Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-08-13 / 33. szám

annak elnökét, hogy a társadalmi úton megindult mozgalmat kísérje figyelemmel, esetleg ahhoz a kívánt érintkezés útján járuljon hozzá s a következő konventre úgy az ez irányban addig történtekről, mint a konvent által netalán tovább teendők iránt majd adjon véleményes jelentést." E határozatra nézve mindenekelőtt megjegyzem, hogy az iskolaügyi bizottság elnöke Szász Károly püspök volt s bizonyára ő általa értesülhetett a bizottság a budapesti protestáns vezető férfiak közt a Társaság létesítése iránt megindult társadalmi mozgalomról. Hangsúlyozni kívánom továbbá, hogy az iskolaügyi bizottság nem is egy, de két alkalommal határozottan kimondja, hogy az irodalmi társaságot a két testvér evang. felekezet közreműködésével kívánja megszervezni. Végül megjegyzem, hogy áz evangélikus testvéreknek pár nappal előbb, október 13-án Budapesten megnyílt egyetemes közgyűlése a Prot. Irodalmi Társaság kérdésével egyáltalában nem foglalkozott. Az időadatok egybevetéséből azt is megállapíthatjuk, hogy az a dr. Masznyik által említett barátságos összejövetel, mely az írod. Társaság megalapításának szükségességét kimondotta s az előkészítés teendőivel Szász Károlyt, Ballagi Mórt és Zsilinszky Mihályt megbízta, mindenesetre a pápai konvent előtt, tehát 1886 szept. végén vagy október elején történhetett, mert az egyházi lapokban megjelent felszólalásokon csakis ezt lehet annak a társadalmi úton megindult mozgalomnak tartani, melyről a konventi jegyzőkönyv emlékezik. Az előkészítései megbízott három érdemes férfiú 1886 deczember 28-ra, a kálvintéri ref. gyűlésterembe értekezletett hívott össze. Megjelentek itt Szász Károly, Ballagi Mór, Szilágyi Sándor, Farkas József, Kovács Albert, Szőts Farkas Budapestről, Szabó Károly Kolozsvárról, Géresi Kálmán Debreczenből: az evangélikusok részéről pedig: Hunfalvy Pál, Zsilinszky Mihály, Horváth Sándor és Doleschall budapesti lelkészek, Schneller István és Masznyik Endre pozsonyi theológiai tanárok. A Géresi Kálmán által a „Debreczeni Prot, Lap"-nak küldött tudósítás szerint „az egész, majdnem 4 óráig tartó tanácskozásnak] folyamát a nagy eszme iránti élénk buzgóság, valamint azon, mindenkit átható törekvés jellemezte, hogy ezen irodalmi társulatban a két protestáns felekezet minden eddig szétforgácsolt munkássága szabad jóindulattal és testvéri szeretetben egyesíttessék. Ezek testvéri keze szeretetét fejezi ki a két egymást tartó kéz is, melyet a társulat pecsétjéül választott... Az értekezlet elrendelte egy meleghangú felszólításnak elkészítését is, a mely a két prot. egyház minden nevezetesebb erkölcsi testületéhez, az esperességekhez, a nagyobb egyházakhoz és kiválóbb hitsorsosokhoz is megküldetik. Ezen felhívás elkészítésével Szász Károly, Ballagi Mór és Zsilinszky Mihály bizattak meg." A Géresi ezen előadásával egyenesen ellentétben áll Masznyik Endréé, a ki idézett műve 9. és 11. lapján a következőket írja: „El nem hallgathatom, hogy már ugyanazon értekezleten szóba jöttek az unitáriusok is Ballagi Mór vetette fel a kérdést: ha beléphetnek-e ők is a tervezett társaságba ? A jelenvoltak az unitárius írók és tudósok befogadását magától értetődő dolognak tartották..." „Csakis egy hang emelkedett fel ott amaz értekezleten ellenök. A mi derék Doleschallunk éles szeme már akkor belátott a jövendőbe s ottan vészjeleket sejtett. Komolyan figyelmeztette az értekezőket, hogy gondolják meg jól a dolgot, mert ő. .. tudja nagyon jól, hogy sokan lesznek a lutheránus egyházban, a kik majd máskép gondolkoznak, a kik az unitáriusok miatt idegenkedni fognak majd magától a társaságtól is. Persze, hogy szava visszhangra nem talált." A körülmények és bizonyítékok összevetéséből azonban meg kell állapítanunk;

hogy e pontnál Masznyik nem emlékezett jól a történtekre, mert a Doleschall szava igenis visszhangra talált az értekezleten, a mely a Társaságnak a két protestáns egyház közreműködésével való szervezését mondotta ki, úgy, a mint azt a Géresi tudósítása teljes hűséggel és szabatossággal előadja. Ilven értelemben ír, mindjárt a „Debr. Prot. Lap" következő (2.) számába, egy dithyramb-szerű lelkes vezérczikket Balogh Ferencz, „A két egymást tartó kéz" czím alatt. „E régi, de mindig szép jelkép lesz, mint e lap 12. oldalán olvashattuk, a megalakuláshoz közeledő Prot. Irodalmi Társulatnak pecsétképe." Pár hónap múlva, 1887 április hóban már közlik az egyházi lapok (az április 23-án, vagy 24-én megjelent 17. számban) a „MagyarProt. Tud. írod. Társaság" alapítására szóló felhívást és az 1886 decz. 28-iki értekezlet által elfogadott alapszabály tervezetet. Az 1887 februárban keltezett felhívás aláírói között, a református és evangélikus főgondnokok és püspökök mellett, ott vannak Ferencz József és Dániel Gábor, az unitárius püspök és fögondnok is. Az ösmert előzmények után mindenesetre nagy meglepetéssel látták a legtöbben az unitárius egyházfőknek bevonását s az emiatti aggály, nem egészen egy hónap mtilva, a „Debr. Prot, Lap" 21. (május 21) és 22. (május 28) számaiban már megnyilatkozott, Az unitáriusoknak a Társaságba az előző megállapodások ellenére történt ezen bevonása (hogy ki által, azt most ne keressük) sajnálatos irodalmi és közgyűlési vitákat idézett fel, melyek a Társaság végleges megalakulását és működésének megkezdését, több, mint egy évvel hátravetették. Az 1887 nov. 19—26. napjain Budapesten tartott egyetemes konventi iilós jegyzőkönyvének 90. pontja szerint az iskolaügyi bizottság ismét előterjesztést tett az Irodalmi Társaság alakulásának fejleményeiről s a jelentés alapján a konvent felkérte a püspököket, hogy vegyék számba a kerületükből eddig történt jelentkezéseket és azokról legkésőbb 1888 február l-ig küldjenek kimutatást a konvent világi elnökéhez, br. Yay Miklóshoz, a kit pedig a tényleges alakulás és szervezkedés vezetésére kért fel. Báró Vay Miklós ugyancsak az egyetemes konvent-