tudott dolog az is, hogy a temetésrendező, a ki „szállítja" a papot, sok esetben magasabb stólákat vesz fel — a maga javára. Ebben az eljárásban természetesen nem az sértő elsősorban, hogy a fungens lelkész nem kapja meg a többletet, hanem hogy a szeretet-szolgálatnak a drágasága miatt a hívek jogosan méltatlankodnak és az egyház ellen zúgolódnak. Az egész stólarendszerben van valami árnyékos, valami bántó, mennyivel inkább meg kell akadályozni a túlhajtást, a visszaélést. Forduljon minden lelkész körlevélben az egyház tagjaihoz s kérje őket pásztori szeretettel, hogy minden halálozást neki személyesen bejelentsenek. És ha megteszik e látszólag csekély kérést, így semmivé lehetne tenni egy csúnya, rossz (nem „jog") szokást csendesen, békésen . . . Persze sokat kellene épen ez alkalommal szólni egy városi, de még inkább az egyházi temetkezési vállalatok tervéről. De még sokkal inkább: meg kellene ezeket hamarosan valósítani. Békés papot választ. Sok szó esik a papválasztási törvény reformjáról. De tulajdonképen nem a betűt és a törvényt kellene elsősorban reformálni, újítani, hanem a lelket, a gyülekezeti lelket, az egyének lelkét. Hiába praktikus és szép a kép kerete, ha egyszer maga a kép visszataszító. A szépet, a jót a gyülekezetek alapszínévé kell tenni, hogy alaplelkülete legyen mindig válasz a nagy apostoli követelményre: „mindenek ékesen és jó renddel legyenek". Ez a gyülekezeti közszellem nem tűrné meg aztán, hogy épen a lelkészének a megválasztása visszaélésekre adjon alkalmat, de nem tűrné meg még az ízléstelenséget sem, melynek egy igen rikító példáját kihagyással, de minden további kommentár nélkül íme bemutatjuk: Emlék-lap A békési papválasztás alkalmából. Arra megy hogy: Csinom Palkó . .. A békési nagy toronyba busán harangoznak; Hogy lakatlan, nincs lelkésze az egyik pap-laknak. Azért süt a nap égetőn: arra a paplakra ; Hogy szavazzunk mindannyian Tarnóczy Lajosra. Szép Debreczen Nagy Püspöke réges rég megmondta; Tarnóczynak rózsafából van a pásztor botja. A békési nagy egyházba ilyen papot mellém ! . . . Tarnóczyval oroszt, angolt, francziát megverném. A Püspökünk tanítványa a bihari lelkész. A sok jelölt tudománya kis ujjába elfér, Megáld ezért Fő pásztorunk: a Seregek ura! . . . Tarnóczy lesz Békés város uj lelkipásztora. Busán bug a nagy Templomba az öreg orgona. Hires Kántor: Szügyi József éppen most nyomkodja . . . Orgonája azt énekli, „Erős vár az Isten". . . Tarnóczynál különb lelkész a föld hátán nincsen. Kilenczet ütött Békésen a nagytorony óra . . . Karácsonyi, Grócz Lajosnál nem ütött az jóra ... Nagy Jóskának komájának vérvörös az orra Hogy Tarnóczy lesz Békésnek a lelkipásztora . . . Éljen! Éljen! Tarnóczy Lajos uj lelkipásztorunk. Békés, 1916. július hó 26. TÁRCZA. A gyülekezet. A briinni Katona-Otthon egy esztendei fennállását ünnepeltük 1916 augusztus 12-én. Minden hétköznap a bibliát tanulmányoztuk a sebesültekkel, azzal az előre kitűzött czéllal, hogy életünket a reánk következő időben a Biblia tanítása szerint akarjuk berendezni. A kiilső dolgokat elhagyva, csak egy pár szemelvényt közlünk azoknak a sebesülteknek a leveléből, a kik a gyülekezetben megfordultak, hogy lássák e lapok olvasói, hogy lehet-é a sebesültekkel Bibliát olvasni ós érdemes-é ezt a munkát folytatni. Egyszerűen közreadom a mult héten érkezett lev.lapokat: „Nagyon szépen köszönöm a Kis Bibliát, a mit lelkész úr adott, most van is mit olvasni." Dobrai Ferencz.